Ilyenkor télen jól esik a melegről beszélni, de talán mégsem erről... A globális felmelegedés mindannyiunk számára ijesztő és megfoghatatlan jelenség, ami ellen csak teljes összefogással tudunk tenni valamit.

A globális felmelegedés ma már nem csupán fenyegető kard a fejünk fölött: a sarkkörök vidékén tényleges és nagymértékű változásokat idézett elő. Az északi sark 3-5-ször olyan sebesen melegszik, mint a Föld átlaga. Ez erősen veszélyezteti az ottani állat- és növényvilágot. Ugyanez a változás fenyeget számos népet sokezer kilométerrel arrébb — például Bangladesben —, ahol az elolvadt jégmennyiségtől megemelkedő tengerszint elönti a lakott területeket.

Ebben az évszázadban Európában átlagosan 0,8°C-kal emelkedett a hőmérséklet. Ez azt jelenti, hogy 120 kilométerrel tolódtak északra a hőmérsékleti határok. Azt is megfigyelték, hogy a felmelegedés hatására egyes állatfajok elterjedési területe megváltozott. A megfigyeléseket nagyrészt lepkéken végezték, mert a lepkék nagyon érzékenyek a hőmérséklet-változásokra. A vizsgált európai és észak-afrikai lepkefajok 63 százalékának az élőhelye tolódott 35—240 kilométerrel északra.

Az Antarktisz területén a kutatók már régóta végeznek fúrásokat a jégben, hogy adatokat szerezzenek az előző korok levegőjének minőségéről, illetve a hőmérsékletváltozásokról. A Vosztok kutatóállomáson 3623 méteres mélységet sikerült elérniük a kutatóknak, amellyel 420 ezer év, vagyis négy jégkorszak távlatából nyerhetnek adatokat.

Megállapították, hogy az éghajlat állandóan változott, de ez a változás az évszakokhoz hasonlóan ismétlődő szakaszokból állt. A kutatók egyértelmű összefüggést találtak a szén-dioxid és a metán levegőben található mennyisége és a hőmérséklet között, továbbá kimutatták, hogy a 420 ezer év alatt a légkör egyszer sem tartalmazott annyi szén-dioxidot és metánt, mint most. Ez egyértelműen jelzi, hogy feltétlenül lépnünk kell közös otthonunk megvédésében.

Mint tudjuk, a felmelegedést az ún. üvegház-gázok, köztük legnagyobb mértékben a szén-dioxid kibocsátása okozza. Az 1997-es kiotói nemzetközi megállapodás megvalósítását az üvegház-gázok kibocsátásával kapcsolatban leginkább a gazdag és szegény országok álláspontjának különbsége akadályozza. A szegény országok tiltakoznak a kibocsátások kötelező csökkentése ellen, mert úgy gondolják, nekik is joguk van iparuk fejlesztésére, és nem jogos, hogy azért büntetik őket, mert eddig még kevéssé szennyezték környezetüket.

Berlinben idén júniusban az a javaslat született, hogy az egyes országok nemzeti jövedelmük emelkedésének arányában növelhessék kibocsátásukat. Ezt a fejlődő országok közül sokan örömmel üdvözölték. Bizonyára igazságosabb ez az elosztás, ugyanakkor azt sem felejthetjük el, hogy a kiotói megállapodás is a szükséges kibocsátás-csökkentésnek csupán kis százalékát szavazta meg. Az enyhítés hatására tovább főhetünk levünkben...

A 70-es évek elején az amazóniai erdőségeknek csupán egy százalékát vágták ki. Az utóbbi 30 évben növekedett az erdőirtás üteme, és mára a terület 14%-áról tűnt el az erdő.

Az erdőket veszélyezteti az állattartás, utak és víztározók építése, bányászati robbantások, mezőgazdaság és a fakereskedelem. A legnagyobb veszélyt a fakereskedelem jelenti, amely az erdőségek felét veszélyezteti. 1997-ben másfél millió hektár erdőt vágtak ki csupán a faanyag miatt.

Tíz évvel ezelőtt a külföldi vállalatok alig ismerték ezt a zöld paradicsomot, mivel a fakínálat jobb volt a világ más tájain. Ebben az időben az erdőt főleg a brazil vállalatok irtották, hazai felhasználásra. Tíz év alatt minden megváltozott. Ma már a brazil vállalatok mellett európai, ázsiai és amerikai cégek irtják a brazil erdőket.

