SOPHIE FŐHERCEGNŐ Elisabeth anyósa

A HARMINCÉVES RUDOLF FŐHERCEG Elisabeth fia

A TÍZÉVES RUDOLF FŐHERCEG Elisabeth fia

LUDOVIKA HERCEGNŐ Elisabeth édesanyja

HELENE VON WITTELSBACH Elisabeth nővére

LUDWIG GRAF GRÜNNE Császári főadjutáns

HÜBNER BÁRÓ Bécsi tőkés

KEMPEN BÁRÓ Bécs rendőrfőnöke

SZTÁRAY GRÓFNŐ Elisabeth udvarhölgye

SOPHIE ESZTERHÁZY-LIECHTENSTEIN Főudvarmesternő

FANNY FEIFALIK Elisabeth fodrásznője

MARIE FREIIN VON VETSERA Rudolf utolsó szeretője

KAROLINA LAMBERGI GRÓFNŐ Udvarhölgy

1. FELVONÁS

   Mint te

   1. jelenet: Nyári rezidencia

    

   Lucheni: A possenhoffen-i bajor családi kastély – az ifjú Sisi apukája, Max, aki
   néha bizony elhanyagolja a feleségét, egy érdekes esti túrára indul.

   Elisabeth: Mama este vendégséget rendez – rémes lesz!

   Csupa bácsi, rozzant tánti jön majd el!

   És én úgy futnék előlük, mégsem hagy a nevelőnő!

   Azt papolja a folyvást: “Nem illendő!”

   Mért ne vinnél el magaddal, jóapám!

   Max: Nem tehetem!

   Elisabeth: Amit megkívánsz, csak azt kívánom én!

   Max: Szerintem ez kizárva!

   Elisabeth: Én is verset írnék folyton, vagy a széllel vágtáznék!

   Éppen, mint te, olyan lennék!

   Max: Az élet túl rövid ahhoz, hogy akárcsak egy órát is unatkozzon az ember!
   A családi összejöveteleket pedig úgy utálom, mint a pestist!

   Elisabeth: Én is!
   Mért ne mászhatnék a vadcseresznyefára, mondd?

   Max: Légy víg, hiszen elkerül Heléne sorsa!

   Elisabeth: És a drótkötélen mért ne táncolnék?

   Max: Őt császárnénak nevelik szegényt!

   Elisabeth: Ha a nagyfiúkkal játszom, mindig szíd a nevelőnő!

   Max: Ez nem az én dolgom!

   Elisabeth: Azt papolja folyvást: “Nem illendő!”

   Max: Én ebben hogy segítsek?

   Elisabeth: Mért ne vinnél el magaddal mégiscsak?

   Max: Ha rendes leszel, már holnap este láthatsz!

   Elisabeth: Zulu-föld, vagy Kína… vagy tán Katmandu!

   Max: Mennem kell!

   Elisabeth: Élnék, mint szabad cigánylány, ahogy egy vidám zenész!

   Csak így élnék én!

   Max: Adieu, Sisi!

   Elisabeth: Csak ábrándoznék!

   Max: Légy jó! (Sietősen el)

   Elisabeth:: Éppen, mint te, olyan lennék!

   Nevelőnő: Je vous en pris, princesse! Át kell öltöznie!

   Elisabeth: Gyűlölök átöltözni! És gyűlölök hercegnőnek lenni!

   Nevelőnő: Mais, princesse!

   Elisabeth: Ha nem lennék hercegnő, beállhatnék a cirkuszba műlovarnőnek, vagy
   artistának! Kötéltáncolni már most is tudok, és a trapézszámomat azt
   látnia kéne, Madame!

   Nevelőnő: S’il vous plait! Venez maintenant! Nem illendő!

   (Mindketten el)

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

   Drága rokonaim!

   2. jelenet: A Starnberg-i tó partján

   (Ugyanaznap este, társaság Ludovika hercegnőnél. Az érkező vendégek kölcsönösen köszöntik egymást, majd kis csoportokba verődnek)

    

   Ludovika: Drága rokonaim, már illik tudnotok,
   készül valami itt, s az nem csekély dolog!

   Elisabeth

   nagybátyja: Mit rázza itt a rongyot?

   Elisabeth

   nagynénje: Mit játssza meg magát?

   Ludovika: Részünk lesz egy óriási kegy!

   Két báty: Csak hát a Max!

   Ludovika: Heléne hamarosan magasztos frigyre lép,
   vegyétek szemügyre őt, mi művelt lett, s mi szép!

   Egy házaspár: Szép, de szebb a lányunk!

   Néhány rokon: Ez mért is érdekes?

   Ludovika: Vár egy hely, és az épp Bad Ischl lesz!

   Unokahúg: Felőlem!

   Sógor: Roppant jelentős!

   Távoli rokon: Ez minden?

   Néhány rokon: Bad Ischl?

   Nagynéni: Ezért kellett idecsődülnünk?

   Ludovika: Hogy ősszel odamegyünk, van ám egy igazi ok:
   Heléne is utazik, kit titkon Sophie hívott!

   Távoli rokon: De, hisz ő a császár anyja!

   Nagybácsi: Franz Joseph is ott lehet!

   Ludovika: Hogy a lányom és a császár ott összejöjjenek!

   Az én Heléném Ausztria császárnéja lesz!

   Rokonság: Micsoda?

   Házaspár: Heléne? Császárné? Hihetetlen!

   (A vendégek őszintén meglepődnek; Elisabeth a hintán)

   Két báty: Ezt a szerencsét! Rokonság: Éljen! Éljen!

   Nagybácsi: Egy ilyen apával? Kínos! Sógor: Micsoda távlatok!

   Nagynéni: Akkor aztán már leszünk L. unokahúga: Ez még nem je-
   elég jók a hercegéknek! lenti azt, hogy el
   is veszi!

