l7 éves korában a hangja mutálni kezdett, ezért kitették a kórusból, s a kollégiumot is el kellett hagynia. Nyomorúságos évek következtek. Mindent elvállalt, hogy szûkösen megélhessen. (Kottát másolt, templomokban orgonált, komponálni kezdett.) Véletlenül akadt össze egy külvárosi színész-íróval, Kurz Bernardsonnal, aki megbízta “A sánta ördög” címû librettójának megzenésítésével. A mûnek nagy közönségsikere lett, de a szöveg politikai értelme miatt az elõadásokat betiltották. Kapcsolatba került Metastasióval, a kor leghíresebb operaszöveg-írójával, aki beajánlotta a Bécsben mûködõ, nagy nevû olasz zeneszerzõ és énektanár, Porpora mellé zongorakísérõnek. Munkájáért a mester zeneoktatásban részesítette.

1759-ben Morzin gróf meghívta Csehországba, Lukavecbe, udvari zenekarának élére. Még ebben az évben megnõsült, de házassága nem volt szerencsésnek mondható.

1761-ben az Esterházy-család szolgálatába lépett, s közel 30 évig volt az udvari zenekar karmestere és zeneszerzõje. Esterházy zenekarában Kismartonban elõször csak másodkarmesterként mûködött, majd 5 év múlva lett a hercegi zenekar vezetõje. Ideális vezetõ volt, akit a zenekar tagjai kedveltek, mivel kompozícióiba mutatós hangszerszólókat iktatott be az együttes mûvészei számára. Az elsõ években fõleg kamarazenét, szimfonikus mûveket és misét komponált.

Az Esterházyaknál töltött elsõ évtized alatt Haydn eléggé elszigetelõdve élt, kortársainak zenéjérõl csak keveset tudott. Viszont kísérletezhetett egy zenekar élén, s ennek eredménye a szimfónia és a vonósnégyesek klasszikus megformálása lett, mellyel egy újszerû zenekari stílus alapjait rakta le. Fõleg ritmikában adott újat, a különbözõ ritmusokkal a mozdulatok, gesztusok kifejezésére törekedett. Kialakította a késõbb klasszikussá váló szonátaformának a belsõ szerkezeti arányait. (“haydni ikervariációk” = a téma dúr és moll hangnembeli feldolgozása váltakozik.) A 60-as évek romantikus irodalmi áramlata, a “Sturm und Drang” mozgalom hatással volt Haydn mûvészetére is. A  kiegyensúlyozott, nyugodt fellépésû melódia és harmóniavilága egyre inkább nyugtalanságot, feldúlt érzelmeket fejezett ki, és feltûnõen sok lett a moll hangnemû tétel.

Az Esterházy rezidencián gyakoriak voltak az ünnepségek, vendégjárások, ezért mindig kellett valami új muzsika, leginkább operabemutató ezekre az alkalmakra. Elõször fõként külföldi operákat mutattak be, melyeket áthangszereltek, átalakítottak a helyi adottságoknak megfelelõen, s néha a zenekara is ellátogatott Pozsonyba vagy Bécsbe. Egy bécsi zenemûvész társaság megrendelésére írta a “Tóbiás megtérése “címû bibliai tárgyú, olasz szövegû oratóriumát, melynek szép sikere volt, s nevét Európa-szerte kezdték megismerni. 1779-ben szerzõdést kötött a bécsi Artaria kiadóval, így szerzeményei hiteles formában és jelentékeny anyagi haszonnal járva jelenhettek meg.

Esterházai mûködésének utolsó éveiben javarészt külföldi megrendelõknek komponált. (pl.: a spanyolországi Cadix székesegyház részére: “A Megváltó 7 szava a keresztfán” címû zenekari mûvet, melyet késõbb oratóriummá dolgozott át, majd a francia zenésztársaság rendelt nála 6 szimfóniát, ezek lettek a “Párizsi szimfóniák”.)

1790-ben meghalt Miklós herceg, s utódja szélnek eresztette a zenekart. Csak néhány muzsikusnak, - így pl. Haydnnek is - folyósított továbbra is fizetést. Haydn Bécsbe ment, majd egy londoni hangverseny-vállalkozó angliai körútra szerzõdtette. Hatalmas sikereket ért el a mûvészetben és a társadalmi életben egyaránt. Mûveit nagy tetszés övezte, a hangversenyeken ünnepelték. Az oxfordi egyetem díszdoktorrá avatta, maga a királyi pár is meghívta. Mûvészi élményben is volt bõven része: meghallgathatott néhány Händel-oratóriumot, köztük a “Messiás”-t. A  másféléves angliai útból diadalút lett. Jelentõs anyagi haszonnal tért vissza Bécsbe. Ekkor fogadta tanítványai sorába Beethovent, azonban a két nagy muzsikus között - fõleg eltérõ egyéniségük miatt - nem tudott kialakulni ideális mester-tanítvány viszony.

Hamarosan újabb meghívás érkezett Angliából. Második londoni vendégszereplésének sikerét pedig már az elõzõ koncertútja is biztosította. Händel óta Haydn volt az elsõ külföldi zeneszerzõ, akit London népe a szívébe zárt. A királyi pár fel is szólította: telepedjék le náluk. Haydn azonban elhárította a meghívást.

A 90-es évek vége felé a hangszeres muzsikából már csak a vonósnégyes érdekelte. Egyik leghíresebb kései alkotása a “Gott erhalte” kezdetû császár-himnusz, mely a magyarok körében - fõleg a szabadságharc leverése után - rendkívül népszerûtlen volt. Ez az ellenszenv világméreteket öltött, amikor a hitleri Németország - új szöveggel - hivatalos himnuszává tette.

Londoni Händel-élményeinek hatására azonban újult érdeklõdéssel fordult az oratórium mûfajához. G. von Swieten bécsi zenebarát szövegére írta a “Teremtés” címû oratóriumát. A bemutató hatalmas sikert hozott. Ezen felbuzdulva Swieten újabb librettót írt, “Évszakok” címmel. Ennek bemutatója Bécsben már nemzeti ünnep volt. Alkotó munkásságának utolsó periódusában alkotta minden mûfajában a legtökéletesebb mûveit. E kései mûveinek stílusára rendkívüli hatással volt az angliai körútja, s az igényes polgári közönség, mely ellentétben a fõúri rezidenciákkal, a muzsikától nem csupán szórakozást, hanem mûvészeti élményt várt, egyszerû, könnyen érthetõ, de hatásos mûveket.

70 éves kora után már alig komponált. 1805-ben elkészült alkotásainak jegyzéke, melyben felsorolta mindazokat a szerzeményeket, amelyekre hozzávetõlegesen emlékezett. Bécsi otthona a látogatók zarándokhelye lett. Európa minden részébõl elhalmozták kitüntetésekkel. Megérhette mûveinek olyan elismerését, amelyben kevés nagy zeneszerzõ részesülhetett.

1809-ben halt meg Bécsben, holttestét késõbb Kismartonban, az Esterházyak várkápolnájában temették el.