Nyolc külföldi vállalat már 23 ezer négyzetkilométer területre tette rá a kezét. Ezek a vállalatok felelősek a faexport 50 százalákáért. S bár a faexport pillanatnyilag csupán az össz-kitermelés 15 százalékára rúg, ez lényeges mértékben növekedhet, különösen a brazil pénz leértékelődése miatt.

A brazil kormány szerint a fakivágások 80%-a törvényellenes. Bár vannak tervek az erdőgazdálkodásra, de ezek a tervek csupán a törvény által engedélyezett fakivágási igények kielégítésére születtek, és a valóságban egész más történik. A legtöbb vállalat engedély nélkül vágja a fát, a természetvédelmi és indiánok lakta területeken is, és kicsempészik a faanyagot az országból.

Az erdőirtás szükségessé teszi utak építését is, ami más tevékenységek számára is utat nyit: mezőgazdaság, vadászat, tűzifagyűjtés stb. Az állattenyésztés során nagy erdőségeket égetnek fel, ami az üvegházhatáshoz is lényegesen hozzájárul.

A 170 ezer lelket számláló indián népesség számára az erdő kivágása a halált jelenti. Ami a legfontosabb ezeknek az embereknek: megőrizni a hagyományos életmódot, tökéletes összhangban az erdővel. Minden törzs másképpen viszonyul az erdőhöz: vannak, akik a gyógyfüvek gyűjtésével foglalkoznak, vannak, akik vadásznak, és vannak, akik a földet művelik. Az utóbbi évtizedekben számos amazóniai indián törzs tűnt el a Föld színéről az aranyásók és az erdőirtók miatt, akik elűzték és megölték őket, valamint olyan betegségeket adtak át nekik, amelyekkel szemben nem voltak védettek. A yanomamik, a hajdani legnagyobb amazóniai törzs létszáma mára 20 ezerre apadt.

A környezetbarát erdőhasználat megoldást jelenthetne, de sajnos az érintett vállalatok többsége nem érdeklődik az ilyen módszerek iránt. Csak néhány vállalat tanúsít érdeklődést a szociális és környezeti szempontok iránt, és ezeket figyelembe véve végzik tevékenységüket.

Úgy tűnik, nemigen van arra lehetőség, hogy az indiánok továbbra is egy az egyben, háboríthatatlanul folytassák eredeti életüket. Viszont a fenntartható erdőgazdálkodás, az egyéb erdei termékekkel való kereskedelem lehetővé tenné számukra, hogy megőrizve életmódjukat anyagi forráshoz jussanak, és ily módon jobban védve legyenek az erdőirtó vállalatok tevékenységétől.

Fontos lenne, hogy az indiánok védelme érdekében tényleges és hatékony lépések szülessenek, és az is fontos lenne, hogy megismerjük kultúrájukat, és felismerjük, milyen sokat tanulhatunk tőlük.

Ma már a világ minden táján találhatók veszélyes vegyi anyagokkal szennyezett területek. A Greenpeace felmérései szerint az északi sarkvidék is nagymértékben elszennyeződött a felelőtlen hulladéklerakások miatt. A Greenpeace szakemberei nagy mennyiségű PCB-ket és DDT-t találtak. A világ különböző részeiből repülővel és hajón ideszállított mérgező anyagok veszélyeztetik a környék állatvilágát és lakosságát.

Csernobil közelről megmutatta, milyen veszélyekkel járhat, ha a radioaktív anyagok kikerülnek a külvilágba. Kelet-Európa-szerte tucatnyi, a csernobilihoz hasonló állapotú atomerőműről tudunk, amelyek állandó veszélyeztetettséget jelentenek.

Ugyanakkor a nagy óvintézkedéssel megépített erőművek is veszélyessé válhatnak egy háború vagy egy természeti katasztrófa során.

Világszerte felháborodást váltott ki az a hajórakomány nukleáris anyag, amelyet nemrégiben indítottak el Franciaországból és Angliából, hogy Japánban kössön ki. A rakomány többek között 446 kg plutóniumot tartalmazott, ami hat atombomba elkészítéséhez elegendő. Egy ilyen szállítmány számára nem nyújthat igazi védelmet a fegyveres őrizet, hiszen a fegyverek használata a rakomány közelében kataszrófához vezethet. A rakományt titokban akarták végigutaztatni a fél világon, hogy az Atlanti-óceánon áthaladva, Nyugat- és Dél-Afrikát érintve, az Indiai-óceánon és Indonézián keresztül elérje célját.

A radioaktív anyagok kiszabadulva hatalmas területeket szennyezhetnek be, mérgező sivatagokká változtatva őket, láthatatlanul fertőzhetnek meg, több nemzedékre is kihatva.