   Ludovika sógora: Egy ilyen kapcsolat sosem árthat! Unokahúg: De hiszen az ott Sisi!

   Nagynéni: Mit jelentsen ez? Sógor: Cirkuszi mutatvány!

   Az apjára ütött!

   Néhány rokon: Borzasztó! Rettenetes! Unokahúg: Trikóban!

   Nagybácsi: De hisz onnan le is eshet! Házaspár: Az ég szerelmére!

   Néhány rokon: Ijesztő! Ludovika: Sisi, azonnal gyere le!

   Nagybácsi: Ne szóljon rá, mert leesik!

   Ludovika: Sisi!

   Rokonok: Elisabeth!

   (Elisabeth leesik a hintáról, a Haláltáncosok elkapják)

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

   Útvesztő minden út

    

   Lucheni: Na látják! Ez a szerelem! Un grande Amore! Így kezdődött minden!

   Halál: Elisabeth, mért hagylak élve?
   Mily varász, mi kényszerít kivételt tennem?

   Útvesztő minden út, minden csak visszajut,
   nincs nappal, hogyha éjjel nem jön!

   Nézd az árnyakat, sors drótján ránganak
   mily büszkén, mégis mily esendőn!

   Keres engem minden lélek, rám vár minden árny,
   énhozzám tér csak vissza minden!

   Hogyha csúf is tán a nevem, mégis szép vagyok
   annak, ki elvágyódik innen!

   Úgy nézem mindet, hogy jó sok még a munkám!

   Igen, de itt vagy te, és jössz, mikor már éppen unnám!

   Amióta téged nézlek, fényed elvakít,
   káprázat bénít immár engem!

   Melegedni volna kedvem nálad egy kicsit,
   bánom, hogy hűvösnek kell lennem!

   Az a tény, hogy máris kissé vonz a földi lét,
   mért állnék vonzásodnak ellen?

   Veszélyes érzés, fáj már mindenképpen
   hóhérnak lennem, bár hősszerelmest játszom éppen!

   De a sorsunk úgy van írva, néked jönni kell,
   nékem meg várni rád…

   Tudom, a dolgok rendje az, hogy végül megszeress,
   örökké úrnőm légy az éjben!

   Ludovika: Sisikém! Kicsim! Sisi!

   Elisabeth: Mama, hogyha felnőtt leszek, nem kell férj nekem!

   Nagybácsi: Beteg beszéd!

   Elisabeth: Csakis önmagamra vágyom én!

   Sógor: Az apját látom szinte!

   Elisabeth: Én csak verset írnék folyton, vagy a széllel vágtáznék!

   Nagynéni: Hisz forró!

   Elisabeth: Béklyók közt én meg is halnék!

   Ludovika: Nyugodj meg, édes kicsikém! Nincs semmi baj!

   Leonhard! Küldjön orvosért!

   Mindenkinek érdeme szerint

   3. jelenet: Kihallgatóterem a Hofburgban, Bécsben

    

   Lucheni: 1853-at írunk. Bécsben az ifjú Ferenc József császár uralkodik. Hatalma a
   biztos lábon álló hadseregen, az ücsörgő hivatalnokokon, a térdeplő papokon, és a csúszó-mászó besúgóhadon nyugszik. No meg az anyja tanácsain, aki a rossz nyelvek szerint az egyetlen férfi az udvarnál.

   Édes egy nő!

   Sophie: Légy jég! Légy kő!

   (F. Józsefhez) Vaskéz! Erő!

   Sophie, udvarhölgyek,

   Grünne, Kempen,

   udvaroncok: Megkap a méltó érdem
   bármit, amit csak kérjen,
   Isten óvjon, Isten védjen
   ifjú császár téged!

   Grünne: Felség! Rauscher bíboros!

   Rauscher: Szentegyházát bántják, felség,
   javaslom tehát…

   Sophie: Csak mondja!

   Rauscher: …hogy a klérus felügyeljen
   minden iskolát!

   F. József: Jóváhagyom!

   Sophie, udvarhölgyek,

   Grünne, Kempen,

   udvaroncok: Megkap a méltó érdem F. József: Én mindezt egyben látom,
   bármit, amit csak kérjen, népem így szolgálom,
   Isten óvjon, Isten védjen bölcsen titkolom
   ifjú császár téged! az érzéseim!

    

    

   Grünne: Egy nemesasszony, Magyarországról!

   Magyar anya: Börtön mélyén gyermekem,
   mert szabadságot kért!

   Sophie: Hát persze!

   Anya: Fényes császár, kérlek téged,
   hagyd meg életét!

   F. József: Ha rajtam múlik, tán segítek, Sophie: Vaskéz!
   de mást kíván az államérdek! Erő!

   Mit szívem diktál, Légy jég!
   meg nem hallhatom! Légy kő!

   Légy jég! Légy kő!

   Elutasítva!

   Anya: Nem! Könyörülj, uram!

   Sophie: Mi van még?

   Grünne: A politikai helyzet megbeszélése.

   Schwarzenberg: Felség, egyre súlyosabb a háború a Krímben,
   attól tartok, tétlen szemmel nem nézhetjük innen!

   Megmentett a forradalomtól minket Oroszország,
   ráadásul Törökföld egy részét átadnák!

   F. József: Hogyan ítéljük meg a helyzetet, Grünne gróf?

   Grünne: Ez fölbosszantja majd az Angolt,
   de így viszont a cártól tartok -
   itt minden döntés nagy veszéllyel jár!

   Schwarzenberg: Muszáj határoznunk, felség!

   Sophie: Ausztria császárának semmit sem muszáj!

   Mind: Megkap a méltó érdem
   bármit, amit csak kérjen,
   Isten óvjon, Isten védjen
   ifjú császár téged!

   Megkap a méltó érdem Sophie: Légy ravasz!
   bármit, amit csak kérjen, Légy ügyes!
   Isten óvjon, Isten védjen Légy hamis!
   ifjú császár téged!

