Tisztelt Kormorán Baráti Kör! Kedves Barátaim! Vetni kell és várni aratásig - egyik Kormorán dalban hangzik el ez a mondat. Eleink tudták ezt az õsi igazságot. Tették a dolgukat. Építettek, vetettek, tartották a hagyományt, védték a nemzetet, védték a hazát. Senki nem kérdezte honnan jöttél, senki nem nézett rossz szemmel a betelepülõkre. Írott emlékeink számtalan regénye õrzi a múltat, emlékeztet a csodára, hogy népünket soha nem lehetett megtörni, a gerinc mindannyiszor egyenes maradt. Manapság nagyon kevesen értik mi is történik velünk, mi történik hétköznapjainkban. A napi megélhetésért folytatott küzdelem, a birkózás a jövõért nehézzé teszi a messzelátást. A székelyek mondják: erõsen nagy a baj. Nem azt mondják: Nagyon nagy, úgy mondják erõsen nagy. Udvarhelyen a koncert után erdélyi barátaink megjegyezték - Erõsen jó hangverseny volt. Aztán maguk sajátos módján hozzátették: érted-e? Különös, egyedülálló a nyelvünk, a kultúránk. Felvidéken nem azt mondják megyünk próbálni, hanem készülünk összpontosítani! Álmomban nem gondoltam, hogy valaha hírleveleket fogok írni, mely elektronikus úton jut el másokhoz. Álmaimban soha nem gondoltam, hogy lesz mögöttünk egy „fekete sereg”, amely véd minket, amelyik ostorral hajt minket a minõség csúcsai felé, amelyik nem engedi a leglehetetlenebb helyzetben sem, hogy lazítsunk, hogy csak úgy ott legyünk. Felelõsséggel tartozunk egymásnak, mint a „Kis hercegben” írja az írás. Nehéz hónapokat éltünk át nemrégiben. Nehéz hónapokat, heteket, napokat, mert onnan szúrtak, ahonnan legkevésbé vártuk. Nehéz idõ volt, mert átéltünk - túléltünk - egy súlyos buszbalesetet. Isten ujja megérintett minket, figyelmeztetett ne ringassuk magunkat abban a hitben, hogy elég amit teszünk, elég egy-egy jól sikerült hangverseny Felvidéken, Muravidéken vagy Székelyföldön. A Kormorán muzsikusai jelesre vizsgáztak. Akkor éjjel, fél kettõkor - Nagyszeben elõtt öt kilométerrel - a zenekar újjászületett. A Teremtõ jelet adott. Üzente: nem elég örülni a tapsoknak, nem elég örülni a gratulációknak. Üzente: Én bármikor próbára tehetlek benneteket, feladatot kaptok, hogy oldjátok meg. Nem állhattok meg az úton, nem tehetitek azt, hogy elhiszitek mindent jól csináltok és az elég. Hihetetlen dolgok történtek akkor éjjel. Ott az út szélén a sötétben és a hidegben fogadalom született és természetesen jött a segítség. Jött a TransylMania autóbusza Barótról és jött a meleg kávé a Kossuth Rádió bukaresti tudósítója jóvoltából. Tavaly december ötödikén megpróbálták a nemzetet szétforgácsolni. A trauma után felébredt a jóérzésû polgár, a magyar ember. Körülölel azóta minket a magyar lélek. Emberek ezrei segítettek a székelyföldi árvízkárosultaknak. Felfoghatatlan együttérzés és segítõkészség töltötte fel az ûrt, mely 2004. december ötödikén keletkezett. A pilisszántói polgármester Kétmillió Százötvenötezer Forintot vihetett ki a csángóknak. Karkó Heni a Felvidéken Búcson segélykoncertet szervezett, Perjés Kára a Kossuth Rádió fõszerkesztõje kitalálta legyen ékszergyûjtés, mint 1848-ban. Sok álmatlan éjszaka után jelenthetem, több mint Nyolcmillió Forint gyûjt össze és ez csak az elsõ árverés volt. Annyi felajánlás érkezett, hogy másodikat is kell szervezni. Csodálatos ezeket leírni, mert mint a dalban énekeljük: Jó magyarnak lenni! Jó ez a régió, a Kárpát-medence. Itt valami különös, megfoghatatlan köt össze minket. Talán olyan ez, mint a Kormorán Baráti Kör. Sokan vannak benne, sokfélék, de mégis összeköti õket valami közös. Tisztelet a Haza iránt, a nemzet és a zászló szeretete, történelmi múltunk becsülete, hõseink, tudósaink, mûvészeink és a hétköznapok emberének