Nick:

Nézz rám, nézz !

Óh, bár csak én volnék,

ki célhoz ér,

bár csak jó hírt kapnék!

Serena:

Nézz rám, nézz!

Óh, bár csak én volnék,

ki célhoz ér,

bár csak jó hírt kapnék!

Jose:

Nézz rám, nézz!

Óh, bár csak én volnék…

Carmen:

Ki célhoz ér…

Mabel:

Bár csak jó hírt…

Együtt:

Kapnék!

Nézz rám… Nézz rám…

Nézz rám… Nézz rám…

Óh, bár csak én volnék…

Ki célhoz ér…

Bár csak jó hírt kapnék!

Lambchops:

Felvettek! Felvettek!

Miss Sherman:

Hölgyeim és Uraim!

Üdvözlöm önöket az

Iskolájában! Az évfolyam-

A nevem: Miss Sherman !

Diákok együtt:

Ne hidd hogy mozit látsz,

máskép fest a dolog,

vagy a film volt gáz!

Képzeld el:

Ezerszer is ezt néztem,

jön egy nap,

ünnepel az iskolám,

és én leszek,

csakis én,

kivel egy nap,

égig száll majd a hírnév!

Miss Sherman:

Csöndet kérek ! Csönd!

Köszönöm.

Késni csak

engedéllyel lehet.

Engedély pedig – nincs!

Schlomo:

Miss Sherman:

Véssék az eszükbe…

Jose:

Hánynom kell!

Miss Sherman:

Az csak egy dalszöveg volt,

hogy “örökké fogunk élni”.

És aki a kocsik tetején táncolt

a 46. utcában, az az Irene Care

volt –a moziban !

Serena:

Álom csak az egész,

s milyen távol még !

Diákok:

Mért hajszol?

Miss Sherman:

Ez egy középiskola. Nem

számít, hogy milyen jó

komolyan az iskolai

tárgyakat – az repül !

Diákok:

Esküszöm, hogy jobb

otthon !

Mabel:

Hát ez horror!

Együtt:

Csupa rém a tanév,

lábadra még hány tanár lép,

s zúzza szét lelkedet,

rájöhess, hogy senki vagy,

vacak féreg!

Miss Sherman:

Aki a nevét hallja,

jelentkezzen! Diaz Carmen!

Carmen:

Én vagyok!

Miss Sherman:

Katz, Serena!

Serena :

Igen…Vagyis..

Miss Sherman:

Hangosabban!

Drámatagozatos, nem?

Lamb Grace!

Lambchops:

Itt vagyok! Végszóra, mi?

Bocs, hogy késtem.

A busz defektet kapott, a

kompot lekéstem,

a világvégén lakunk, a

Staten Szigeten !

Miss Sherman:

Miss Lamb, ez nem

mentség!

Lambchops:

Naná, hogy nem! Ez átok!

Diákok:

Itt lehetsz…

Miss Sherman:

Metzenbaum, Schlomo !

Schlomo:

Schlomo itt van!

Diákok:

Miss Sherman:

Vegye le a sapkáját, ha nem

ortodox!

Diákok:

Itt mondják meg neked…

Miss Sherman:

Piazza Nicholas!

Nick:

Jelen.

Diákok:

Hogy a sztár, hogy lesz?...

Miss Sherman:

Jackson, Tyrone!

Diákok:

Várod már..

Miss Sherman:

Jackson, Tyrone!

Diákok:

Nem tudod,

hogy koncentrálj…

Visz a löket…

Miss Sherman:

Vegas, Jose!

Jose:

Joe a nevem! Joe! Szeretnék

köszönetet mondani a

szponzoraimnak, Pepe és

Maria Vegasnak, Bronxból,

a fáradozásaikért, az Oscar-

Miss Sherman:

Fejezze be!

Tyrone:

Hé, jó asszony! Tyrone

Jackson vagyok.

Itt van a miújság?

Miss Sherman:

Mr. Jackson, maga strandra

készül, vagy iskolába jött?

És tilos a fejhallgató!

Tanítás után visszakapja.

Tyrone:

Ne szórakozzon velem,

asszony!