   F. József: Most még e döntés várhat,
   rossza a túl gyors válasz!
   “Oszd meg és uralkodj!” -
   ez jelszavam!

    

    

    

   Grünne: Szabadjon emlékeztetnem felségedet,
   hogy várja a Bad Ischl-be induló kocsi!

   Sophie: Vége a kihallgatásnak, uraim!

   Schwarzenberg: De mit csináljak az orosz küldöttel?

   Sophie: Mások csak háborúzzanak!
   A boldog Ausztria házasodik!

   (Sophie és Ferenc József el)

   Mind: Isten óvjon, Isten védjen
   ifjú császár téged!

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

   Ahogy azt az ember gondolja

   4. jelenet: 1853 augusztusa, az Eltz Villa előtt, Bad Ischl-ben

    

   Lucheni: 1853 augusztusa, Bad Ischl-ben!

   E jó kis hely Bad Ischl, a fényes nászra vár -
   Ludovika legfőképp!

   S már beavatta húgát Sophie a tervbe már,
   semmi sem pont úgy történt!

   Sophie: Mért késtetek, húgom?

   Ludovika: Mert feltartott a szél!
   Egy kis szieszta szörnyen kéne!

   Sophie: Ez biztos nem jön össze,
   a császár négyre vár!
   

   Ludovika: Hogy? Heléne: Most?

   Sophie: Hogy néz ki még e lány?!

   Ludovika: Max nem jött, ne bosszankodj,
   de viszont Sisi elkísért!

   Sophie: A ruha ugye szörnyű, iszony ez a haj!

   Heléne: Átöltözöm!

   Sophie: Már túl késő!
   Egy császárt nem lehet megvárakoztatni!

   Lucheni: Mit ér egy jó kis terv, ha mégsem jó,
   ha cáfolja a valóság?

   Ugye a tervek sorsa legtöbbször
   csak kudarc és csúf csőd: csak tanulság!

   Que bel progetto! Sarrebe bello cosi! Ma attentione!
   Csak kudarc és csúf csőd: csak tanulság!

   (Sophie, Ludovika, Heléne és Elisabeth a szalonba lépnek, ahol Ferenc József várja őket)

    

    

    

    

    

    

    

   Lucheni: A két anyós beszédes,
   az ifjú császár nem,
   s a szép Heléne izzad lám!

   De zsenát lesz, mert Ferenc József
   megmutatja most,
   végső soron ő dönt ám!

   Sophie: Nos, mondd meg végre hát,
   szépnek látod őt?

   F. József: Kit?

   Sophie: Kuzinunk, kit néked szánunk!

   F. József: Oly gyönyörű a drága…

   Ludovika: Mint mi?

   F. József: …a tavaszi rügy!

   Sophie: Hisz ez már szinte költemény!

   F József: Kipattan mindjárt, ajka édes, Sophie: És a csípője se keskeny!
   szemében ritka fények!

   Ludovika: Nos?

   F József: Ma este a bálban a tánc csak övé!

   Sophie: Tehát?

   Ludovika: Már pedzi!

   Sophie: Meg is kérem hát!

   Állj föl! (Heléne feláll)

   Menj oda hozzá!

   Fogd karon! (Elisabeth feláll)

   Ludovika: Kit?

   Sophie: Őt?

   Lucheni: Mit ér egy jó kis terv, ha mégsem jó,
   ha cáfolja a valóság?

   Ugye a tervek sorsa legtöbbször
   csak kudarc és csúf csőd: csak tanulság!

    

    

    

   Heléne: Sok évembe telt a francia nyelv, az illemtan gyötört!

   Csak erre neveltek, mily gyönyörű tervek,
   de mind dugába dőlt!

   Elisabeth: Ó, hogy féltem én, unalom fojt meg itt! (Hárman együtt)

   Dugába dőlt! Dugába dőlt!

   F. József: Ó, hogy féltem én! Mama kidolgozott tervvel jött e helyre,
   de most dugába dőlt!

   Mind: Mit ér egy jó kis terv, ha mégsem jó,
   ha cáfolja a valóság!

   Ugye a tervek sorsa legtöbbször
   csak kudarc és csúf csőd: csak tanulság!

   Lucheni: No lám, a tervek sorsa leginkább
   csak kudarc és csúf csőd: csak tanulság!

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

   Semmi se nehéz

   5. jelenet: Ég és Föld között

    

   F. József: Meg kell, hogy értsd jól,
   egy császár az nem lehet szabad!

   Félek, majd nem mindig érzed
   velem jól magad!

   Elisabeth: Nekem nem fontos az,
   mit más annak lát!

   F. József: És, ha más lesz minden?

   Elisabeth: Úgy is várok rád!

   Együtt: Könnyű lesz, ha így mellettem állsz!

   Hiszek benned – ez a kezdet, ez a folytatás!

   És, ha néha rám tör a félsz,
   tudom jól, te énhozzám lépsz!

   A sors, ha sújt, te adsz vígasztalást!

   F. József: Sok nyűgös, átkos munka
   sok álmot téphet szét!

   Elisabeth: De minket szét nem tép!

   F. József: Nem éljük már az átlag
   kis boldog életét!

   Elisabeth: De jut más boldogság!

   Együtt: Minden nap jobban érted majd, ki vagyok én,
   minden nap őrködünk egymás életén!

   F. József: E nyaklánc a zálog, a
   jelzés, hogy hozzám tartozol!

   Elisabeth: Nagy érték!

   F. József: Szerelmem! Én kincsem!

   Elisabeth: De mily nehéz e lánc!

   Együtt: Hogyha egyszer rám tör a félsz,
   tudom jól, te énhozzám lépsz!

   A sors, ha sújt, te ott vagy, hogy megvédj!

   A vágyam, az álmom, a szívem tiéd!

