|
Katonadolog
2004.08.03. 21:49
MIÉRT PONT ÉN?
Kit érdekel, hogy ki vagyok én, még hogy fafejű keménylegény, nem mondom másnak, hogy mért csesztem el, valahonnan megint indulni kell.
Nézd, elsodor a szél, ha nem is mennék, Nézd, testvérem a szél, ő is csak vendég.
Miért pont én, és mért nem más, ha szomjazom, megitat egy bajforrás.
Nem hív fény, a távolból, az én jegyem sehova se szól.
Nézd, elsodor a szél, ha nem is mennék.
Angyalszív és ördögvér, mondd uram, rólam mért így döntöttél, még egy könny és még egy út, mindig máshol, de mindig ugyanúgy.
Ébredj vándor, ég a sátor, volt itt százszor már, Ha baj van újra, lépj az útra, a semmi bárhol vár.
Ébredj vándor, tűnj a mából, te másról álmodtál, lépj le újra, köpj a múltra, te mindig más voltál.
Nézd, elsodor a szél, ha nem is mennék.
Nincs kegyelem, s nincs pangás, csak féktelen, eszeveszett száguldás, nincs kegyelem, s nincs maradás, csak féktelen, eszeveszett száguldás.
Ébredj vándor, tűnj a mából, úgy mint rég, lépj le újra, köpj a múltra, és hidd, hogy itt vagy még.
Ébredj vándor, ég a sátor, volt itt százszor már, Ha baj van újra, lépj az útra, a semmi bárhol vár.
Nézd, elsodor a szél.
SZÉP NAP
Játszani kéne, táncolni mért ne, mint kötélen szállt tovább, köveken futni, egymást megszokni, de az emberek buták.
Játszani kéne, nem nézni félre, esőben állni, csak úgy, tócsában ülni, szépen ülni, minden falakon túl.
Refrén: Szép nap, ölelj most át engem, mindig társa találsz bennem, melegíts fel!
Szép nap, puhán fog két kezed, védj meg, mert van bennem félelem, varázsolj el!
Álmodás kéne, felhőkben nézve, találd ki, mit kíván más, Egymást nevetni, elsőt szeretni, ez az élet van csodás.
Refrén x2
VÁLTOZIK A HOLD 1.
Semmi nincs már úgy mint régen. A ház felett egy hinta szállt, és az esti holdfényben egy kislány új mesére vár, szíve félelemtől telt, átölel.
Égig érő fák tövében énekelsz te egy dalt nekem, neked mindig elmenni, engem ottfelejteni, veled újrajátszani, mint rég.
Változik a hold és minden, ami volt, ugyanaz nem lesz már, ennyi volt.
Változik a hold, összecsomagol, sok ezer emléket elrabol.
VÁLTOZIK A HOLD II.
Eltűnik a hold, eltűnik a múlt, szívemen száz lánc volt, most földrehull.
Változik a hold, változik az ég szívemen áttáncolt egy új remény.
Változik a hold, változik az ég, soha nem lesz, nem volt ilyen szép.
Költözik a hold, költözik a szél, de idegen földön majd mennyit ér.
Semmi volt és mégis minden, csak álmaimban volt ilyen.
Akik eddig elmentek, mindig elfelejtettek.
Várok úgy, mint rég, mintha kisgyerek lennék.
Változik a hold és minden, ami volt, ugyanaz nem lesz már, ennyi volt.
Változik a hold, összecsomagol, sok ezer emléket elrabol.
És én féltelek, hidd el, ahogy eddig senkit még, egy angyal majd megvéd.
Ugye sosem bánt fegyver, ugye írod majd levél és szépet beszél.
Mért hideg a hold, mért?
Változik a hold és minden, ami volt, ugyanaz nem lesz már, ennyi volt.
Változik a hold, összecsomagol, sok ezer emléket elrabol.
Látszik még a hold.
ÉGJEN A TŰZ
Más a bőr és más a vér, mért hiszi az, aki nem itt él, Más a föld és más fű, miért szelíd az, aki máshoz hív, csak berepül a sok fehér békegalamb, játsszák az angyalt, de véres kaland.
Végül a szégyen az egekig nő, pusztul a gyermek, férfi és nő.
Hol az igazság? Csak a mesékben, ez a világ eltorzult egészen.
Nem menekülsz, bárhova szállsz, csak hazavágysz, végre hazaszállsz.
