|
Valahol Európában
2004.08.03. 22:05
No.1. PROLÓG + KUKSI DALA
Kórus: Pincékben bújni, nem enni,
Túlélni, bármit is tenni,
Tuztol félni, ébren lenni.
Lesz víz, lesz kása ebédre,
Nyakláncom adtam el érte.
Fozni, mosni, élni végre.
Holnapra krumplit ígérnek,
Egy jegyre két szemet mérnek.
Bújni, félni, fázni egyre,
Legalább a reményünk lenne…
Nincs kenyér, hiába várom,
Nincs már semmi és csak véletlen, hogy élünk még.
Estére fát beszerezni,
Egy tuznél megmelegedni,
Reggel tiszta inget venni.
Széttépett rongyai …..
Szólnék, de senki sem érti,
Mindegy már, hogy no, vagy férfi.
Elhullik mind, aki gyenge,
Nem számít már kegyelemre.
Bújni, félni, fázni egyre,
Legalább a reményünk lenne.
Nincs kenyér, hiába várom,
Nincs már semmi és csak véletlen, hogy nem haltunk meg még.
Kuksi: Odakint most szörnyek járnak,
Apa mondta, bújjak el.
Az a baj, hogy nonek az árnyak,
Feketén, a falról néz a félelem.
Árnyék a félelem,
És elvinné o az életem.
Hát mért nincs senki most velem?
Csak lenne reggel már!
A maci végre alszik szépen.
Biztos jókat álmodik.
Anya, én már nagy vagyok, érzem,
Apa mondta: várni kell, de visszajön.
Azt mondta: visszajön
És akkor aztán majd lesz öröm!
A szomszéd lány is visszajön.
Csak lenne reggel már!
Nem szabad félni!
Nem szabad félni!
Nem szabad félni!
Nem szabad félni
1.kép (JAVÍTÓINTÉZET)
Hosszú: Élek! Halljátok, kurvapecérek! /ordít/ Élek! /nézi a romot/ A francba! Kidolt a fal! Hé! Szeplos! Dagadt! /rohangál/ Hé! Hogy az anyátok... Hé! Mi az isten...
Ficsúr: /felnyög/
Hosszú: /kiszabadítja/ Élsz még? Szóljá' már!
Ficsúr: A bomba... /újra elájul/
Hosszú: A francba! Légnyomást kaptál! /pofozza/ Ficsúr, vagy hogy hívnak! Szójá' má', te barom!
Ficsúr: /nagyot fújva magához tér/ Adj egy cigit!
Hosszú: Kidolt a fal.
Ficsúr: Legalább egy csikket, na...
Hosszú: De nem érted? A fal.! Állj fel és kopjunk le innét!
Ficsúr: Mér'?
Hosszú: Mer' itt lonek ránk, baszd meg!
Ficsúr: Mezítláb nem megyek! Kényes a lábam!
Hosszú: Fordulj fel! /indul, de Ficsúr megtámadja/
Ficsúr: A többiek?
Hosszú: Mind meghaltak.
Ficsúr: A Tetu is?
Hosszú: Az egész rohadt banda. Az ebédlo összedolt. A hálók leégtek.
Ficsúr: Ebből sem lesz már újra Állami Javitóintézet./észreveszi, hogy két láb kilátszik/
Hosszú: Ott a cipoje!
Ficsúr: Engem nem etetsz meg .
Hosszú: Ott van a lábán. Megismerem! Ezzel szokott rúgni.
Ficsúr: /elengedi Hosszút és a cipőhöz megy/ A rohadt kápó! Hogy ez milyen nagy lábon élt. Hát csónakázok benne .
Hosszú: Gyere má’ te marha!
Ficsúr: Nekem te nem parancsolgatsz! /fényesít/
Hosszú: Ha itt maradsz, elkapnak.
Ficsúr: Ki kapna el, ha egyszer meghaltak? Te mondtad az elobb...
Hosszú: Mocsodékok mindenütt vannak.
Ficsúr: Te! És én milyen egy mocsodék vagyok? /korzózik/ És még milyen leszek! Baró, mi?
Hosszú: Dögölj meg! Na , én meglépek, ha már megmaradtam. /indul/
Szeplos: /két cipotlen lábát visszahúzza a törmelék alá/
Ficsúr: /észreveszi/ A francba! Ez mozog! Él a Tetu! /indulna Hosszú után/
Hosszú: /ijedten visszarohan/
Szeplos: /kibújik a rom alól ócska, felnott nagykabátban, elkapja Ficsúr lábát, az elzuhan. Diadalmasan:/ A cipo az enyém!
Ficsúr: Na, majd mindjárt megrúglak... /utána rúg/
Szeplos: /Hosszúhoz menekül/ Hosszú! Hosszúkám! Mondd már meg ennek a szemétládának, hogy ez nem igazság. A cipot én loptam le a Teturol, amikor megmurdelt.
Hosszú: Szeploském! Gyere csak! /legombolja róla a nagykabátot s felveszi/
Szeplos: Mit csinálsz?
Hosszú: Fázom!
Ficsúr: /vihog/
Szeplos: A morva életbe... /cigit vesz a szájába/
Ficsúr: / elveszi a cigit s Hosszúnak adja/ Szeplosök itt nem káromkodhatnak!
Szeplos: Az utolsó staubom...!