   Minden kérdés elhangzott

   6. jelenet: A bécsi Augustinus Templom

    

   Lucheni: Este fél hét, Bécs – különös időpont egy esküvőre… De ha ettől eltekintünk,
   ez az 1854. április 24-e nagyon is megfelelő, az Augustinus Templomban!
   Porca miseria!

   Férfiak és nők: Hasztalan már kérdenünk,
   csak frázisokból érthetünk!

   E rossz világban így lakunk,
   mert innen immár nincs kiút!

   Már elkövettük mind a bűnt,
   a szép erény mind megy nagyon,
   és folyton átkot szór a szánk,
   de minden áldást visszavon!

   A borzalom nem háborít,
   a szépre már nem gerjedünk!

   A jó okulnunk túl kevés,
   a rossztevés csak vicc nekünk!

   A sok csodából rég elég,
   a dolgaink közt nincs határ!

   A kínhalálnak hangjait
   a földi fül jól bírja már,
   de nincs tovább a kérdezés,
   mert több esély nem lesz soha!

   Az otthonunk e holt világ,
   mely önmagának gyilkosa!

   És bármi van, vagy bármi lesz,
   csak arra kell, hogy múljon el
   a szenvedés, a tiszta kéj,
   ha van halál, az érdekel!

   Elisabeth! Elisabeth!

   Rauscher: Ha ez az akarata, feleljen igennel!

   Elisabeth: Igen!

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

   Nem illik

   7. jelenet: Bálterem a Schönbrunni kastélyban

    

   Max: A szerelem bárkit elbutít,
   Sisi is bajba kerül!

   A fásult Bécs megfojtja őt,
   remélem, elmenekül!

   Sophie: Szerelem – ó, Franz is hogy elvakult!

   Miért nem hallgatott rám?

   Max: Mért is kellett épp Sisi?

   Sophie: Nézem e lányt, üres nagyon,
   Franz eltolta minden munkám!

   Sophie: E fruska nem tud mit se, Max: A császár nem tud mit se,
   a trónra minek is ült? mi Sisinél is ül!

   Az a fő baj, az a gond: Az a fő baj, az a gond:
   nem hozzávaló, nem hozzávaló,
   nem hozzávaló, nem hozzávaló,
   nem őhozzá, hozzá, nem hozzávaló! nem őhozzá, hozzávaló!

   Esküvői

   vendégek: Kis helyes! Szörnyen naiv!

   Kis törékeny és sápadt nő!

   Nem beszél, számunkra
   túl könnyű, szánalmas préda ő!

   Feleség: Mint mindig! (Mind együtt)

   Grófnő: Nos, az újdonsült császárné tetszik-é?

   Nemesek: Ó, de bájos ő! Egy gyermek!

   Fiatal nemes: De hosszú volt ma Rauscher tósztja!

   Egy herceg: Ez nem halálos bűn!

   Öreg nemes: Esküvőben ily csodásat!

   Grófnő: Csoda kedves!

   Két nemes: Bájos és üde!

   Egy agg: Az őse nem mind tiszta!

    

   Grófnő: Csoda kedves! Nemesek: Csoda félénk!

   Sophie: Szörnyen naiv! Ahogy jött lefele a lépcsőn
   kicsi Sisink igen ügyesen,

   Két nemes: Kicsit hebrencs! megbotlott, jaj, a császárné!

   Nemesek: Sok-sok rossz előjel:
   ma a szent korona lehullott a földre!

   Két nemes: Talán túl nehéz!

   Urak I. és

   Nemesek: Ez oly mesébe illő, a lányka trónra ül!

   Ilyen máshol nem történt!

   Urak II.: Szemeiben könnyek – sikktelen, de jó!

   Ártatlan és szörnyen szánandó!

   Semmi arca nincs, semmi fénye nincs!

   Nemes hölgyek I.: Nem illik közénk, nem illik közénk!

   Nemes hölgyek II.: Épp illik közénk, épp illik, épp illik, épp illik, épp illik, épp illik, épp illik közénk!

   Nemesek I.: Épp illik közénk, épp illik, épp illik, épp illik, épp illik, épp illik közénk!

   Nemesek II.: Nem illik közénk, nem illik közénk, nem illik, nem illik közénk!

    

    

    

    

    

    

    

   Halálkeringő

   /zene/

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

   A végső tánc

    

   Halál: Jól ismert, régi téma, nekem új csupán -
   két férfi küzd egy nőért, téged kíván!

   El is dőlt a párharc, kitaszítottál,
   esküvődőn vendég lettem már!

   Ám nem más ez, csak látszat, jössz még hozzám,
   tán hű vagy férjedhez, de vágyódsz rám!

   Öleled majd olykor – az is nékem szól,
   hová vezet mindez, érzed jól!

   Az utolsó, a haláltánc,
   az nékem jár csupán!

   A végső tánc, a végső tánc -
   azt vélem járod ám!

   Már fáradt lesz az óra, romlott a bor,
   a tükrök közt a csarnok már szinte forr!

   Csupa bámész népség röhög, összesúg,
   lesik éhes szemmel randevúnk!

   Az utolsó, a haláltánc,
   az nékem jár csupán!

   A végső tánc, a végső tánc -
   azt vélem járod ám!

   Halál: Minden éjszaka mélyén
   leslek vigyázva én,
   én, a legnagyobb vesztes,
   nyerek majd könnyedén!

   Az utolsó, a haláltánc,
   az nékem jár csupán!

   A végső tánc, a végső tánc -
   azt vélem járod ám!

   Az utolsó, a haláltánc,
   az nékem jár csupán! Hölgyek, urak: Vége Bécsnek,
   fényességnek!

   A végső tánc, a végső tánc - Nincs több kérdés.
   azt vélem járod ám! vége már!

   A haláltánc, a végső tánc,
   az néki jár csupán!

