Ki ő?

Csak tudnám már,

meglelném;

házak közt,

part mentén

lomb sűrűjén!

Érzem,

a csoda végre

testet ölt majd,

eljött a nap,

ma lesz enyém!

Köszönj el,

kölyökkor;

minden más lesz

holnaptól,

bár megérteném!

Jön már,

itt van,

oly közel;

hirtelen

itt terem,

száguld felém!

Varázsbot

suhint - hopp!

Ajtó nyílik,

belép - topp!

Előttem áll!

Kapd el

fényes csillagod,

láthatod;

rád ragyog,

csakis terád!

Lenn,

két út sarkán,

az öböl túlpartján;

ott vár,

és indul,

hozzám!

Jön egy éj,

s csodát tesz;

a szék, a polc,

mind dalba kezd;

mind őrá vár!

Lépj be,

nézz rám,

mondd neved!

Vártam rád,

add kezed,

itthon vagy már!

A szél küld mellém,

Az álmok áldott csendjén!

Itt jár;

már közel van,

megszólít, hozzám lép,

megérint,

talán ma még,

talán ma még,

talán

ma

még...!

MARIA

Tony dala

Maria!

Egy név így lehet hát a legszebb szó!

Maria! Maria! Maria! Maria!

Mennyi csillogó szót hall a föld,

de mind elszáll!

Maria! Maria! Maria! Maria!

És nem marad más, csak MARIA!

Lásd, mit jelent egy név,

egy egyszerű kis név mit ér!

Maria!

Egy csók és egy lánynév; MARIA!

És nem kell semmi más,

varázslat, vallomás, a név!

Maria!

Kiáltsd hát harsány dallam szárnyán!

Suttogd úgy, mintha Istenhez szólnál!

Maria!

Én mondom míg élek; Maria!

Egy név számomra már a legszebb szó;

MARIA!....

AMERIKA

A portoricoiak dala

Portorico, hozzád húz szívem,

de hogy ússzak át ennyi vizen?!

De jó volt unni a banánt!

Hol van már pálmafás szép hazánk?

Portorico, ott a te helyed!

Menj hát, ha elment az eszed!

Házat ott hurrikán szanál,

s véredből moszkitóhad zabál!

Néha épphogy megélsz;

pénz és munka - kevés;

jobban jársz, ha lelépsz!

Vár rád a szép New York City;

pár hét és felcsíp egy strici!

Itt vagyunk végre, Amerika!

Vegyél hát észre, Amerika!

Fogadj be minket, Amerika!

Átvert a fényed, Amerika!

Kacéran riszál a dollár,

éhesen nézed, hogy hol jár!

Dolgoznak fürge kis gépek;

így tesznek utcára téged!

Villogó fények, Amerika!

Luxus és üzlet, Amerika!

Feldobott élet, Amerika!

Lecsapnak éjjel, Amerika!

Esténként sétálsz az utcán...

Ott aztán elkelhetsz, drágám!

Kifestve játszod a ladyt...

Míg össze nem szedtél egy babyt!

Megveszünk érted, Amerika!

Le se köp minket, Amerika!

Legszebb a földön, Amrika!

Fehér a bőröd, Amerika!

Kapni itt százféle tévét,

de hol az a fene nagy jólét?!

Naphosszat fogdos a góréd,

de ettől még nem lesz több lóvéd!

Itt vagyunk végre, Amerika!

Vegyél hát észre, Amerika!

Fogadj be minket, Amerika!

Küldd vissza őket, Amerika!

Oly régen láttalak, San Juan!

Ha annyira vágysz oda, menj már!

Bye, bye!...

Az élet ott vidám és fényes...

A "fiúk" is várnak rád, édes!...

EZT KAPD KI, KRUPKE!

A Jet-banda dala

A fiatalkori bűnözés társadalmi probléma!

Ezzel kell etetni a zsarukat!

Hát...hallja Mr. Krupke,

e könnyű vallomást;

azt könnyű rajtakapni,

ki mindig szarba' járt!

Az anyánk hírhedt bárcás,

az apánk nagy bugás;

mit szól hozzá, nem tanultunk mást!

Hát... ezt kapd ki, Krupke, te palimadár!

Egy ótvaros kis budi volt a gyerekszobám!

Hogy bűzlök a bűntől, az mesebeszéd;

itt benn, a lelkem most is szép!

Lelkem szép!

Lelkünk szép! Lelkünk szép!

Lelkünk jó és szép!

S hozzá még az erkölcsünk is ép!

Fiúkák, ez igencsak jó stori!

Hadd tudja meg a világ!

Hadd tudja meg egy bíró!

Jaj... Bíró úr, ha látná,

hogy mit szív a papám;

hát rögtön sittre vágná,

és nem is sajnálnám!

Hisz itt maradna árván,

az édes anyukám;

a minden éjjel,

én búbolhatnám!

Hát... ezt kapd ki, Krupke, te hülye buzi!

A srácnak sajnos nem kell más, csak ödipuszi!

A komplexus súlyos, ez orvosra vár;

várják a pszichiátrián!

Kis pszichém...

Kis pszichénk, kis pszichénk,

sajnos rossz, rossz, rossz!

S hozzá még hajlamunk is torz!