Mert fejre állt minden ősi rend, csak a halált üvölt meg a néma csend.
És a szabadság? Csak hazugság. A madarakat mindig becsukták, akik repülnek, azok merészek, nem állnak cselédnek.
Égjen a tűz a szíveden, élet a tűz, higgy nekem, égjen a tűz, ne a félelem, nem menekülsz, bárhova szállsz, csak hazavágysz.
Szeretni és nevetni, a könnyeket végleg feledni, ilyen egyszerű, amit szeretnék, visszaveszem, mert elvették.
És nem érdekel, ha túl nagy az ára, a világnak vége, ha mindenki gyáva, én vállalom minden bűnömet, ha majd megszűnik tőlünk az őrület.
És mi jön még, azt nem tudom, de végig megyek az én utamon, mert így kívánják az istenek, én más törvényt el nem ismerek.
És ha mennem kell, eljön az óra, majd folytatja más, de nem vezényszóra, mert nem kell a parancs, diktál a vér, oly sok ezer ösvény, de ugyanaz acél.
Égjen a tűz, a szíveden, éltet a tűz, higgy nekem, égjen a tűz, ne a félelem, nem menekülsz, égj velem, perzsel a tűz, egy életen át, harcol a vízzel, a jéggel, ha győzzön a tűz, a jó barát.
SZÁLLJ!
Álmodj, én is látom, ez a közös menedék, csak repülünk, bármi áron, szárnyal vele a tét.
Refrén: Zápor, mosd le arcom, a mosolyom a holnapokra tartom, maradjon itt, ami fáj, na gyere, szállj
Na gyere szállj, nincs mire várj, csak gyere szállj!
Nap fénye téged éget, nekem mért fáj, csak ott szeretnék hercegséget, ha te vagy a király.
Nézz rám, és önmagad látod, ha akarod, majd megtörik az átok, idegen lett ez a táj, na gyere szállj!
Na gyere szállj, nincs mire várj, csak gyere szállj!
Betét: Na, gyere! Szállj! X5
Na, gyere! Szállj! X4 Na, gyere! Szállj! x2 Refrén
Betét: Na gyere, szállj!
ÁLMODTAM MÁR...
Villám jött szívnek, mégse fáj, a csókodtól égni vágyna szám.
Miért titkolnék: nagy a láz idebenn, szólták azt mások, ezt a szerelem.
Ismerős játék az egész, nézett rám lány is, nem kevés, azt mondtam love you, nem volt nagy Ö, elszállt a szélben, csak ócska férfitrükk.
Refrén: Hidd el, álmodtam már téged százezer, érzem nem kell tőled félnem, hogy más leszel.
Hidd el álmomban nem csókolt senki még, de érzem: más vagy mint a többi, s ez jó, ennyi elég, csodaszép.
Bármit mondj, kérhetsz, a tiéd, mindent adnék egy szívedért, Jár még is a csók, s a lágy ölelés, nem volt még nálam ilyen szeretés.
Azt mondják: szívem csak enyém, nincs érzés, nincs lélek, durva lét.
De úgy lennék már régen a tiéd, ki elrejtett kódját megfejteném.
Refrén
Mondd, hogy love you.
Mondd, hogy nem cserélek párat, csak a zene változó.
Mondd, hogy love you.
HÁNY ÉV EGY PERC
Hajnalfényben fürdesz, ahogy én, nap tüzében olvad a remény, szürke testben reszket ez a szív, csillagos éjben az álmom téged hív.
A hajnal távolabb repít, nap tüzel, de felmelegít, esti szélben illatod ölel, de csillagban távol, csak szemem lát közel.
Ha nem vagy, csak látszol, a holnap mért jön el.
Hány év egy perc, ha nem ölelsz X2, érzem, ne felelj, érzem a szívemben. Hány év egy perc, ha nem ölelsz X4, érzem, ne felelj, mértem szerelemmel.
Hány év egy perc, ha nem ölelsz X4, Érzem ne felelj.
Tőled távol mást fütyül a szél, rólad hallgat, semmit nem mesél, esti szélben jéghideg a nyár, lelkem már szédül, de szemem nem talál.
MOST ÉS MINDÖRÖKKÉ
Rég nem látott álmok, csak nekünk szép dallamok, nem felejtett percek, csoda napok.
De az, akit látsz, nem én vagyok, az, akit keresel, rég halott.
Elveszítelek, mért hagyod.
Félig égett vágyak, ostoba végjáték, félt, legyőzött álmok, viharos éj.