   Az utolsó, a haláltánc, A haláltánc, a végső tánc -
   azt vélem járod ám! véle járod!

    

    

    

    

    

    

    

   Szerelem szájtátókkal

    

   Lucheni: Lépjenek közelebb, hölgyeim és uraim! Önök tanúi lehetnek, hogyan teszi hitvesévé menyasszonyát az osztrák császár! A nász beteljesülése feltétele
   a trónörökös születésének. Ezért – tisztelt közönség – ez az ölelés számot
   tarthat a nyilvánosság figyelmére!

   Elisabeth: Mi sem állna köztünk már,
   ha te nem volnál császár!

   Lucheni: A madárka berepült a kalitkába, a rács bezárult. Zokon lehet-e venni
   a néptől, ha látni akarja a kis állatkát? Igazi ritkaság: szabadon született,
   és még nincs idomítva!

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

   Mert egy császárnénak illik

   8. jelenet: Elisabeth lakosztálya a laxenburgi kastélyban

    

   Sophie: Hol van a császárné?

   Eszterházy-né: Még alszik, felség!

   Sophie: Akkor legfőbb ideje, hogy felkeljen! (Eszterházy-né el)

   A szép császárné zsenge még,
   ráfér még némi segítség!

   Míg minden leckét jól megért,
   rájön, hogy együttműködni miért jó!

   Épp, mint egy paraszt, olyan ő!

   Udvarhölgy: Tényleg!

   Sophie: Nem, tudja azt, mi illendő!

   Udvarhölgy: Kínos!

   Sophie: Nem engedelmes és nem jó,
   ő, mint egy nárcisz, épp olyan önfejű!

   Ám egy császárnénak illik
   fényes példát adni mindig!

   Illik önfeláldozóan élni értünk!

   Udvarhölgy: Csakugyan!

   Elisabeth: Mi történt?

   Sophie: Mondd, ennyi alvás mért is kell?

   Elisabeth: Mért ne?

   Sophie: A lustulást nem tűröm el!

   Elisabeth: Oly fáradt lettem!

   Sophie: Mi bezzeg ötkor felkelünk,
   épp, hogy az óra üt minden reggel!

   Elisabeth: De az én férjem épp arra kért,
   pihenjek, friss legyek mára!

   Sophie: Pihenni mért, hisz elmondta azt,
   ma éjjel megkímélt téged a násztól!

   Elisabeth: Ezt nem hiszem!

   Sophie: Hát én is alig!

   Elisabeth: Hogy lehet ennyire bárdolatlan?

   Sophie: A fiamnak nincs előttem titka!

   Elisabeth: Ez nem igaz!

   Sophie: Csak kérdezd meg tőle!

   Elisabeth: Megkérdem!

   Sophie: Mért nem hiszed el?

   Csak rosszul jár, ki meg nem ért!

   Elisabeth: Na persze!

   Sophie: Ne vesszünk össze, nincs is mért!

   Elisabeth: Hát nincs is!

   Sophie: Az etikettet jegyezd meg jól,
   és meg nem szól senki majd téged!

   Elisabeth: Hadd üljek lóra!

   Sophie: Butaság!

   Eszterházy-né: Nem elegáns!

   Sophie: Egy császárné nem lovagol!

   Eszterházy-né: Rémes szeszély!

   Elisabeth: Mért volna az?

   Sophie: Az etikett megtiltja néked ezt,
   így hát nem teszed!

   Sophie, Eszterházy-né,

   Udvarhölgyek: Mert egy császárnénak illik
   fényes példát adni mindig!

   Illik önfeláldozóan élni értünk!

   Sophie: Hadd lássam én a fogsorod!

   Eszterházy-né: Azt látnunk kell!

   Elisabeth: Mért kéne?

   Sophie: Tán nem túl nehéz?

   Eszterházy-né: Nyissa már ki hát!

   Sophie: Túl sárga mind, ez szégyen így!

   Elisabeth: Ló volnék én?

   Sophie: No nem, de viszont bálvány!

   Elisabeth: Csak kritizál, semmit nem enged,
   minden, mit kívánok, elvesz!

   Sophie: Azért teszem, hogy végül megértsd,
   s hű lehess majd a császári elvhez!

   Elisabeth: Azt mondom én, hogy féltékeny rám!

   Sophie: Féltékeny rád? Hát ez több, mint vicces!

   Elisabeth: De én…

   Sophie: Tanulj némi szerénységet!

   Elisabeth: Jó volna…

   Sophie: Nem!

   Elisabeth: Lépj közbe, Franz Joseph! Látod, hogy bánt az anyád!

   Sophie: Fiam, nékem add őt át, Udvarhölgyek, Eszterházy-né:
   nevelése kemény gondját! Mert egy császárnénak illik

   Fiam, nékem add őt át, fényes példát adni mindig!
   nevelése gondját! Illik önfeláldozóan élni értünk!

   Elisabeth: Csak kínoz! Csak láncra fűz!

   Segíts! Sose engedj át!

   F. József: A szívem, húz, hogy álljak melléd,
   de hidd el, sokkal jobban tennénk,
   ha mégis inkább őrá hallgatnánk!

   Sophie: Légy kő! Légy jég!

    

    

    

    

    

    

   Az már nem én lennék

    

   Elisabeth: Így hát cserben hagysz!

   Ne kívánd, hogy játsszam a nőt, aki jól nevelt!

   Ne kívánd, hogy tudjam a módit, s az illemet!

   E példás kis udvartöltelék – az már nem én lennék!

   Ha repít a trapéz, ha elbír a vékony jég,
   ha szeszély a veszély – az csodás, az álomszép,
   de értsd meg, ha nem kockáztatnék –

   az már nem én lennék!

   Ha óvnál a bajtól, épp az lesz a baj,
   hogy nyűg lesz csak rajtam a lét,
   s mint sólyom, úgy elszállok más táj felé,
   ha béklyóz a kényszerűség!