Miss Sherman:

Az utolsó lesz, ha így

folytatja! A nevem pedig:

Miss Sherman!

Diákok:

Én nem adom fel!

Bármit túlélnék!

S egy nap még,

rajongsz majd értem!

Nagyot néz a Föld,

hisz ez csúcsot dönt,

ott lesz fönt,

örökké fényben!

Hisz rám vár…

Mr. Myers:

A színészet nem csupán te-

hetség és elhatározás kérdé-

se. Tökéletes technikát igé-

fogjuk tölteni, hogy felfedez-

zük önmagunkat…

Diákok:

Csak rám vár…

Mr. Myers:

Hogy megtudjuk kik vagyunk?

Uralkodniuk kell az

érzelmeiket, ha másokéra

akarnak hatni.

Miss Bell:

Balettet, modern táncot,

néptáncot és jazzt fognak

féljenek. Együtt járnak a

dologgal…

Diákok:

Mind rám vár…

Miss Bell:

A tánc maga az élet!

A tánc a mi megváltásunk!

Mozdulat! Érintés! Kifejezés!

Diákok:

Közel…

Mr. Scheinkopf:

Megtanulnak kottát olvasni,

Diákok:

Minden!

Mr. Scheinkopf:

Tanulnak zenetörténetet.

Megértik Bach, Beethoven,

Mozart zsenijét…

Lambchops:

Meg a Pink Floydét!

Diákok:

Oly közel! Közel! Közel!

Miss Sherman:

Kis figyelmet kérek!

Jose:

Hé Bokszos! Hagyjad már

Bronxot! Nagyon is jó hely az!

Tyrone:

Ja. Az olyan csótányoknak,

mint te…

Miss Scherman:

Azt mondtam, figyelem!

Kemény munka, sok áldozat

és harc! Ez lesz a jelszavunk

a következő négy évben.

Diákok:

Sok munka és harc!

Sok munka és harc!

Sok áldozat, harc!

Sok munka és harc!

Mr. Myers:

Színház!

Kemény munka, sok áldozat

és harc!

Diákok:

Sok harc! Sok munka,

sok áldozat és harc!

Miss Bell:

Tánc! Kemény munka,

sok áldozat és harc!

Diákok:

Sok munka, sok áldozat

és harc! Sok harc!

Mr. Scheinkopf:

Zene! Kemény munka,

sok áldozat és harc!

Sok harc! Sok munka,

sok áldozat és harc!

Diákok:

Sok munka, sok áldozat

és harc! Sok harc!

Drámatagozatosok:

Színház! Örök munka,

sok áldozat és harc!

A munkánk és örömünk:

Színház!

Tánctagozatosok:

Tánc! Örök munka, hol

önmagad is áldozd fel.

Zenetagozatosok:

Harc! Harc! Sok harc! Örök

és végtelen a harc! Zene!

Örök harc, örök munka,

csak ez vár rád és harc!

Diákok:

Én nem adom fel!

Bármit túlélnék!

S egy nap még,

rajongsz majd értem!

Nagyot néz a Föld…

Nick :

Az egész világ!

Diákok:

Hírem csúcsot dönt…

Carmen:

Messze az égig száll!

Diákok:

Ott lesz fönt,

örökké fényben!

Már közel! Közel! Közel!

Csak munka és harc!

Sok munka és harc!

Sok áldozat, harc!

Sok harc!

Nick:

A színésznek meg kell

tanulnia a mágikus “ha”

használatát! Mi lenne “ha”?

Ennek a “ha”-nak a megje-

lenésének pillanatától, a

színész a valóság talajáról

átlép egy másik élet talajára,

képzel el. És ha hisz ebben

az életben, a színész elkezd-

het alkotni.

a varázslat tökéletes lesz…

Mert akarom azt,

hogy rám figyelj,

láss belém és érezz!

Ha valaki művész,

a színpadon élet lesz és tűz,

mert valami mélybe’ rejlő

láng, minden sort átfűt,

mert igazi művész!

És akarom, hogy mindent

játsszak majd,

mit csak nekem írt

Shakespeare és Schiller,

Brecht és Harold Pinter,

Szophoklész,

Eugene O’Neil!

