A kemény nap nekünk olyan 4-5 óra körül így már véget ért és az esti mulatság előtt kicsit lepihentünk. A művelődési ház adott otthont az eredményhirdetésnek. Volt nagy lakoma is előtte. A mangalica, bár nem recefice birkózott meg vele, végül asszem csütörtökön búcsút intett eme világnak. Nagyon ízletes étek készült belőle, jól tele is tömtük magunkat. Az eredményhirdetést kiegészítette a karácsonyi zsákbamacskás rendszerű ajándékozás és különdíjazás is. Végül az összesített túrát (és a Fair Play díjat) Tibu nyerte d zoli előtt. Nagyon szoros volt a vége, de végül a szabályrendszer miatt és Tibu remek függetlenségi túra szereplése  révén Tibu lett a bajnok. Mi is kaptunk oklevelet a 18. összetettbeli helyezésünkről. Mindenkinek GRAT akik kipróbálták magukat és gépüket itt a Bakonyban. Az ünnepi hangulatot Tibu pezsgő locsolása mellett (melyből remélem mindenkinek jutott a nyakába) a tűzijáték tette teljessé. Majd következhetett a hajnalig tartó hepaj. Jó kis buli volt. A hangulat a tető fokára hágott, mi meg táncoltunk és énekeltünk és sok kólát fogyasztottunk, aminek meg is lett a másnapi böjtje, páran kicsit berekedtek. Jó kis számokat játszott a kolléga, de következőre alkalomra ki kell bővíteni a zenei repertoárját.

A hétvégének volt egy másik része is. A túra sorozat központja Pénzesgyőr. Az augusztusi árvíz bizony keményen sújtotta eme települést is, melyet 1 héttel később bizony mi is megtapasztalhattunk. Megfogalmazódott a gondolat hogy segíthetnénk talán mi is. De ehhez szintén vissza kell kicsit ugrani az időben. Recefice oldala két dolognak is a bölcsője. Kroko túra sorozatának és a M4x4TE-nek. Erre az utolsó versenyre pedig összefonódott a kettő. Az egyesület céljai között karitatív tevékenység is szerepelt. Pénzesgyőr többször is szállásadónk volt ezért az Elnök úr (Németh ’recefice’ Márton) adományozást kezdeményezett az árvíz károk helyreállítási költségének segítésére. A pénzösszeg folyamatosan gyűlt, a gyűjtés célja ugyanakkor módosult, mégpedig a pénzesgyőri gyerekek, fiatalokra. Amíg mi versenyeztünk, addig a műv’ házban játszóház volt a gyerekeknek. Este pedig az alpolgármesternek átadásra került az összegyűjtött összeg, amit az egyesületi tagok mellett a verseny résztvevői is növeltek a helyszínen. Végül 178eFt-ot nyújtott át Marci. Az este legszebb és legmeghatóbb pillanata volt. Az alpolgármester elérzékenyülve vette át és köszönte meg, mondván hogy Pénzesgyőr ekkora összegű adományt még sosem kapott! Minket mindez büszkeséggel töltött el, hisz ezzel méltóképp képviseltük a terepjárós társadalmat. Had idézzem Receficét is amit írt a verseny után hazaérve: „…ami igen meghatott, és megerősített abban az elképzelésemben, hogy működik a terepezés és jótékonykodás, az volt, amikor az alpolgármester úrnak átadtam az összegyűjtött 178 000 Ft-ot, azt mondta az őszinte meghatottságtól párás szemekkel, hogy : - Ekkora adományt még soha nem kapott Pénzesgyőr. Na ekkor nekem is elszorult a szívem. Az összegyűjtött pénzből, jövőre a Pénzesgyőri gyerekek feljönnek majd Budapestre, és elmennek állatkertbe vidámparkba... Az egyesület természetesen fogadni fogja őket pesten.

Szóval szerintem ez mintaértékű megmozdulás volt…” Én is így gondolom. És remélem lesz sajtóvisszhangja, no nem magunk miatt, hanem a terepjárós társadalom miatt.