AZ OPERAHÁZ FANTOMJA

Christine:
Eljő és énekel
álmom ködén...
Fölzeng és hív egy hang,
s e hang övé...
Álom és ébrenlét
mezsgyéjén jár,
a Fantom,
kit az Operaház rejt,
itt vár reám...
Fantom:
Hát jöj és énekelj
együtt velem...
Torz bűvöm fogvatart,
bárhol leszel...
Pillants a lelkedbe,
és engem látsz...
a Fantom,
kit az Operaház rejt,
itt vár reád...
Christine:
Ki arcod látta már,
holtáis fél...
Álarcod én vagyok...
Fantom:
S e hang enyém...
Együtt:
Lelkünk és hangunk így,
ím eggyé vált...
A Fantom,
kit az Operaház rejt,
itt vár reám / reád...
Fantom:
Száz látas képzeted
most mind kigyúlt...
Titkom már rég tiéd...
Christine:
Kísért a múlt...
Együtt:
Zord árnyak sűrűjén
az éj leszállt...
A Fantom,
kit az Operaház rejt,
itt vár reám / reád...
Fantom:
Énekelj, ó Angyala a Zenámnek!
Még! Énekelj nekem!
Christine:
Ő hív...
A Fantom az, ki szólít...
Fantom:
Énekelj, Angyala a Zenámnek!
Énekelj!
Énekelj!


AZ ÉJ ZENÉJE

Fantom:
Jöjj hát! Lépj át a vágy és bűvölet ajtaján!
Égi hang, gyere töltsd meg a lelkemet fénnyel, dallal!
Fáklyák fényén lásd, mit nem látott senki még!
Járd be bánatom rejtekhelyét!
Jöjj és ámulj, ha fölzeng a föld és az ég.
Ó és minden egy dalt zeng.

Távol, mélyben, rejtett út ködében
zúgó csermely, csónak ring a szélben.
Terhüket lerázzák a lomha léptű órák...

Tűnő fényben szárnyat bont az éjjel,
Fölzeng minden bűvöt rejtő éden.
Holdfény mossa arcod és elvész mind a gond,
mely a napvilágnál kínzón rád talált,
most hallgass, míg az éj zenéje száll.

Álmot látsz, hunyd le szemed, s lelked megtisztul!
Csábít, hív, vár a boldog messzeség!
Szárnyra kél lelked, könnyű, mint a szél...
Ott jársz most, lásd, hol senki nem járt még.

Lágyan átfon, érintése bársony.
Hallgasd! Érezd! Tárd ki szomjas lelked!
Képzeleted útján egy messzi-messzi táj.
Hagyd, hogy elragadjon, miért is harcolnál?
Csak álmodj, míg az éj zenéje száll.

Jöjj, hisz vár rád egy ismeretlen, boldog föld!
Nézd, a múlt szertefoszló köddé vált.
Élni vágysz, s félsz, hogy elpusztít e vágy...
Álmod hív, és így jutsz el hozzám.

Lázas, szédült, édes érintéssel
érints engem, ajkam szomját oltsd el!
A létezés csak álom, ha bűvös dallam szól.
És e földöntúli áldott boldogság
mind tiéd, míg az éj zenéje száll.

E földöntúli áldott boldogság
mind tiéd, míg az éj zenéje száll...


KÍVÁNOM, HOGY ÚJBÓL VELEM LÉGY

Christine:
Társ voltál - a bajban barát;
minden voltál, apám.
Árnyak közt - egy teljes világ;
mely összetört, s jaj, nincs már!

Kívánom, hogy újból velem légy;
vágyom rá, bús gyermekként!
Álmodnom kell - álmodni még;
s itt leszel tán, mint rég...!

Kívánom a hangod melegét;
pillantásod rejtelmét!
Álmaid szép, merész hitét
nem őrzi más, csak én.

Síri táj - halk lélekharang;
dermeszt, fojt a sötét!
Márványarc - mind baljós, rideg;
Te jó voltál és gyöngéd...

... Hány hosszú év,
hány könnyes éj!
Mért kísért még a múlt?

Kívánom, hogy újból velem légy;
hogy megbocsáss - hogy búcsút végy!
Feloldoznál minden kötést;
erőt adnál, s reményt...

... Békét, menekvést,
fájó évektől...!
Mondd, hogy feledni kell,
és nincs több könny!

És búcsúnk már
nem fáj...