Hosszú: /megszívja a cigit, ami nincs meggyújtva/ Hm! Nem érzodik rajta.
/Lövés dörren, mind meglapulnak, de mert nincs folytatás, felállnak./
(ZENE INDUL)
No. 2. DAL A STAUBRÓL
Ficsúr: Apukám, az eleje a legjobb!
Akkor édes a dohány.
A csajom is egy spanglival ha megdob…
Szeplos: Nincs is nod, itt ne dumálj!
Ficsúr: Volt egy csaj, az mindenkivel elment,
Szeplos: De csak téged szeretett.
Hosszú: A nok csak bajba keverik az embert!
Ficsúr, Szeplos: Tudok róla eleget.
A staub!
Hosszú: Ó, passzold már nekem!
Ficsúr, Szeplos: Ó, passzold gyorsan!
Hosszú: Egy slukk is elég s már érzem, hogy létezem.
Ficsúr, Szeplos: Érzem, hogy jól vagy!
Hosszú: Ó, egy jó cigiért tiéd az életem.
Ficsúr, Szeplos: Élve, vagy holtan?
Hosszú: Ég a tüdom, de mindig élvezem.
Ficsúr, Szeplos: Ó, minden jól van.
Hosszú: A csikket azért
Mind: Na, add nekem!
Hosszú: Egy trafik volt az elso nagyobb buktánk.
Szeplos: Bárcsak lenne az enyém!
Hosszú: Felnyomtuk, de másnapra már tudták,
Be is varrtak, öcsikém!
Ficsúr: Néha, mikor végképp szar az élet,
Csak szívd a staubot és úgy kibírod.
Hosszú: A paklidat, ha ráfröccsen a véred,
Mind: Lenyúlja majd a haverod.
/: A staub! stb :/
(FORDUL A SZÍNPAD)
2. kép (TÉR A VÁROSBAN)
/Némajáték: A nyilasok embereket szednek össze. /
Szeplos: /jön ficsúrral és Hosszúval/ Hosszúkám! Hova a bánatba megyünk?
Hosszú: Ki a városból.
Ficsúr: Én nem megyek vidékre! Az olyan snassz!
Szeplos. Ja! Falun nincs élet. És dohány sincsen.
Hosszú: Kussoltok! Hé! Te kölyök!
Kuksi: /nem mozdul/
Hosszú: Gyere ide!
Ficsúr: Mit akarsz tole?
Szeplos: Mit? Hát a sapkáját!
Hosszú: /Kuksinak:/ Mi van? Tán nem érted?
Ficsúr: Hagyjad! Süketnéma.
Hosszú: Mit csinálsz itt?
Kuksi: Félek.
Ficsúr: Hagyjuk a fenébe!
Hosszú: /vállára veszi Kuksit, lehozza/
Szeplos: Most minek ez, Hosszú?
Hosszú: Ha itt marad, kinyírják.
Szeplos: O dolga.
Hosszú: /leteszi maga elé Kuksit/ Én a Hosszú vagyok, érted? /Kuksi bólint/ És te? Hogy hívnak?
Kuksi: Kuksi.
Szeplos: Befosok! Hát ilyen név nincsen! /rohangál/
Kuksi: Kuksinak hívtak.
Ficsúr: Kicsodák, pipikém?
Kuksi: Meghaltak.
/Kint sortüzek. Mind meglapulnak, majd:/
Hoszú: Menj haza, érted? Kotorj haza szépen! /Elindul, de Kuksi követi/ Nem utánam! Haza! /Megint elindul, de Kuksi megint követi/ Nem értesz magyarul? Haza!
Ficsúr: Beléd van zúgva, pedig én szebb vagyok.
Hosszú: /Kuksihoz/ Mit akarsz?
Szeplos: Vigyáz rád, hogy el ne vessz út közben.
Kuksi: Haza./átadja a sapkáját Hosszúnak/ Útközben.
Hosszú: A rohadt életbe! Csak azt ne képzeld, hogy az apád lettem. /visszaadja a sapkát/ Mellettem gyere Kuksi. Soha ne mögöttem.
/Elindulnak mind./
/Leventecsapat vonul, énekelve. Szemben röhögve jönnek a fegyveresek az "utazók" csomagjaival./
No. 3. LEVENTEDAL
Útnak indul a bátor csapat,
Most az egysége szívbol fakad.
Védjük édes hazánk, nemzetünk büszke ránk,
Minden ellenség gyáván szalad.
Minden ellenség végül a fube harap.
Osi jog, osero, os talaj,
Tiszta vér, tiszta fej, tiszta faj!
Isten országa ez, újra jobb napja lesz,
Minden ellenség gyáván szalad.
Minden ellenség végül a fube harap.
/Zene/
(FORDUL A SZÍNPAD)
3. kép (LAKÁSBELSŐ)
Ficsúr: Micsoda héder! /Egy székre ül, amelynek azonnal kitörik a lába s hanyattesik/
Hosszú: Halló! Jó napot! Van itthon valaki?
Ficsúr: Te! Esküszöm neked, egy bige lakhatott itt. Kancaszagot érzek.
Hosszú: Fogd már be a szád!
Ficsúr: Mér? Te nem akarnál már végre egy jó kis....
Hosszú: Képzeld,nem akarnék /Tovább indul/
Ficsúr: Hát akkor mit akarsz?