õszinte elismerése. Nem tehetjük meg, hogy ne tudjuk ki volt Rákóczi Ferenc, Benyovszki Móric, Széchenyi István, Bartók Béla, Gábor Áron, Dózsa György, Nagy László, József Attila, Dobó István, Szent László, Szilád Leó, Bólyai Farkas vagy akár Kõrösi Csoma Sándor. Ne felejtsük el, hogy Ady Endrének páholya volt a nagyváradi színházban. A névsor végtelen. A mai világ más típusú hõsöket termel. Csapda-helyzet. Legyünk õrzõk a vártán. Nehéz év áll mögöttünk, de még nehezebb lesz a következõ. És tudomásul kell vennünk, hogy az azutáni sem lesz könnyû. A világot mi a történelemkönyvek lapjaiból ismerhetjük, de tudomásul kell vennünk, hogy mi is történelmet csinálunk. A világ részei vagyunk, bármennyire is szeretnék azt gondolni, „A dolgok tõlünk messze történnek”, „Most ez rettenetes kor”, „Szeretnék a reformkorban élni, mert az oly csodálatosnak tûnik”, „ A világot mások irányítják, mi abban nem tudunk beleszólni”. Tragikus történeteket hallunk székelyföldrõl. Egy öreg néni a pusztító ár közben a tornácon kapaszkodott, míg férje a kapufát szorította. Az öreg székelyt hét kilométerrel arrébb találták meg holtan. A néni majdnem ötven évi házasság után látta, hogy férjét elsodorja az ár. De a székelyek kemények, nem adták föl. Nem volt rablás, fosztogatás. Segítség volt mindenfelõl. Egymásnak egymásért. Példa a világnak: Így is lehet! Példa a világnak: Ilyenek a magyarok! A Kormorán is útra kelt. Pilisszántótól Felvidékig, Kézditõl, Udvarhelyig, Szentgyörgytõl a BVSC pályáig. Szolnokon egy idõs asszony megfogta a kezemet, így szólt: - Ne hagyják abba, mert maguk az utolsó remény! Nagy kihívás elõtt állunk. Szeretnénk bebizonyítani megtelik a Sportaréna jó szándékú magyarokkal. Szeretnénk bebizonyítani, hogy vagyunk elegen, hogy sikeres legyen az akció, hogy az árvízkárosult székelyföldi családoknak legyen Karácsonya, hogy legyen a mátravidéki magyaroknak Karácsonya. Érezze a nemzet: összetartozunk! Trianon után 85 évvel nem lehessen leírni a magyar nemzetet! A világ, a világ jelenlegi urai ne mondhassák, elég lesz Ötmillió magyar itt a Kárpát-medencében. Tisztelt KoBaK! Kedves Barátaim! Kérlek Benneteket gyertek el minél többen a Sportarénába, kérlek Benneteket mondjátok el mindenkinek mirõl szól az esemény, kérlek Benneteket érezzétek ez egy nagy erõpróba. Iszonyatosan erõs az ellenszél, iszonyatos problémákkal küzdünk néhány hónapja. Zûrzavar van a fejekben, zûrzavar van a médiákban, talán még vannak olyanok is akik úgy érzik belefáradtak a jótékonykodásba. De azok a muzsikusok akik elvállalták a fellépést egy-egy dallal ezen a Gálán hisznek a jövõben, hisznek a „jó erejében”. Egy-egy nagy koncert az Arénában több hónapig szervezõdik. Utcai plakátok, rádiós, televíziós spot reklámok árasztják el a közéletet. Nekünk semmi nincs! Nekünk csupán a hitünk van és a szeretetünk egymás iránt, az ügy iránt. Ez most nem a Kormorán ügye, ez nem egy egyszeri Kormorán hangverseny. Most sokan írják fel nevüket egy olyan könyvbe, mely a miénk. Nem lesz óriásplakát kampány, nem lesz reklámbiznisz. ÁKOS, BALÁZS FECÓ, a BIKINI, CSEH TAMÁS, CHARLIE, DEMJÉN FERI, az EDDA, KERESZTES ILDIKÓ, ST.MARTIN, a TOLCSVAY TRIÓ, a TRANSYLMANIA, VARGA MIKLÓS és VIKIDÁL GYULA az elsõ telefonra vállalt mindent. Ha megtelik az Aréna több mint tízmillió Forintot tudunk átutalni, ha ott vagytok mindannyian. Nem minket kell szeretni, hanem az ügyet. Szeressétek a többieket, a fellépõ mûvészeket. Ez csupán „Egy csepp emberség Székelyföldért”. Vigyétek el a lángot mindenfelé, ahol már csak pislákol egy-egy mécses! Emeljétek fel a fényt, mert az utat Ti mutatjátok: A LÁMPÁS EMBEREK! Köszönettel: Koltay Gergõ