Üdvözöllek az oldalamon!

 Aki szeretetben él, nem büszke, nem akar másokon uralkodni, nem halljátok soha, hogy hibáztatna, vagy gúnyolna másokat. Nem kutat mások szándékai felől, nem hiszi azt, hogy ő jobban cselekszik, mint mások, és soha nem tartja többre magát embertársainál. Aki szeret, az amennyire csak lehet, elkerüli, hogy fájdalmat okozzon.”(V.Szt.János)

 Fontos, hogy megtanuld: nem szerethet téged mindenki.
Lehetsz te a világ legfantasztikusabb szilvája, érett..., zamatos..., kívánatosan édes, és kínálhatod magad mindenkinek, de ne feledd: lesznek emberek akik, nem szeretik a szilvát. Meg kell értened: hogy te vagy a világ legfantasztikusabb szilvája, és valaki akit kedvelsz nem szereti a szilvát, megvan rá a lehetőséged, hogy banán legyél. De tudd ha azt választod, hogy banán leszel, csak középszerű banán leszel. De mindig lehetsz a legjobb szilva. Vedd észre, hogyha azt választod, hogy középszerű banán leszel, lesznek emberek akik nem szeretik a banánt. Töltheted életed további részét azzal, hogy igyekszel jobb banán lenni, ami lehetetlen hisz te szilva vagy, de megpróbálkozhatsz megint a legjobb szilva lenni...

Vendékönyv 

 Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek -
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szivembe visszatér
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!
Tóth Árpád

Jó érezni, hogy szeretlek.
Nagyon és egyre jobban,
Ott bujkálni két szemedben,
Rejtőzködni mosolyodban.
Érezni, hogy szemeid már
szemeimben élnek és néznek,
S érezni azt, ha szép, veled szép
És csak veled teljes az élet.
   Illyés Gyula

Arcomban a mosolyt rég ellepte bánatom,
Hisz akit szeretek talán soha többé nem láthatom,
Küzdök az érzésekkel és küzdök a fájdalom ellen,
De tudom a hiánya örökké itt marad bennem.

Erősnek kell lennem, de van amikor nem megy.
És a szívemben ott marad az az örökös kétkedés,
Hogy mért így alakult és hogy helyes-e amit tettem,
Hisz hibáim miatt mégegyszer elvesztettem.

Sötétbe borult a világ és elveszett a lámpám,
Árnyék lettem én is, hiszen Ő mostmár nem vár Rám,
Elengedtem, elhagyott, tényleg neki volt igaza,
Viszont el tévedtem és nélküle nem találok haza!

Nélküled ébredek, nélküled létezek,
Nélküled indulok és nélküled érkezek,
Nélküled keresek egy érzést de már látom,
Hogy nélküled a boldogságomat nem találom!