   Ha leszól egy csillag, ha elhív - én elmegyek!

   A világ a hazám, a felhők a mesterek!

   Ha tudást csak könyvekből vennék -
   az már nem én lennék!

   És taszít, ha tolong sok kegyenc, sok esdeklő,
   és riaszt, ha les rám, és öröm, ha egy sem jő!

   Kit nem bánt e barbár csőcselék -
   az már nem én lennék!

   És elvesztesz, hidd el, ha börtönbe zársz,
   a fészkedből elszállok én!

   Hogy megtarthass, az kell,
   hogy hadd higgyem már:
   az élet, mit élek enyém!

   Egy társ kell, egy barát, ki megvéd, ki átölel,
   ki megért és segít, ha vígasz, vagy tréfa kell,
   de hagyja, hogy éljek szabadon, mint a lélek,
   mert így vagyok csak én! Csak így!

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

   Egy házasság állomásai

   9. jelenet: Montázs I.

    

   Lucheni: Hogy Bécsben látja őt, bosszankodik a jóságos Halál,
   bősz haragja érthető, hiszen préda nélkül áll!

   S ha mégse smakkol Sisinek e tejbe-vajba frigy,
   hát én szerintem nem kizárt, hogy a Halál intézte így!

   Egy házasság állomásai!

   Egy éve házas már, de túl magányos sokszor ő,
   egy kismadár a társ – a férje ritkán jő!

   De még egy házas év, és máris szült egy kisleányt,
   csak nem szabad, hogy ő nevelje a babát!

   Elisabeth: Hová tűnt a lányom?

   Sophie: Nos, magamhoz vettem őt!

   Elisabeth: Adják vissza, azt kívánom!

   Sophie: Ne kérd idő előtt!

   Elisabeth: Kérdezésem nélkül kapta az ön nevét!

   Mért Sophie-nak keresztelték?

   Sophie: Nem kértem véleményt!

   Sophie, Udvarhölgyek:

   Elisabeth: Franz Joseph, szólj már végre, Hisz ő is csak
   tovább ez nem megy így! egy gyermek még,

   Ellopta a lányom tőlem, nem bírná
   álnok és irigy! gyermekét!

    

   F. József: Itt nem kell félned, drágám, Itt, Bécsben kell
   anyuka tudja majd, nevelni őt,
   gyermekkel prímán bánik, ha otthon
   és csak jót akar! nem tették!

   Elisabeth: Értem, tehát cserben hagysz!

   F. József: Mert nem kell most harc!

   Elisabeth: Cserben hagysz!

   F. József: Értsd meg végre, nincs más választásom!

   Lucheni: Gracie!

   Elisabeth: Adják vissza a gyermekem!

   Lucheni: Még egy házas év,
   és íme, újabb lányka jő,
   de őt is elviszik -
   Sisi hiába sír!

   De lassan rájön már, hogy úgy juthat előbbre ő,
   úgy nyer csak csatát, ha alkudozni bír!

   1856. október

   Kamarillák I.: Szépségével hatni bírhat,
   s nem mindegy, hogy merre is hat!

   Szép nőt csak, mást se akar
   látni sok olasz, s magyar!

   Biztosan sikert hoz ő -
   egy pompás osztrák nő!

   Kamarillák II.: Meg kell korbácsolni őket
   mind, az összes felkelőket, (Mind együtt)
   aztán jöjjön majd a szépség,
   hogy a bosszút elfelejtsék!

   Szépségével hatni bírhat,
   s nem mindegy, hogy merre is hat!

   F. József: Szépséged hasznot hozhatna,
   utazz vélem hát!

   Bájoddal szolgáld Budán
   a nagypolitikát!

   Elisabeth: Add vissza két kislányom -
   ennyit tán kérhetek,
   s akkor majd a politikában
   megsegítelek,
   de el kell vinnünk őket!

   F. József: Ahhoz kicsinyek még!

   Elisabeth: Ha ők nem jönnek, én sem!

   F. József: Legyen kedved szerint!

   1857. május

   Lucheni: A szép pár tehát útra kelt,
   négy éve immár, hogy egybekelt!

   De Magyarországon vár reájuk -
   hisz sejtik, ki ő! Vagy nem?

    

    

    

   Debrecen

    

   Batthyány Elemér: Én ezt a császárt nem köszöntöm!
   Ő végeztette ki apámat, csupán, mert
   szabadságot kért a magyaroknak!
   Nagyanyám hiába könyörgött kegyelemért!

   Károlyi István: Köszöntsd akkor a császárnét!
   Ő magyar-párti.

   Andrássy Gyula: Mert az anyósa őt is megfosztotta
   a szabadságától, ahogy minket!

   Károlyi: Nézzétek csak meg, milyen szép és büszke!

   És milyen szerelmesen néz rá a császár!

   Nem is kérdéses, hogy Elisabeth
   legyőzi az anyacsászárnőt!

   Andrássy: És az is lehetséges, hogy rábírja a császárt,
   adja meg Magyarországnak a függetlenséget!

   Károlyi: Az anyacsászárnőt semmi nem érintené érzékenyebben!

   Batthyány: Értem. A szövetségesünkké kell tennünk Elisabeth-et!

   Károlyi: Én azt hiszem, hogy máris az.

   Megtanulta a nyelvünket is, amit az anyósa annyira gyűlöl.
   A gyermekeivel állítólag csak magyarul beszél.

   Batthyány: Mind a két kicsit magával hozta az útra.
   Betegnek látszanak.

   Károlyi: A kis Sophie-nak magas láza van.
   Aggódnak az életéért.

   Andrássy: Az aggodalom csak még szebbé teszi!

