Az Ünnep
Demogorgon 2006.02.12. 22:29
Az Ünnep
(H.P.Lovecraft)
Hóruhát öltött már a föld, ahol
Völgyeink ölén fagy ropog,
Az éjfél feketén meghajol
Égboltjával a világ előtt;
De a hegycsúcsok halvány csillanása
Int: A szakadár ünnep a kapun kopog…
A felleges ég halált lep el,
Sötétség és rettegés van ott,
De a holtak az ében gyászlepel
Alól kibújva köszöntik a felkelő Napot,
Az erdő zeng vad daluktól, s a táncuk
Ősztornyú oltáruk köré vonz száz papot.
Nem kap dicséretet semmi földi ott…
Tölgyek ringó táncát kíséri a szél,
Egymást ölelve ág ágba kapott,
Sok fehér fagyöngy egymást fojtva fél…
Hisz ezek az erők sötét erők…
Elveszett mágusok holt népe újra kél
A lehetőséget a kezükben tartva:
Légy hited hitvese, vezéred papja
Vámpír mohóságot szőve a dalba
Mindig, ha eljön az ördög hónapja,
S égboltján az egész világ előtt
Halványan felcsillan a bestia napja.
|