Hogy azt mondhassák rám,

ez ám – színész!

Egy ifjú Jason Robards,

Minden terhet bíró,

felkészült, érett,

a mágus – ki száz alakban él,

s ne csak egy szimpla

kis bohóc,

hadd legyek több ennél…

Joe:

Van az a csaj a táncnál. Ha

csak látom mindig ugyanaz

jut az eszembe…

Képzeld csak el: laza szender, kora reggel,

Úgy mered fel – nem is érted -

mint egy délceg buzogány!

Hát elslisszolsz,

egy peep-showhoz,

hol a lyukba úgy dugod

a pénzt,

ne is sejthessék,

hogy ott lenn rég

És este a klub,

szádban füstöl egy rúd

marihuana…

És a bandában egy csaj,

úgy rázza a bult,

mint Madonna!

Tennéd oda!

S ha éjféltájt,

még a Playboy-t lapoznád,

kezed hol jár?

Miközben azt álmodod:

vadul smárolod Miss Január popóját!

Hát ezt érzem én,

jön a görcs,

tömör gyönyör,

gyötör – nincs kontroll!

Még a fülem is feláll,

nem bírom – végem!

úgy mint a rock and roll!

Mr. Myers:

Rendben Vegas.

A viccnek vége!

Joe:

Várjon! Van egy másik!

Egy valóban fájdalmas

élmény!

Mert láttam

a halál mit jelent,

elvesztvén

kedvenc nénikénk!

Ott sírt-rítt

a gyászoló család,

hogy néném túl korán

jut a sírba…

S lám az ajtón belép,

kit nem láttam rég:

egy szép kuzin – Conchita!

Könnyes szemén,

tüzes spanyol lány –

Épp csak ránézek én,

s száraz taplóként

lángra is kapok!

Járja végig a sort,

amíg részvétet mond,

s hozzám ér…

én lenézek rá,

és két szemem csodákat lát!

A két puha váll,

az a cakkos kis száj,

két nagy mell – ahogy kell –

és nem bírom már!

Hív a gyönyör,

nincs már több kontroll!

Még a fülem is feláll,

nem bírom, végem!

úgy mit a rock and roll!

Nem bírom! Őt hívom!

Ő kell – s rock and roll!

Ő kell – s rock and roll!

Úgy mint a rock and roll!

Tyrone:

Majd pont egy tyúk súg,

hogy így meg úgy!

Ki felnevelt

és sínre tett,

ez a patkányfészek

New York volt!

Hol szemeten élsz,

félsz és lopsz,

s végül mit kapsz?

Kutyaszart!

Hát ne te mondd meg

egy bokszosnak,

hogy a svarc – snassz!

Tudja azt,

aki autót, padlót,

a híd alatt

nincs Las Vegas!

Na gyere bébi,

rúgj csak a seggembe…

Na az se a naptól barnult le!

Ó én tudom,

ki Pryor és Portier,

s a K.O. herceg – Sugar Ray!

Muhammad Ali és Doctor J,

Jordan, s az egész N.B.A!

Reggie Jackson,

Jessie Jackson,

Michael és Mahalia Jackson!

De hozzánk egy sem tartozik,

az utcán kit látsz, az számít:

drogárust, zsebest és narkóst,

hímringyót, kokszos mámort,

a lányt aki pénzért ráz,

piáért, egy magnóért!

Ezt nézd! Ez van!

Hát ne te mondd meg

egy bokszosnak.. Hé!

Serena:

Így van ez köztünk rég,

játszuk a kistestvért,

Nem szólnék, hisz én,

ha te nem lennél,

elvesznék,

semmi nem lennék,

csak árnyék…

Ám van egy más titok még,

itt a szívem mélyén,

Oly jó az ahogy

most is rád gondolok…

Oly jó az ahogy,

mindig rád gondolok…

Hát mért nem játszhatnánk

szerelmes párt?!

Nem volna játék,

olyan mélyen átélnénk!

Hisz most sem játék,

örök harc ez – egymásért!