Hosszú: Hol lehet a konyha? Megnézem lenn a szuterénban.
Ficsúr: Engem nem versz át haver! Félkézzel lenyomlak.
Na mi van, be vagy szarva?
(szkander) Tolem játszhatod a górét. Én hagyom magam. Csak azt mondd meg, hogy mi a pálya. Mi a cél? He? Mi ebben az üzlet?
Hosszú: Miben mi az üzlet?
Ficsúr: Okos fiú vagy te. De én is okos vagyok. Két okos fiú. Elférünk akárhol. De a többiek… Mé’ nem hajtod el oket a francba?
Hosszú: Téged se hajtalak el.
Ficsúr: Engem nem is bírnál, haver! Nem tudom, hogy mit akarsz tolük, de egyszer rájövök. És akkor elkaplak! Bizony ám! Kurvára elkaplak!
Hosszú: Inkább hívd be oket, mielott megfagynak!
Ficsúr: /kifüttyent/
Hosszú: /kimegy/
Szeplos: /jön Kuksival/ A rohadt életbe! Ez jobb, mint az a kibaltázott javítóintézet! Itt tudnék dekkolni, amig vége nem lesz.
Kuksi: Minek?
Ficsúr: Mindennek, Pipikém! Abszolút mindennek!
Szeplos: /észrevesz egy bronzszobrot/ Hú! Egy csöcsbombázó!
Ficsúr: /kutat egy szekrényben / Nem megyünk üresen, ha innen is le kell falcolni!
/Szeplosnek:/ Vedd le a terítot! Cuccolunk!
Szeplos: /lerántja az asztalterítot, viszi Ficsúrnak, nem néz az asztal alá./ Van valami?
Kuksi: Van.
Ficsúr: /Szeplossel hátra fordulnak/ Hol?
Kuksi: Az asztal alatt!
Professzor: Bonzsúr, möszijo!
Szeplos: Hé! Ez itt nem bábszínház!
Prof.: Komiart allé vu?
Szeplos: Húgyosok! Lelépni!
Ficsúr: Maradni! /Szeplosnek/: Ne pofázz bele, Pipikém! Ha nincs itt a Hosszú, én vagyok a góré. /A gyerekekhez:/ Mit muveltek itt, he?
Kuksi: Félnek.
Ficsúr: /Kuksinak:/ Kussol a Kuksi! /A gyerekekhez:/ Ti meg kifelé onnan! Kik vagytok, hol vagytok, mér vagytok?
Pötyi: Fázni. Enni. Éhes.
Ficsúr: Jaj, hogy oda ne rohanjak! /Elveszi Pötyi sálját, magára köti. Szeploshöz:/ Jól áll?
Prof.: Sze pá notr, möszijo. Az nem az öné, kérem!
Ficsúr: Nézd, a kis professzort!
Prof.: Az nekem húgomé.
Ficsúr: Kinyomjam a szemedet? /Lekapja a srác szemüvegét, kinyomja az egyik üvegét s felteszi magának, mint egy monoklit/
Pötyi: Ne tessék bántsa ot!
Szeplos: Na, ezek meg morvák.
Prof.: Nem morvák. Franszia.
Szeplos: Birnád, mi? Hottentotta!
Ficsúr: Apátok, anyátok? He?
Szeplos: Nem értik. (Röhög)
Ficsúr: Szü-le-i-tek? Gazdagok? Hol vannak?
Prof.: Sehol.
Ficsúr: Olyan nincs, hogy sehol. Valahol mindenki van, agyas. /Megragadja a gallérjánál / Na gyerünk, pofázni! Itt laktok?
Prof.: /megrázza a fejét/
Ficsúr: Lakik még valaki a házban?
Csóró: /most jönnek ki az asztal alól/ Senki. Mi is úgy másztunk be.
Szeplos: Jé, ez tud magyarul!
Csóró: Én nem ezekkel vagyok. Ezekkel útközben… A pinceablakon másztunk be.
Ficsúr: Na! Motozd meg oket!
Szeplos: /végigtapogatja a kölyköket/ Mindent felzabáltak.
Csóró: Két napja nem ettünk.
Szeplos: Mi meg három napja. Mióta megszöktünk a Javítóból! Igen! Javítósok vagyunk! Úgy vigyázz, pipikém!
Ficsúr: Hagyd oket! /Tovább kutat a szekrényben/ Dologra, dologra!
Szeplos: Te velem jössz, csöcsi! /A szobrot a terítobe csavarja./
Prof.: /Ficsúrhoz/ Visszaadná a szememet, kérem?
Szeplos: Mit akarsz látni?
Prof.: Olvasás. Szótáraimat.
Szeplos: Hé, Ficsúr, ennél könyvek vannak! Vigyük azokat is?
Ficsúr: /egy szoke (vagy vörös) noi parókát talált, a fejére teszi/ Mindig szerettem volna szoke lenni. /Visszaadja a szemüveget/ Na, milyen vagyok?
Pötyi: Mama…
Ficsúr: Arról ne is álmodj!
Szeplos: A könyvekkel mi legyen?
Ficsúr: Tüzeld el!
Prof.: Könyvet nem szabad égetni!
Ficsúr: Ki mondta?
Prof.: Nagyapa.
Ficsúr: Nagyapa. Nagyon okos! /megragadja/ Hol van? Hol az a nagyapa? Mi?