De érzem, hogy soha nem változol, velem vagy mindig, ha álmodom.
Szól ez a dal, élni akar.
Most és mindörökké így éltük, esküt mért tagad meg az életünk, végleg eltévedtünk, még egy élet nem jár.
Csak emlék már! X4 Most és mindörökké így reméltük, a világ mért fordult ellenünk, végleg eltévedtünk, többé nem látlak már.
Majd gondolj rám! X4 Most és mindörökké így ígértük, esküt mért tagad meg az életünk, végleg eltévedtünk, egymást áldoztuk fel.
Most búcsúzz el! X4
RÉGI DAL ÚJRA SZÓL
10 évig elrejtettem, 10 éves múltam vesztem, ellopták mások, és ez fáj, 10 évig szép volt minden, de a minden nem jár ingyen, fizettem százszor már, Elfutnék, elgáncsolnak, múltamból kirabolnak, rám néz egy elfelejtett kép, Legyen már végre vége, nekem csak béke kéne, harcom már volt itt épp elég.
10 éves boldogságom, 10 éves békés álmom, egy perc és szétzúzzák és kész, Könnyem most múltamról vall, kínoznak minden szóval, rosszabb, mint korbács, tűz vagy kés.
Nem volt és most sincs bűnöm, miért kéne mindezt tűrnöm, kérésük parancs, semmi más, Mért legyek emberből szent, ki az, ki engem megment, ez így egy aljas számítás.
Régi dal, újra szól, és felkavar, ha alszom, mit akar, zakatol, elrabol, Régi dal, kinek szól, csak szól és senkise táncol, régi dal, mégis új, szabadul.
Sorsom már rég eldöntött, mit számít, én hogy döntök, úgyis csak kártya minden vár, Nem gond, hogy benne voltam, az sem, ha rám dől nyomban, mit számít az, hogy rám mi vár, Mondják, hogy álmodom csak, mondják, hogy szórajoznak, azt jobban elhinném talán, Másokért engem ölnek, nem tesznek semmi többet, átlépték múltam kapuján.
Régi dal, újra szól, megtalálnék bárhol, mit akar, régen nincs, sohase volt, Régi dal, kinek szól, már lehunyt szemmel is játszom, régi dal, visszatér, elkísér.
Nem X9, ó, régi dal.
Mit akar?
ÉRINTHET TÉGED
Nézd, én vagyok a szél, ki mindig elkísér, de átölelni fél.
Nézd, én vagyok a tűz, a holtan át elűz, de véd, ha mellém ülsz.
Nézd, semmi sincs talán, mi fontosabb lehet, mint egy pillanat veled.
Refrén:
Érinthet téged minden szó, ölelhet napsugár és hold, csak én nem érlek el.
Érinthet vágy és gondolat, szerethet álommozdulat, csak én nem érlek el.
Mondd, hogy elérhet kezem, mintha itt lennél velem, s nincs több félelem.
Mondd, hogy máshogy is lehet, mondd, hogy nem hiszed, hogy csodák nincsenek.
Nézd, senki sincs e földön, ki tőled elvehet, csak a csillagok felett.
Refrén
AFRIKA
Na csomagolj, jöhet a maretta (?), aki most benne van, az nagy király, csak be ne tolj, nem jön aki lekvár, lehet, hogy felzabál egy tramplibár.
Nagy kaland, ha nem vagy bolond, nagy harag, millió gond.
Attika engem vár és pont. Téged pont?
Na csomagolj, délre húz a madár, lehet, hogy arra tart a tornatanár, nagyon komoly, csak sütettem a hasam, a dolce vita lesz a jelszavam.
Nagy kaland, ha nem vagy bolond, nagy nyarad és semmi gond, nincs kaja, tested bőr és csont - éhségfront.
Refrén:
Napfény és erotika, vágyom rád Afrika, nincs már, csak békepipa, ez a trópusi taktika.
Napfény és erotika, nincs szebb, mint Attika, mondd már, hogy hol a hiba, ez tiszta romantika.
Na csomagolj, mert tuti ez a buli, kemény a lovam, póni, nagy cumi.
Ne is köszönj, ha szembe jön egy angyal, szerintem úgysem érti, nem magyar.
Nagy kaland, ha nem vagy bolond, nagy harag, lándzsa meg dorong.
Sztár leszek, enyém lesz a porond - Úh, Áh!
Refrén X2
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