Csak tudd, hogy rád és rám,

az élet írt drámát,

És ez nem játék,

játék – így nem fáj…

Nem szólnék, hisz én,

ha te nem lennél,

elvesznék,

semmi nem lennék,

csak árnyék…

Ám van egy más titok még,

itt a szívem mélyén,

Oly jó az ahogy,

most is rád gondolok…

Oly jó az ahogy,

mindig rád gondolok…

Hát mért nem játszunk már

szerelmes párt?

Nem volna játék,

olyan mélyen átélnénk!

Hisz most sem játék,

örök harc ez – egymásért!

Csak egyszer érezz rá,

és többé nincs megállj!

És ez nem játék,

játék – nem kell már!

Carmen:

Ott megy a sztár,

Az illatát,

ágyába álmodja a fél világ!

Meghalsz,

hogy megkaphasd

az autogramját,

hisz úgy néz rád!

Kezéhez érsz – nincs tovább!

Nem tudod, fiú vagy,

vagy lány!

s szíved kész – megáll!

Fönn a top tetején,

s minden szív közepén…

Fénylik egy név…

Csúcson vagy és innen csak

egy ugrás az ég!

Kar:

Fény!

Carmen:

Csillagok útja – hírnév!

Szólít egy hang: Te is szállj!

Kar:

Szállj!

Carmen:

Átölelnék minden embert…

Ha én leszek végre a sztár!

Kar:

Fény!

Carmen:

Érzem, hogy éget, hogy átjár…

Így lesz ez már örökké!

Kar:

Fény!

Carmen:

Láthatod majd,

csak rám nézz,

emlékezz rám

amíg élsz!

Kar:

Emlékezz! Emlékezz!

Emlékezz!

Carmen:

Voy a vivir pa’siempre,

Voy a liegar a volar…

Estrella en todo el cielo,

que empezara a brillar!

Együtt:

Voy a vivir pa’siempre,

voy a liegar a volar…

estrella en todo el cielo,

Carmen:

Mira!

Kar:

Mira! Quiero brillar!

Carmen:

Fönn a top tetején,

Kar:

Ó,Ó,Ó…

Carmen:

Minden szív közepén

Kar:

Ó,Ó,Ó…

Carmen:

Fénylik egy név…

Ay, Mamacita Mia

egy ugrás az ég!…

Kar:

Carmen:

Kar:

Carmen:

Kar:

Emlékezz rá!

Carmen:

Carmen és kar:

Emlékezz! Emlékezz!

Emlékezz!

Emlékezz rám!

Miss Bell:

Átok él bennünk

Tankönyvhöz, padhoz –

Miss Sherman:

és értelmes lény!

Sokkal több puszta

ösztönöknél!

A világot, s önmagát

ismerve él…

Együtt:

Színész vagy táncos,

vagy muzsikus légy,

a fontos, hogy kapj egy esélyt…

Miss Bell:

Hogy szállj,

hogy az egekig érj!

Miss Sherman:

Hogy a tudásnak élj!

Együtt:

Mindig lássad a célt!

Miss Sherman:

Részei lesznek a világnak ők:

Ahogy mi mindnyájan:

lehetsz bármi!

Te is tudod, hogy a gyerekeink

kilencven százaléka

nem tud majd megélni a

művészetből! Az életre kell

felkészítenünk őket!

Mit fog csinálni Tyrone,

Elmegy takarítani?

Miss Bell:

Tyrone táncos lesz!

Száz közül – egy ha van,

sok év során…

egy – akiben több van,

Egyformák mind – egyformán szürkék!

Stílus vagy báj…

Ugyan már!

Rájuk, hogy lennénk

büszkék?!

Ha ott állsz a rúdnál,

vézna kölyöklányként,

mi mást is álmodnál,

S hány hosszú év..

Míg rájössz, hogy mért lett

a főszerep mindig másé!

De ő egy igazi táncos –

az aki kell!

Hagyjuk, hogy járja az útját –

ne térítsd el!

Ez a fiú lesz valaki!

Miss Sherman:

De nem így – és nem itt!