A génkezelt termékek veszélyességével kapcsolatban egyelőre több a feltételezés, mint a bizonyított tény. Viszont ezek a veszélyek, ha valóságosak, egész bolyónkra kiterjedhetnek.

Az Európai Unió, saját területét tekintve, igen körültekintően kezeli a kérdést. Az EU környezetvédelmi minisztereinek tanácsa idén nyáron amellett foglalt állást, hogy ne engedélyezzék újabb génkezelt termékek forgalmazását az unió területén. Ugyanakkor a tanács mégis határozottan elutasította a "moratórium" kifejezés használatát, és nem írt alá közös határozatot.

A francia kormány megkísérelte meggyőzni partnereit, hogy írjanak alá egy nyilatkozatot, amelyben kérik az újabb génkezelt termékek piacra bocsátása engedélyezésének felfüggesztését, és addig is kérik, hogy az Európai Bizottság haladék nélkül hozzon létre egy garantált szabályozási rendszert a génkezelt termékek hatékony megjelölésére és nyomon követésére. Ez a felfüggesztés a piacengedélyekről szóló 90/220-as Európai Direktíva módosításáig lenne érvényben.

Sajnos, ezt a nyilalkozattervezetet csupán Dánia, Görögország, Olaszország és Luxemburg támogatta. Mégis, ezek az országok — Franciaországgal együtt — meg tudják akadályozni az újabb engedélyek kiadását. Néhány más ország (Ausztria, Belgium, Finnország, Hollandia, Németország, Svédország), osztozva állampolgáraikkal a génkezelt termékek iránti bizalmatlanságban, ugyanakkor félve az amerikai adminisztráció mennykőjétől, amelyik mindenféle szabályozást ellenez ebben a témában, egy másik nyilaltozatot szavazott meg, amelyik megerősíti, hogy nem adnak ki újabb engedélyeket a génkezelt termékek forgalomba hozatalára, amíg be nem bizonyosodik, hogy nincs káros hatásuk a környezetre és az emberi egészségre.

Összesen tizenegy ország volt kész a politikai döntésre, hogy ne engedélyezzék újabb génkezelt termékek piacra bocsátását a 90/220-as direktíva módosításáig. Az Európai Unió két éven keresztül szinte teljesen mentes marad a génkezelt termékektől — ha résen lesznek a környezetvédők, hiszen tudvalevő, hogy a nem megerősített politikai döntések önmagukban még nem sokat jelentenek.

Egyébiránt a Miniszterek Tanácsa határozottan javított a 90/220-as direktíva tartalmán az új tervezetben, bevezetve az elővigyázatosság elvét, az etikai megfontolások figyelembe vételét az értékelések során, és tíz éves érvényességi időt szabva az engedélyeknek. Ezzel szemben a nyomon követéssel kapcsolatos meghatározások homályosak, és elutasították az esetleges balesetek felelőseinek meghatározását.

Ugyanakkor az Európa Tanács egészen más elveket követett nemzetközi szintű állásfoglalásában a génkezelt termékek szabályozásáról, amelyet a biológiai biztonsággal kapcsolatos nemzetközi egyezmény keretében tárgyaltak. A miniszterek támogatták az idén februárban aláírt kompromisszumot, amely megpróbált közös nevezőre jutni az Egyesült Államok által vezetett "Miami Csoporttal", amely ellene van a genetikailag módosított termékek bármilyen nemzetközi kereskedelmi szabályozásának. Ez a megállapodás nem veszi figyelembe az elővigyázatosság elvét, és nem egyértelműen fogalmaz a genetikailag módosított termékek nemzetközi normáival kapcsolatban. Az Európai Unió kettős értékrendet alkalmaz, megvonva a fejlődő országoktól azt a védelmet a környezet és az egészség terén, amelyet saját területére nézve feltétlenül szükségesnek tart.

Elengedhetetlen, hogy az Európai Unió újratárgyalja a kérdést, és döntését az elővigyázatosság elvére alapozza, valamint a döntés biztosítsa minden ország számára a jogot a génkezelt termékek visszautasítására.

A humánus szempontok mellett az az indok is igen lényeges, hogy az EU határai nem légmentesek. Ezt a tényt talán jobban szem előtt kellene tartaniuk a döntéshozóiknak — a mieinknek pedig azt, hogy szeretnénk EU-tagország lenni...

Források: Greenpeace Magazin, Nature, Science, Atmosphériques