Prof.: Akkor se szabad könyveket…
Kuksi: Ficsúr! Egy baba. /rohan vele/
Pötyi: Add nekem! Fiúnak nem baba…/üldözi/
Kuksi: Ficsúr, szólj rá…
Ficsúr: Na, ebbol nekem elegem van! /elindul/ Nem fogom miattatok feldobni a talpam.
Kuksi: Hová mész?
Ficsúr: Haza, pipikém, érted? Ficsúr bácsi haza. /elmegy/
Kuksi: A morva életbe…
Szeplos: Mit csináljunk most mi?
Kuksi: Majd a Hosszú megmondja. Hosszú! Hosszú! Hol vagy?
Szeplos: Hiába nyikorogsz. A Hosszú is lelépett. Itt lettünk hagyva.
Kuksi: Az nem lehet.
Szeplos: Már mér ne lehetne?
Pötyi: Én…én…
Szeplos: Mit akarsz?
Pötyi: Félni…
Kuksi: Nem szabad.
Csóró: Mit nem szabad?
Szeplos: Á, beszari banda!
Prof.: Maga nem fél, kérem?
Szeplos: Hogy én? Egy Keri Grent? /felugrik az asztalra/ Soha, pipikéim!
No. 4. GYEREKJÁTÉK
A filmeken a Keri Grent a legjobb éttermekbe jár,
De énnekem a vásznon mindig a Cseplin volt a sztár.
A rosszak szmokingot hordtak, a jók meg kemények voltak.
A filmek csak arról szóltak: a szoke lány a bátor hosre vár.
Vár, vár, jönnek- e már? Paripáin kopog- e már?
Fényes udvari bál. Feleségül kit választ a király?
A banditák a bankba is betörtek, s elvitték a pénzt.
Az nem lehet, hogy annyiszor ledöfjék a host játszó színészt.
Most partot ér a mentocsónak, az indiánok gyöngyöt hoznak.
A vízbe száz virágot szórnak, várják a fáradt tengerészt.
Szép fényes ünnepi bál
Ki a gyoztes, kit választ majd a király?
Az ifjú király. Csak a legszebbet!
Táncol, forog a vár,
Feleségül kit választ majd a király?
Még mindenki vár.
Az ifjú király, csak a legszebbet.
Végre kimondja, hogy döntött már.
Döntött már, döntött már, döntött már, döntött már.
Az indián a wigwam ajtajában szívja a pipát,
A banditák most felfeszítik éppen a pénztár ajtaját.
A léghajó is most ér földet és jönnek már az udvarhölgyek.
Mindenkit elbu********************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************************lkötöm a fára
Az ifjú király.
Lev.okt Mi az isten van itt?!
Prof.: Bonzsúr, möszijo. Kommant állé vu?
Lev.okt: Vu? Szórakozol, hülyegyerek?
Prof: Csak köszönni.
Lev. okt.: Na, majd én elveszem a jókedvedet. Mocskos kis betörok! Gyertek csak
közelebb! Hadd nézzelek!
Csóró: Nem csináltunk semmit.
Lev.okt: Ez nektek semmi?
Csóró: Ok voltak! Ezek!
Prof: Nem ok. Mi. Éhesek.
Lev.okt: Éhen is fogtok dögleni. De elobb agyonverlek. Te... (lecsatolja a nadrág-
szíját)
Hosszú: (jön) Ne merje megütni!
Lev.okt: Te leszel az elso! Már régen a fronton lenne a helyed, ahol a fiam is van.
Hosszú: Nem kell ez a mese.
Lev.okt: Mese? Na majd én megmutatom neked te! (pisztolyt fog Hosszúra) Amíg mások a hazájukért, addig itt rabolni, fosztogatni? Lógni fogsz, szarházi!
Ficsúr: (megjelenik noi ruhában) Milyen vagyok pipikéim?
Lev.okt: Kezi csókolom!
Szeplos: (suttog) A morva életbe! Micsoda csöcsök!
Hosszú: Nagyságos asszonyom! Ez az úr el akar bennünket vitetni! Védjen meg minket!
Ficsúr: Hogy én?
Hosszú: Legyen szíves mondja meg neki, hogy kihez van szerencsénk.
Ficsúr: Szerencsénk?
Hosszú: Csakis a muvészno tud rajtunk segíteni.
Lev.okt: (Ficsúrhoz) Muvészno?!
Hosszú: Kérem, énekeljen nekünk valami szépet!
Pötyi: Mama! (ZENE INDUL)
Ficsúr: Igen, kis aranyom! (lejön a lépcson)
No. 5. FICSÚR DALA
Ficsúr: Az az éj volt mindennek a vége
Éreztem, hogy szeretem.
Térden állva a szívemet kérte
Maga volt a szerelem.
Testem már a karjaiba omlott,
Áradt benne az ero,
Viharos és fényes csoda volt ott.
O a legjobb szereto.
És talán ha végre jönne egy levél
Én a csillagokban olvasok, csak én
Te lehetsz a vigasz a magányban,
Gyere, mondd a nevemet,
Közben lágyan átfogod a vállam,
Érzed már, hogy remegek.
És ha megtalálna újra az az érzés
Mindent, mindent feladok.
Lánggal ég és örvénylik a testem,
Legyünk végre szabadok!
Lev.okt: És talán ha végre jönne egy levél
Én a csillagokban olvasok, csak én.