    

   (Elisabeth felsikolt: “Nem!”, a Haláltáncosok elviszik a kislányt)

    

    

    

    

    

    

    

    

    

   Ma nagyot nőtt az árnyék

    

   Halál: Emlékezz rá: táncba mentünk!
   Vitt a vágy és úgy remegtünk,
   mert vágysz rám! Érzem, vágysz rám!

   Valld be hát, hogy jobban kellek,
   jobban annál, mint a férjed!

   Csak a látszat tart mellette,
   csak díszíted ágyát!

   De vigyázz, mert az árnyék
   egyre nő, csak nő, s az este vár!

   E világnak már vége, hamar elsüllyed,
   jöjj, mért is maradnál!

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

   A vidám apokalipszis

   10. jelenet: Egy bécsi kávéházban

    

   Lucheni: Ma que cazzo voi! A világnak kétség kívül vége!

   Az udvarnál ezt még nem vették észre,
   de Bécs kávéházaiban már mindenki tisztában van vele!

   Professzor: Nos, e szennylap mit ír?

   Újságíró: S a tányéron mi hír?

   Diák: Na, végre egy parti sakk!

   Bohém: Megöl az unalom csak!

   Költő: Sisi szörnyű passzban van, egyre gyászol ő,
   hogy elvesztette gyermekét, csak bőg!

   Bohém: No, még egy likőrt!

   Lucheni: No, még egy likőrt!

   Professzor: Terhes újra, nahát!

   Újságíró: De rejti nagy hasát!

   Lucheni, Költő: Ha jól megy, születni fog
   egy ifjú trónutód!

   Újságíró: Ismét a cirkuszba ment, így igaz!

   Professzor: De császárunk anyja hogy rosszallta azt!

   Mind: Mit számít ez, ülünk a kávéházban, itt,

   (kivéve Lucheni) és csak várjuk, jön-e az Apokalipszis!

   Lucheni: Fecsegők! Mindent tudnak, és semmit!
   Per ingannare il tempo! Agyoncsapják az időt!

   Költő: Megint egy év kimúlt!

   Bohém: Ez mért izgat fel úgy?

   Professzor: A békét megkötötték!

   Diák: Egy partit játszanék!

   Újságíró: Nos, az ifjú császár sok hibát csinál -
   államügyben rosszul politizál!

   Bohém: Csak még egy likőrt!

   Professzor: Az tény, hogy elszigetelt, sőt félreállított!

   Újságíró: A krími háború nekünk csak bajt okozott!

   Professzor: Angol, muszka, francúz – egy kupacba rég,
   és most itt van Piemont is még!

   Mind: Mit számít ez, ülünk a kávéházban, itt,

   (kivéve Lucheni) és csak várjuk, jön-e az Apokalipszis!

   Diák: Végre kisfiút szült – ez csodára vall!

   Költő: Úgyis elviszi tőle Sophie hamar!

   Újságíró: Ő különös nő, nem nevelhető!

   Professzor: Tán liberális ő?

   Bohém: Radikális ő?

   Mind: A magyarok barátja ő!
   Jót tesz mindez, jöhet az Apokalipszis!

   Lucheni: Megszülte Rudolfot,
   és közben rettentő álmot látott, egy víziót szegény!

   Egy nép lázadását:
   vöröslő zászlót lengettek ők a Labdaház terén!

   S e zord barikádon
   látta ő a pici fiát, ki vezérként élükre állt!

   Költő: Perverz egy álom!

   Bohém: Szép, annyi szent!

   Mind: Kell már egy osztrák nagy Parlament!

   Mit számít ez, ülünk a kávéházban, itt,
   és csak várjuk, jön-e az Apokalipszis!

   Mit számít ez, ülünk a kávéházban, itt,
   és csak várjuk, jön-e az Apokalipszis!

    

    

    

    

    

   1. csoport: Nézünk, nőzünk, állunk, várunk,
   szívunk… szívünk hőzöng, lázong,
   nőzünk, nézünk, kávézunk!

   2. csoport: Mert már mindegy, ununk mindent,
   nincs mit tenni, így kell lenni,
   ez már ennyi, kávézunk!

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

   Nyisd ki, Elisabeth

   11. jelenet: Elisabeth hálószobája

    

   F. József: Elisabeth! Engedj be, drágám!

   Vágyom rád, férjed volnék -
   jó volna együtt!

   Szörnyű nap volt ma ez, csupa válság,
   jó volna végre oldaladon!

   Nem bírok már a franciákkal,
   államcsőd zavar, forradalom!

   Jön a tífuszjárvány – ezrek lesznek árván!

   Gyere, engedj végre,
   vágyok a biztos, csöndes révbe!

   Akarom, így vigyázz ma rám -
   e vágytól tiszta éjszakán!

   No, nyisd ki hát! Mért kell itt várnom?

   Te legyél, ki megsegít! Elisabeth!

   Elisabeth: Az igazihoz, a jó anyádhoz!
   csak menj oda hát, ha ő a fontos!

   F. József: Szívem…

   Elisabeth: Ne kérj most!

   F. József: Mit követtem el?

   Elisabeth: Engednéd, hogy Rudolfot bántsák?

   F. József: Ki bántja őt?

   Elisabeth: Mindent megtudtam én:
   anyád átadta őt hülye káplároknak!

   F. József: Ez neveltetés!

   Elisabeth: Ő gyengécske még, hát döntöttem én,
   nem tűröm többé ezt, válassz hát: anyád, vagy én?

   Szabályos ultimátumot fogalmaztam. Ha nem akarsz elveszíteni, teljesíted. Magam akarok gondoskodni a gyermekeim neveléséről, és mostantól kezd-
   ve magam döntöm el, hogy mit teszek. Olvasd el az írást és döntsd el végre: anyád, vagy én. És most hagyj magamra!

   (Kinyitja az ajtót, Ferenc József kezébe nyomja az ultimátumot, s még mielőtt az beléphetne,
   csattan orra előtt az ajtó. Ferenc József döbbenten nézi a papírt, hátat fordít és eltűnik a sötét-
   ben. A hálószoba tükrében megjelenik a Halál, Elisabeth megrémül, mikor meglátja.)