Ez egy iskola,

Tudom, mióta az a film

megjelent, a gyerekek

többsége azért jön ide,

hogy sztár legyen!

hogy tudnak–e írni, olvasni?!

Elég ha a nevüket oda

Miss Bell:

És Te minek képzeled magad?

Te vagy az “igaz hit

védelmezője”?

Miss Sherman:

Az “ igaz hit” számomra

egyetlen szó: “tanulj!”

Gyerekként elég volt

ez az egy szó: tanulj!

Hol a nyomor már

nem ismert törvényt,

a könyveim hozták elém –

álmaim földjét!

Tanulj! Tanulj!

Mert minden könyv,

ablak a világra –

és így vagy több!

Mert az amit tudsz –

Soha el nem veszted,

amíg létezel,

míg csak lélegzel – tiéd!

Ott ültem kislányként

a padsor végén…

Szánalmas köpenyemben,

orromon ócska kis szemüveg …

És nem vártam mást –

csak a csengő szóljon már,

és a szégyen véget ér!

Még most is hallom

anyám szavát- a küldetést:

soha ne adjad fel,

tanulnod kell míg élsz!

Egy új világ lesz –

minden könyv!

Miss Bell:

A tehetség más,

ahhoz nem kell könyv!

Nem lehet több ennél!

Senki sem több – énnél!

Diákok:

Harc! Harc! Sok harc!

Sok áldozat és harc!

Színház…

Sok munka, sok áldozat és

harc!

Tánc…

Kemény munka, sok áldozat

és harc!

Zene…

Kemény munka, sok áldozat

és harc!

Én nem adom fel!

Bármit túlélnék!

S egy nap még,

rajongsz majd értem!

Nagyot néz a Föld…

Nick:

Az egész világ!

Diákok:

Hírem csúcsot dönt…

Carmen:

Messze az égig száll!

Diákok:

Ott lesz fönt,

örökké fényben!

Már közel! Közel! Közel!

Csak munka és harc!

Sok munka és harc!

Sok áldozat, harc!

Sok harc!

Nick:

ha valaki alkot és merész,

egy láthatatlan kéz,

ott lélek lesz, érzés…

a színpadon szélvész zúdul át,

villámot szór a festett ég,

Isten szól hozzád…

Ki egy személyben

Jágó és Mór,

Vronszkij és ifjú Jimmy

Porter,

Lear és Willy Loman,

Antonius, Doctor Zsivago!

vagy sírj,

ha a gillotinhoz lép

a bátor Danton,

nevess a jó Falstaffon,

s Liliom álmaival szállj

az ég felé…

ki gyémántként

szórja majd eléd,

a titkot, a csodát,

mit senki más,

soha nem mondott el még…

Nézd, a függöny nyitva már,

felragyog a fény,

most jövök én!

…És akarom, hogy mindent

játsszak majd,

mit csak nekem írt

Shakespeare és Schiller,

Brecht és Harold Pinter,

Szophoklész, Eugene O’Neill!

Hogy azt mondhassák rám,

ez ám – színész!

Egy ifjú Jason Robards,

sőt – De Niro!

Minden terhet bíró,

felkészült, érett,

Kórussal:

Még százezernyi út vár rád,

hogy célba érj,

hogy művész légy.

Művész, művész, művész,

művész, művész, művész,

művész, művész, művész.

Mabel:

Ó ég!

Tégy hát csodát!

Meddig tart még?

Ez a mártíromság?!

Istenkém, nézd,

S ordít egy gyomor

pár jó szaftos falatér’…!

Együtt:

Ó,Ó, Ég!

Szánj meg hát!

Mondd, meddig tart,

oh meddig még?

Kérlek mondd meg hát!

csak rágcsálni valamit?

Egy habcsók, egy krémes,

a pokloktól szabadít!

Szólj,

szánj és ne átkozz!

Mondd azt, hogy – Mabel,

ne légy többé táncos!

Serena:

Meg tudnálak ölni! Milyen

átkozottul bolondnak érzem

magam! Meg tudnék halni!

Isten bizony, meg tudtam

volna ölni…

Ez az! Emlékezz erre az

érzésre! Ez az! Rögzítsd!