Ficsúr: És talán ha végre jönne egy levél
Én a csillagokban olvasok, csak én.
És talán ha végre jönne egy levél
Én a csillagokban olvasok, olvasok, olvasok, olvasok
csak én!
(FORDUL A SZÍNPAD)
4. kép (FOLYÓPART)
Hangok: /Többen, többször/: Oda nézz! Víz!
Hosszú: (az idegenekhez) Francba innen!
Suhanc: (a másik csapat vezére) Francba, de nektek!
(zene, verekedés)
Hosszú: Te szemét! (Suttyónak) A kisebbel kezdesz? Verekedjünk ketten. Férfi a férfival. A gyoztes marad. A vesztes megy a francba. (ledobja a kabátját)
(Mindkét csapat helyeslon rikoltozik)
Suttyó: Jó, jó! Nem én vagyok itt a góré. A Suhanc verekedjen!
Gyerekek: Hajrá! Hajrá!
Hosszú: Melyik az?
Suhanc: (zavartan elolép)
Suttyó: Nyírd ki, Suhanc! Nyírd ki!
Suhanc: Ha hozzám érsz, megöllek!
Hosszú: Nem baj, valamikor úgyis meg kell egyszer halni. (Pisztolyt odaadja Ficsúrnak)
(Zene, verekedés, rádöbbenés)
Suhanc: (Hosszú mellé térdel) Ha beszélsz, megöllek!
Suttyó: A francba, bunkók! (Szalad jobbra)
Szeplős: (füttyent) Hosszú! Egy ember!
Suhanc: Egyedül?
Suttyó: Valami biciklin!
Suhanc: Suttyó, a csúzlikat!
Hosszú: Hagyd! Nem kell ide csúzli. Pötyi, Kuksi! Mint a múltkor!. Nyomás!
Suhanc: (a saját embereihez) Mit bámultok? Felszívódni!
(Mind eltunnek, Kuksi lefekszik az útra, Pötyi elé áll és integet. A Tróger fütyörészve közeledik.
Tróger: Hé! El az útból, koszosok!
Pötyi: Fiú meghal. Bácsi segít!
Tróger: Nem takarodtok?!
Pötyi: Segít, bácsi, segít!
Tróger: Tünés innen, én sietek!
Pötyi: Meghal!
Tróger: Dögölnél meg te is. Hogy a rosseb…! (Lekászálódik a triciklirol.) Azt már megszoktam, hogy az élok útban vannak, de hogy még a dögök is… (Lábánál fogva el akarja húzni az útból. Fütty harsan s a csapat üvöltve ráront. Megkötözik. Professzor kinyitja a táskáját, szalvétába tekert valamit emel ki.)
Szeplos: Kaja!!! (A gyerekek a csomagokra vetik magukat) Só! A morva életbe, ez só!
Tróger: Égesse ki a beledet!
Ficsúr: (meghúz egy demizsont) Ez meg benzin!
Tróger: Fulladj bele!
Szeplos: Gyerekek! Könyörgöm! Akasszuk fel! (ordítás, helyeslés)
Hosszú: Hülye!
Suhanc: Szemét tróger. Az ilyet ki kell nyírni!
Hosszú: Tessék. Ha annyira akarod, neked adom. Nyírd ki!
Suhanc: Elvágni a torkát!
Hosszú: Mire vársz? Van késed!
Suhanc: (eloveszi a kést, körülnéz s Tróger nyakához tartja)
Szeplős: Menjünk inkább inni.
Suhanc: Én kinyírom.
Hosszú: Igen? És aztán?
Suhanc: (vállat von) Továbbmegyünk...
Hosszú: Hova?
Suhanc: Mi közöd hozzá?
Hosszú: Na és honnan?
Suhanc: Sehonnan.
Hosszú: Ha együtt megyünk, talán oda fogunk érni.
No. 6. VÁNDORLÁS
Föld anya, ég anya, szólj, hogy hova megy az út,
Nem akarok eltévedni.
Föld anya, ég anya, szánd meg a gyerekedet
Ó, mikor kapok végre enni?
Mázsa kenyér, hogy eleget egyél,
Bor a cipo, hogy meleg az a fo.
És egy szénakazal majd szépen betakar, ami kell,
S ha meg van, ébressz fel!
Föld anya, ég anya, szólj, hogy melyik az a hely
Tudod, ahol nem kell félni.
Lesz kaja, lesz szoba, lesz csoda, teli a fazék,
Meleget se kell majd kérni.
Jókora vár, vagy palota, talán
Egy pince is jó, ha kint marad a hó.
Inkább semmi se kell, csak ne kapjanak el soha már.
És lenne mindig nyár!
Föld anya, ég anya, szólj, hogy hova megy az út
Nem akarok eltévedni.
Föld anya, ég anya szánd meg a gyerekedet
Ó, mikor kapok végre enni?
Mázsa kenyér, csak eleget egyél
Bor a cipo, hogy meleg az a fo
És egy szénakazal, mely szépen betakar, ami kell
S ha meg van, ébressz fel!
Menni tovább! Menni tovább! stb.
(Zene, kisebb színváltozás)
5.kép (ORSZÁGÚT – változat)
Kuksi: Haza akarok menni.
Suhanc: Majd holnap.
Kuksi: Mikor lesz holnap?
Suhanc: Valamikor muszáj neki lenni.