   Halál: Elisabeth! Aggódnod nem kell,
   pihenj meg karomban hát,
   jöjj, drága úrnőm!

   Jöjj, szakíts a harccal,
   egy más világ majd megvígasztal!

   Meglásd, ott szép, új korszak jő,
   valódibb ott a tér, s idő!

   Elisabeth! Elisabeth! Jöjj, édesem!

   Elisabeth: Nem, hisz élni vágyom!
   Rövid a lét, hát mért ne fájjon?

   Szabadnak lennem úgy lehet,
   ha bevetem szépségemet!

   Menj! Nem kellesz még!
   Nem hívlak még! Menj!

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

    

   Tej

   12. jelenet: Bécsi piactér

    

   Lucheni: A kicsi Elisabeth szépségkultuszának eredménye: ici-pici népfelkelés a bécsi tejpiacon!

   Nők: Mért nincs végre tej?
   Mikorra jön? Mért nem hozzák?

   Lucheni: Ma nem szállítanak!

   Férfiak: Üres megint, kannákban tej nyoma sincs!

   Átvertek újra csak itt, a mindenit!

   Együtt: Mondd, ki foszt most ki?
   Mért kell ezt hagyni?

   Mért vagyunk ily hülyék,

   hogy az udvarban
   fönn a sok bamba
   minden nap jót egyék?

   Kész!

   Lucheni: Kinek kell a sok tej, kimondjam?

   Nép: Mondd ki!

   Lucheni: Nem mondom, mert elvisz a szívroham!

   Nép: De mért?

   Lucheni: Mindet a kicsi Sisi kéri el!

   Nép: És mért?

   Lucheni: Fürdéshez…

   Nép: Hogy?

   Lucheni: …kell!

   Nők: Ez már közbotrány!

   Lucheni: Közbotrány!

   Nők: Nem hittem én ezt róla el!

   Lucheni: Ezt sose hinném felőle én!

   Lucheni:

   Férfiak: Gyermek hal meg, mert nem jut neki se tej, Nincsen tej gyermekeknek,
   Sisinek fürdőre kell, ő lopja el! mert fürdeni kell!

   Nép: Nem segít sírás, nem segít itt már,
   vesszen a zsarnokság!

   Lucheni: Vesszen a gonosz zsarnokság!

   Nép: Űzzük el mindet, azt, ki öl minket,
   tépi a nép a húsát!

   Lucheni: Tépik a nép húsát!

   Nép: Kész!

   Lucheni: Tudod, mi az, ami Sisinek fáj?

   Nép: Mondd, mi?

   Lucheni: Amikor hajából kihull egy szál!

   Nép: Mi az?

   Lucheni: Zokog és gyászolja, ha húzzák…

   Nép: Mit hát?

   Lucheni: …a haját!

   Nép: Mit?

   Lucheni: Azt!

   (Mind együtt)

   Lucheni: Vesszen el! Büntetni most kell!

   Nem csap be semmi trükkel!

   Harc! Legyen az ember érték!

   Gyerünk a várba! Szabad lesz a nép!

   Nők, Férfiak I.: El kell kergetni! Meg kell büntetni! Többé nem kér a nép!

   Kezünkben puska, és aki lusta, az – mondd meg – mért egyék!

   Férfiak II.: Jöjj, egyenlőség! Sok izmos láb egyszerre lép!
   Szabad a nép! És azt, ki dolgozni rest, már többé nem tartja el!

   Ne is egyék!

   Mind: Győzhetünk! Eljön az ünnepünk! Emberi élet vár!

   Itt van a holnap már!

   Császárnénk, csak ringatózzék

   13. jelenet: Elisabeth öltözőszobája

    

   Eszterházy-né: Immár a tejben fürdik ő,
   országunkban a legszebb nő!

   A szemed süsd le, hogyha hív,
   óvatos légy a tejjel, ha öntöd!

   Törülközője kész-e már?

   1. Komorna: Persze hogy!

   Eszterházy-né: Recept szerint a hajmosás?

   Fanny Feifalik: Mint szokás: kis konyak, benne meg tojás -
   ez így helyes, így szokás!

   Komornák:

   Eszterházy-né: Neki ez dukál! Szép ma a drága,

   Császárnénk, csak ringatózzék, népe csodálja!
   ő csak mindig friss legyen, s szép! Csak nézi őt,
   Nem kell, ócska intrikákkal bíbelődjék! olyan csoda lesz!

   A főhercegnő is így látja helyesnek!

   Arcára eperpakolás!

   Más komornák: Törülközője kész-e már?

   2. Komorna: Masszázshoz hozzálátok én!

   3. Komorna: Készül a krém, a káposztás!

   Feifalik: Hadd dolgozzak szemöldökén!

   1. Komorna: Bőrére szép borjúszelet!

   Más komornák: Kész van a krém, a káposztás!

   Eszterházy-né: Gyorsan, egy vastagabb szelet borjút!

   Más komornák: Most, hamar a pakolást!

   Más komornák:

   Eszterházy-né: A rózsavíz jön, kedvesem! Frissítő mélymasszírozás!

   Csak némi festék, semmi más!

   Feifalik: Hat óra egy hajápolás!

    

   2. Komorna:

   Eszterházy-né: Attól lesz csillogó a szem! Naponta van kézápolás!

   Naponta egyszer húsleves - Arcára borjúszegy a jó,
   úgy helyes, hogyha jól van filézve! arra csak az való!

   Komornák:

   Eszterházy-né: Császárnénk, csak ringatózzék, Szép ma a drága,
   ő csak mindig friss legyen, s szép! népe csodálja!
   Nem kell, ócska intrikákkal bíbelődjék! Csak nézi őt,
   olyan csoda lesz!