Építkezz magadból,

játssz – de magad légy!

Úgy mint Glenda Jackson,

úgy mint Gerry Page!

Átvertek, s ez nem jó,

mellre mégse szívd,

hasznosítsd az élményt –

úgy mint Meryl Streep!

Mért mennék világgá,

mért lennék golyós?!

Miért verjem pacallá?

Nem vagyok dedós!

Minden amit átélsz,

képez majd egy színt,

hasznosítsd az élményt –

úgy mint Meryl Streep!

A lelkem - ezer fénnyel

hol a rossz és a jó –

egymást színezi át…

mely kincseket rejt,

hogy mit mutatsz fel –

fönn a színpadon majd,

te döntsd el!

S mid van elrejtve még?

Az legyen csak rejtély.

mint Midas a fösvény!

Járj nyitott szemmel –

bárhol is jársz!

Rád vár a trón –

készülj és játssz!

Légy könnyed, hogy lássák,

Másoknak ez válság,

számodra poén!

Szíved összetörték,

fáj – mégse sírj!

Hasznosítsd az élményt,

használd fel a célért,

használd fel az érzést,

úgy mint Meryl Streep!

De én akkor is megölöm!

Tyrone:

Reggel hét,

úgy ébredek, hogy csodás,

hideg víz a pofámra

és nyomás!

Két perc

és épp már kész is volnék,

odakint az utcán,

vár napfény és nyüzsgés!

lábam visz mint egy gép,

úgy mint a postást,

hullhat hó és fújhat szél…

Nem kell több szó,

indulj és táncolj,

kint a járdán!

Táncolok a járdán…

Táncolok a járdán…

Táncolok a járdán…

Táncolok a járdán…

Délben,

egy Wall Street-i banknál,

csak rám vár,

South Street, négykor,

tódul a nép,

sok turista buszról.

Time Square és West Side,

este ott megy a show!

Csodát lát a West Side,

ez a srác nagyon jó.

Nem kell több szó,

indulj és táncolj,

kint a járdán!

Táncolok a járdán…

Táncolok a járdán…

Táncolok a járdán…

Táncolok a járdán…

Fél tíz,

a street dance beindul,

megáll az élet

a Seventh Avenue-n

Éjfél,

még nem talált otthon,

a Time Square,

fényárban tombol!

És jön a finálé,

ezer szem tapad rám,

a Schubert Alley-n

azt mondják:

a srác – király!

Egész New York enyém,

szólít, hogy táncolj,

szólít, hogy táncolj,

táncolj – kint a járdán!

Együtt:

Táncolok a járdán…

Táncolok a járdán…

Táncolok a járdán…

Táncolok a járdán…

Miss Sherman:

Azt hittem, elég

elszántság, hit és józan érv,

de látnom kell,

mindez kevés…

Elvész egy remény,

s vele együtt vész el

És nem számít

mindez miért?

Mert úgysincs más,

ez az egy út vár rám,

s százszor is ezt vállalnám…

kudarcom, álmom,

mind testet ölt…

köszönöm, Istenem!

És áldott légy,

ezerszer… s sorsomért…

És mindenért…

ki szíve alatt gyermeket hord,

e csodából nekem

nem jutott rész…

De száz és száz

gyermekem arcát

Mert áldott, ki tanít…

Ó áldott, ki tanít…

Volt miért élnem,

hisz ők az én hitem!

Ők az én vérem,

köszönöm Istenem!

És áldott légy… Ó!

Áldott légy,

igen a sorsomért…

és minden gyermekért…

minden gyermekért…

Carmen:

Azt hittem L.A. a válasz.

Azt hittem hogy, azok ott

visszafojtott lélegzettel

várnak rám…

Ott voltam hát,

és ott volt a férfi,

aki jegyet küldött…

Semmim se volt,

csak a ruhám,

s a kölcsönkapott

és nála persze volt üres ágy,

társaság és zeneszó…

parti jött parti után –

“ bébi, a showbizniszben

ez a jó”…

hogyan élj…

Hogyan légy

mindig nagyon friss és csillogó…

Mert L.A. úgysem más

csak egy álomvilág,

álmodd hát,

azt, hogy tárt karokkal várt…

Mert L.A-t csak álmodni jó!