Kuksi: Akkor jó. Ha muszáj. Akkor biztos lesz.
Suhanc: (Lefekteti, betakarja)
Hosszú: (Jön, Suhanchoz) Te még ébren vagy?
Suhanc: Mit akarsz?
Hosszú: Aludnod kellene.
Suhanc: És neked?
Hosszú: Az más.
Suhanc: Miért volna más?
Hosszú: Mert más. Egy nonél más.
Suhanc: (Eloveszi a kését) Még megvan a késem.
Hosszú: (Leül, bámulja)
Suhanc: Mit bámulsz?
Hosszú: Hogy hívnak?
Suhanc: Már mondtam. Suhancnak.
Hosszú: De azelott...
Suhanc: Nincs azelott.
Hosszú: Na, de mégis.
Suhanc: Nem mindegy?
Hosszú: Semmise mindegy.
Suhanc: Nekem te ne mesélj. Nem vagyok már gyerek.
Hosszú: Tudom. Amikor verekedtünk. Amikor megfogtam a melled...
Suhanc: A szádat! Azt fogd be!
Hosszú: Ismertem egy Évát. Az...Na ... nem úgy... Tudod, nekem még nem volt dolgom
novel.
Suhanc: Velem nem is lesz! Hiába hajtasz!
Hosszú: Én nem hajtok. Csak úgy mondom, azért, hogy beszélgessünk.
Suhanc: Én gyulölök beszélgetni.
Hosszú: Most mi bajod van? Én nem akarok neked semmi rosszat.
Suhanc: Na, ezt már ismerem. Ok is ezzel kezdték.
Hosszú: Kicsodák? Mit kezdtek?
Suhanc: “Ne félj kicsim! Beszélgessünk. Mi nem akarunk neked semmi rosszat, csak
beszélgessünk. Mindjárt meglátod milyen jót akarunk neked. A legeslegjobbat.”
Hosszú: Dehát én csak...
Suhanc: Gyűlöllek! Érted? Gyűlöllek titeket!
No. 8. ÉVA DALA
Egy téli reggel váratlan álltak elém
És összedőlt egy megszokott világ.
Már álmok nélkül a padlón ott fekszem én,
Csak rámdobnak egy széttépett ruhát.
Talán lesz még egy életem,
Talán még újra kezdhetem,
Talán még egyszer szép leszek,
S hogy minden éjel sírok, arról nem tehetek.
Én azt képzeltem, hogy nem vagyok sebezhető.
Gondosan nevelt egy jó család.
Egy emberélet oly könnyen megtörhető,
Ha bármikor fegyvert szegeznek rád.
Talán lesz még egy életem,
Talán még újra kezdhetem, Talán még egyszer szép leszek,
S hogy minden éjel sírok, arról nem tehetek.
Talán majd elfelejthetem,
Talán felnő a gyermekem,
Talán majd róla álmodom,
S hogy éjel mégis sírok, azt majd letagadom.
Talán, talán, majd elfelejthetem,
Talán felnő a gyermekem,
Talán lesz még egy életem,
Talán még újra kezdhetem,
Talán még egyszer szép leszek,
S hogy minden éjel sírok, arról nem tehetek.
És hogy minden éjjel sírok, arról nem tehetek.
(Sötét. Fordul a színpad.)
6. kép (TÉR A VÁROSBAN)
No. 8. FOSZTOGATÁS
(Némajáték)
Kar: Lángtenger felcsap az égre
Nem lesz most már soha vége
Vízben, sárban, tűz melegében
Pincébe bújni, remegni,
Túlélni, szülni, temetni
Napról - napra földre térdepelni.
Elhullik mind, aki gyenge,
Nem számít már kegyelemre.
Bújni, félni, fázni egyre,
Legalább ha reményünk lenne.
Házat, földet dúlnak egyre,
Nincs már semmi és csak véletlen, hogy élünk még.
Tolvajtól senki se véd meg
Felgyújtott otthonok égnek
Mindenütt csak ellenség
Mindenki ellenség.
Sírásunk felcsap az égre,
Nem lesz most már soha vége.
Bújni, félni, fázni egyre,
Legalább a reményünk lenne.
Házat, földet dúlnak egyre
Elpusztult minden itt s csak
véletlen, hogy nem haltunk meg még.
7.kép (UGYANAZ)
Egyenruhás: Mi történik itt, ember?
Paraszt: Nem lát a szemétol? (otthagyja)
Egyenr.: Álljon meg! Magát ki kérdezte?
Ember: A front megkímélte, most meg, hogy jön, ugye a béke...
Egyenr.: Ki mondta?
Ember: Hát nem jön?
Egyenr.: Amíg nem gyoztünk, nem lehet béke!
Asszony 1.: Úgy mondják gyerekek voltak.
Egyenr.: Aki ilyen elvetemült gazságra képes, az nem gyerek, hanem gazember.
Valaki: Jól mondja!
Többen: Úgy van!
Tróger: Engem tegnapelott az úton kiraboltak.
Valaki: Nekem meg leszúrták a hízómat!
Egyenr.: Ne féljen, vért pisálnak érte!
Másik: De hiszen ez a Vince! Visszagyüttél, Vince?
Asszony 2.: Már nem vagy a városban?
Egyenr.: Igen. Én vagyok. Két éve elmentem, hogy az ügyet szolgáljam, de most visszajöttem, hogy a falumon segítsek. Hoztam valamit nektek.
Sofor: A fohadnagy úr ajándékot hozott maguknak. (puskákat osztogat) Tessék. Jut mindenkinek.
Tanító: Minek ez?
Egyenr.: Megszervezem nektek a polgárorséget. Itt nem lesz több rablás. Nem lesz több fosztogatás.
Tanító: (kezében lapos üveg ital) Puskával éhes kölykök ellen?
Egyenr.: Megetetjük oket, hogy örökre jóllakjanak.
Tanító: Kenyér kell azoknak, nem golyó!
Egyenr.: Nézd csak, a tanító úr! Te nem vagy katona?
Tanító: Szabadságoltak.
Egyenr.: Szép dolog is az. Szabadság, egyenloség, testvériség! Én még emlékszem... És toled mit vittek el?
Tanító: (félre:) Mindent, amiben valaha hittem. (Egyenr. felé:) Mit vittek volna? (szívére üt) Nekem mindenem itt van.
Egyenr.: És az egyenruhád? (puskát nyom a kezébe) Védekezz, ember!
Tanító: De hát gyerekek...
Egyenr.: Mit érzékenykedsz? Itt gyújtogatás történt, rablás történt. Gyerek, vagy nem gyerek, teljesen mindegy.
Tanító: Idefigyelj Vince! Vannak szempontok...
Egyenr.: Szempontok, azt mondod? Nagyon helyes. Vannak szempontok. Csak az a kérdés, hogy mi a sorrend. (Többiekhez:) A legfontosabb “szempont”, ahogy a tanító úr olyan okosan mondja, hogy rend legyen! Törvény, amit mindenkinek be kell tartani. Jog és egyenloség! Ez az én szempontom. Én ezért mentem el innen annak idején, hogy a törvénynek érvényt szerezzek. És ugyanezért jöttem most vissza.
Tanító: Fegyverrel. (iszik)
Egyenr.: Ha másként nem megy! Én elvégzem a dolgom! Bármit megtennék, hogy a hazámon segítsek! Hát nem volt még elég a pusztításból? A halálból? A gyilkolásból? Sose köszönt ránk a gyozelem? A béke? Vagy maguk talán nem készek bármit megtenni érte? Talán ölbe tett kézzel néznék, mit muvel a csürhe? Hát még mindig nem értik, mi forog itt kockán? A jövo, emberek!
A haza! A haladás! A gyozelem! A béke!
No. 9. FONTOS, HOGY REND LEGYEN
Egyenr.: Hus szello fú a réteken,
Víg pásztorlány dalol nekem.
Halk, angyali hangja szárnyal fenn:
A földön végre rend legyen,
Hogy végre, hogy végre rend legyen.
Nézd a szántó – veto dolgos, kérges kezét
És a mérnök komoly, mindent látó szemét.
Itt a völgyek, folyók szebbek, mint más helyen,
Isten országa ez, fontos, hogy rend legyen,
Hogy végre, hogy végre rend legyen.
Kar: Hogy végre, hogy végre rend legyen.
Itt nevelt jó anyánk, értünk élt, szenvedett
És a szolo, amit még apánk ültetett.
Itt a búzamezo mindig boven terem,
Isten országa ez, fontos, hogy rend legyen,
Hogy végre, hogy végre rend legyen.
Hogy végre, hogy végre rend legyen.
Sebzett, dús osi föld végre így lesz szabad.
Itt a szó és a tett mindig szívbol fakad
És a nap fénye bárhogy csillog ránk e szent helyen,
Isten országa ez, fontos, hogy rend legyen.
És a szent küldetés, hogy védjük meg szép hazánk,
Meg van még az eronk, nemzetünk büszke ránk.
És közel már a végso, a nagy gyozelem.
Isten országa ez, fontos, hogy rend legyen,
//:Hogy végre, hogy végre rend legyen:// (6×)
(Fordul a színpad)
8. kép (ÜRES TÉR)
(Üres tér, középütt zsák)
Suttyó: (jön, körülnéz, észreveszi a zsákot, belenéz, felüvölt) Krumpli! Hé! Hosszú! Erre gyertek! Krumpli!!! Ennivaló!
(Berohannak, de Hosszú füttye megállítja oket)
Hosszú: (körülnéz) Itt valami nem frankó!
Ficsúr: Mi az, hogy nem frankó?
Prof.: Tábornok. Spanyolul.
Suttyó: Nagyon jó kis krumpli. Valaki itt hagyta.
Suhanc: Direkt nekünk, mi?
Hosszú: Na tünés innen! (el)
/Játék, zaj, lövések stb. Egy gyerek összeesik./
Sofor: Bejött az ötlete a fohadnagy úrnak.
Egyenr.: Ez se nyafog többet.
Sofor: Mi legyen vele?
Egyenr.: Zabálják meg a legyek! Elébük kerülünk a dombnál. Hiába futnak.
Utánam, emberek! (Mind el)
Hosszú: (beoson a másik irányból)
Ficsúr: (jön mögötte) Várj! Majd én! Ne menj, Hosszú! Hallod? Még itt lehetnek. Golyót akarsz a valagadba? Neked adom a cipom, csak ne menj! Hallod? Hosszú!
Hosszú: (Bekúszik a halotthoz, majd a többiek is) Ismerte valaki?