Cola és gin literszám,

s az óceán zúg csak feléd…

elmondtad százszor is már,

hogy átvert

és hogy aljas szemét!

Csak dél felé tápászkodsz fel,

nem tudod, hogy hol jársz,

szádban a másnapos íz,

forró a nap, mégis hideg ráz…

Egy nap aztán lelépsz,

mert van egy hely,

hol táncos kell…

pénz az nincs, csak jatt,

ha kapsz és fogdosnak

részegen…

Összefolynak a napok,

mindig csak átkoznád…

Könnyed sincs, hogy sírj,

és beteg vagy,

nincs tovább!

és mást se kívánsz:

csak legyen – vége már!

Hisz többé úgyse vár

család és társ…

Vergődhetsz,

több úgyse juthat

egy szippantásnyi

gyönyörnél…

És nem kell már

a tükör,

hogy lásd – mivé lettél!

hogyan élj,

hogyan légy

mindig friss és csillogó…

Mert L.A. úgysem más

csak egy álomvilág,

álmodd hát,

hogy téged várt,

csak rád várt…

Mert L.A.-t csak álmodni jó!

hogyan élj,

hogyan légy,

mert L.A. úgysem más

csak egy álomvilág,

álmodd hát,

hogy tárt karokkal várt…

Mert L.A…., mert L.A….

Mert L.A. csak álomnak jó!

Nick:

Testvér és jóbarát

voltál, s én nem tudom már,

Tudnod kell, hogy én,

ha te nem lennél,

elvesznék,

semmi nem lennék,

csak árnyék…

sráccal a Brooklyn Főiskolán

és nekem – annyi!

Serena:

Majd te jössz össze egy

Haven-ben és nekem lesz

– annyi!

Nick:

Nagyon vicces!

Serena:

Oly jó az ahogy,

most is rád gondolok…

Nick:

Oly jó az ahogy,

mindig rád gondolok…

Együtt:

Hát mért nem játszhatnánk

egy boldog párt?

Nem volna játék,

olyan mélyen átélnénk!

Hisz most sem játék,

örök harc ez egymásért!

Csak tudd, hogy rád és rám,

az élet ír drámát,

és ez nem játék…

Már rég nem játék,

soha más így nem fájt még,

több ez mint játék,

belehalni - egymásért!

Csak egyszer érezz rá,

és többé nincs megállj,

És ez már sokkal több,

több ez, mint játék,

úgy nézz rám!

Schlomo:

Eljön a perc,

mikor végre több lehetsz,

mint egy gyermek,

ki csak álmoknak élt…

Mutasd meg hát,

hogy elérd,

Serena:

Mint a holdutazók,

visz az út,

lelkünk csodákra vár…

Hisszük, győznek a jók,

lehet más a világ,

holnaptól mindez

csak rajtunk áll…

Diákok:

Új nap talál ránk,

közel már,

ha a hajnali fény,

ahogy múlik az éj,

az égre száll…

a sors könyvét,

bennünk a holnap,

Mabel:

hogy a Föld rejtély volt,

kölyökfejjel –

hittem minden mesét…

Serena, Mabel:

Tündérország,

csak egy sóhajtásra volt,

s nekünk szólt,

ha egy angyal zenélt…

Jose, Tyrone:

Ám az álomvilág,

tudjuk jól, az a búcsú,

hogy fáj…

Schlomo:

ahol nincs, nincs már határ!

Diákok:

Új nap talál ránk,

közel már,

ha a hajnali fény,

ahogy múlik az éj,

az égre száll…

a sors könyvét,

bennünk a holnap,

s tőlünk szép…

Új nap talál ránk,

közel már,

Új nap talál ránk,

köszöntsd és nézd!

Új nap talál ránk,

várjuk rég!

Új nap talál ránk,

Új nap talál ránk,

közel már,

ha a hajnali fény,

ahogy múlik az éj,

az égre száll…

a sors könyvét,

bennünk a holnap,

Bennünk a holnap,