Suttyó: Egy hete jön velünk csak. Idegen.
Hosszú: (megrázza Suttyót) És te? Te nem idegen vagy? Mi? Mondd már! Te nem idegen vagy?
Suhanc: Téged is lelohettek volna...
Hosszú: Nem engem lottek le.
Kuksi: (lihegve jön) A domb alá mentek! Arra! Meg arra!
Szeplos: Most mit csináljunk, Hosszú?
Hosszú: Most mér’ pont én mondjam meg? Ki vagyok én? Senki. Én csak... én csak... el akarok innen menni... Jól van... Fölmegyünk a dombra!
Kuksi: (észreveszi a meglott gyereket) Hát ez meg? Mi van ezzel?
Hosszú: Semmi.
Suhanc: O már nem fél többet.
Kuksi: De hát mi van vele?
Suhanc: Gyere onnan! Hagyjad!
Hosszú: Van ott fent egy kastély...
Ficsúr: Szarrá van love.
Hosszú: Mindegy. Ha lehet lakni benne... ( indulna, vállán a tetemmel)
Szeplos: Minek cipeled ezt, Hosszú? Ez már nem tud lakni...(Néhányan nevetnek)
Hosszú: (leteszi a halottat) Tudsz imádkozni?
Szeplos: Hogy mi?
Prof.: (a szótárát lapozva) Imádkozni... ima...
Suhanc: Mi atyánk, ki vagy a mennyekben.... (Zene indul) szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod…
(és mindenki a maga módján imádkozik)
No. 10. HALOTTI ÉNEK, FOHÁSZ
Kar: A hó olvad az arcán,
Fekszik az úton, szája kitátva.
Hátha csak alszik.
A szél megsimogatja.
Sebek a testén. Nem szalad el már,
Annyira fáradt.
A hó olvad az arcán,
Fekszik az úton. Nincs neki vétke.
Hátha csak alszik.
Az ég tán befogadja,
Ad neki inget, ad neki enni.
Jó helye lesz már.
Suhanc: Föld anya, ég anya, szólj, hogy melyik az a hely
Tudod, ahol nem kell félni.
Föld anya, ég anya, szánd meg a gyerekedet
Óh, nem akarok többet kérni.
Hosszúval: Jókora vár, vagy palota, talán
Egy pince is jó, ha kinn marad a hó.
Csak egy kis helyet adj, mert közeleg a fagy meg a tél
És minden vándor fél.
Egyre többen: Föld anya, ég anya, szólj, hogy hova megy az út,
Nem akarok eltévedni.
Föld anya, ég anya, szánd meg a gyerekedet
Ó, mikor kapok végre enni?
Mázsa kenyér, hogy eleget egyél.
Bor a cipo, hogy meleg az a fo,
És egy szénakazal majd szépen betakar, ami kell.
S ha meg van ébressz fel!
Kar: Föld anya, ég anya, szólj, hogy melyik az a hely
Tudod, ahol nem kell félni.
Lesz kaja, lesz szoba, lesz csoda, teli a fazék,
Meleget se kell majd kérni.
Jókora vár, vagy palota, talán
Egy pince is jó, ha kint marad a hó.
Inkább semmi se kell, csak ne kapjanak el soha már.
És lenne mindig nyár.
Föld anya, ég anya, szólj, hogy hova megy az út,
Nem akarok eltévedni.
Föld anya, ég anya, szánd meg a gyerekedet
Ó, mikor kapok végre enni?
Mázsa kenyér, csak eleget egyél,
Bor a cipo, hogy meleg, az a fo
És egy szénakazal, mely szépen betakar, ami kell,
S ha meg van, ébressz fel!
Menni tovább...! stb.
(Vége az első résznek)
II. rész
No. 11. VÁNDORLÁS /csak zene/
1.kép (Kastély belseje)
Suttyó: Olaj!
Simon: Olajam nincs.
Szeplős: A morva életbe... (megijed, bújik)
Csóró: Nem találom a kenyeret!
Simon: A fonott kosárban van.
Csóró: A francba.... (döbbenten pislog)
Suttyó: Söprés innen! (Szeplossel el)
Csóró: (valamibe beakad, nem tud menekülni) Várjatok!
Simon: (feláll) Érezd otthon magad! Akarsz egy kortyot?
Csóró: Ha hozzám ér, megfertozöm! Himlos vagyok, hallja? Tetüm van! És kolerám! Kolerás is vagyok!
Simon: Mi a neved, te nagybeteg? (otthagyja, leül a zongorához) Mi a neved?...Hogy hívnak, hm?... Torkodra ment a kolera? Megnémultál? Á, egy jellemgróf! Semmi baj. Elmúlik. A jellem, barátocskám, nagyon is múlandó manapság.
Sofor: (kint) Hé! Van itt valaki? Mocskos csibészek! Itt bujkáltok?
Csóró: (nagyon halk) Segítség!
Simon: Látom, gyógyulsz. (kiszabadítja)
Egyenr.: (kint) Halló! Valaki!
Simon: (kenyeret töm Suttyó szájába, aki mohón megharapja) Ne engem egyél, te! (bezárja egy ajtó mögé) Meg ne moccanj! (elrejti a pálinkásüveget)
Sofor: (bejön és kutatni kezd) Erre, fohadnagy úr!
Egyenr.: Nézd csak, milyen
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