Hé, figyelem Kuss, mert kiüríttetem a termet!

A bíróság szerint ezt a srácot lelki sérülés érte!

És tessék mondani, olyankor mi van?

Semmi különös. Vigyék pszichoanalitikushoz!

Jaj... a bátyám megfúj mindent,

és nem csak trombitán...

a néném néhány hangszert,

még szűzen kipróbált...

Az öcsém hülye flótás,

a húgom fuvolás...

Így fest nálunk,

egy jó zenészcsalád!

Hát... ezt kapd ki, Krupke, hogy belehülyülj!

Nem lelkibaj a gond itt, ahanem otthoni zűr!

ő itt egy áldozat csupán!

Semmi más!

semmi más, semmi más,

semmi más, más, más,

sorscsapás az otthoni hatás!

Szerintem a srácnak nincs szüksége

lelki analízisre!

Az ifjúkori bűnözés szociális betegség!

Hé, akkor nekem szociális bajom van!

Vigyék egy gondozónőhöz!

Jaj... nővérke hát kezdje

e fontos gondozást!

A legjobb lenne erre,

egy kényelmes kis agy!

Hisz társadalmi érdek,

hogy jól képzett legyek;

adjon sanszot, ennyit megtehet!

Jujj... ezt kapd ki, Krupke, te hülye, te ló!

A srácot vidd a sittre, hisz csak odavaló!

A féltett kis lelke, egy fekete folt,

legjobb, ha rács mögé dugod!

Nincs is jobb!

Nincs is jobb, nincs is jobb,

nincs is jobb, jobb, jobb!

Éljen hát a törvény és a jog!

A baj, hogy kissé hangyás!

Hogy narkós és piás!

Hogy nem mossa a lábát!

Hogy csöppet buzeráns!

A baj, hogy nem tud semmit!

Hogy túl sokat tud már!

Meglásd, egy nap, nagy balhét csinál!

Hát... ezt kapd ki, Krupke, és tartsd a pofád!

Most megtudtad, hogy kinek kell a simlis dumád!

Egy munka még vár rád, s ez kedves kis hír...

Hé, fatökű Krupke,

nyald ki!!!!

EGY GYILKOST VÁRSZ

Anita és Maria kettőse

ANITA:

Egy gyilkost vársz,

és akit megölt;

a bátyád volt!

Ez adjon erőt!

Tagadd meg sorsát!

Kövesdt a fajtád!

Az ilyen mind

kötélre való!

Felejtsd el őt,

átkozott csaló!

Tagadd meg sorsát!

Kövesd a fajtád!

Az ilyen még

bajt hoz rád!

Gyűlölnöd kell!

Átkozd hát!

Szerelmet vársz,

de akit vársz,

nem lehet társ!

Mert ez ölt!

Ez tőled már

csak egyet akar!

Hát dobd el őt,

felejtsd el hamar!

Ha most is rá vársz,

az öncsalás!

Hogy tisztán láss,

az kell, Maria;

hogy tisztán láss!

MARIA:

Ó várj, Anita, várj!

Te másképp látsz!

Nem lehet így - nincs ez így!

Mást mond az ész - mást a szív!

Bár minden szó,

ellene szól;

nem hat rám,

bárhogy fáj,

Anita, értsd meg hát!

MARIA: ANITA:

Látom őt, Egy gyilkost látsz,

bennem él, és akit megölt,

örökké! a bátyád volt,

És így lesz már, ez adjon erőt!

amíg csak hív, Tagadd meg sorsát

amíg csak vár! kövesd a fajtád!

Nem számít már, Az ilyen még

mennyit ér, bajt hoz rád!

mennyi könny, Gyűlölnöd kell,

s mennyi vér, átkozd hát!

tapadt rá! Szerelmet vársz,

érzem én, de akit vársz,

minden jó nem lehet társ!

lehet még! Mert ez ölt,

Maria, embert ölt!

MARIA:

Óvárj, Anita, várj!

Muszáj, hogy megértsd;

a puszta szó, semmit sem ér,

nincs más, csak érzés!

Más sose kell,

csakis őt szeretem;

rossz, vagy jó,

ezt én döntöm el!

Egy érzés az úr,

mely mindent lángragyújt,

úgy jön el!

Mást sose hív,

bolond már ez a szív;

csakis egyszer szerethetsz így!

Egy érzés, egy vágy,

visz tűzön-vízen át,

bármi volt, bármi vár...

Hát így, csak így nézz ma énrám;

így védem őt és így él tovább

bennem már!

ANITA ÉS MARIA:

Egy érzés, egy vágy,

mely minden bűnt megvált;

és így lépsz tovább!...

VALAHOL EGY ÚJ VILÁG

Kórus

Száz és száz út vár;

száz hely, száz választás;

hűst és napfényt,

és tágas tért;

békét vágysz,

békét!

Száz és száz halál,

nem rémíthet, hogy rátalálj;

tűnő, gyors időnk bárhogy száll,

látnod kell száz új csodát!

Rád vár!

Rád vár!

Vidd hát egy más élet vágyát;

vidd százezer év szépség-szomját!

Vidd el, vidd hát,

vidd el!

száz és száz út vár;

és köztük egy, hogy rátalálj!

Nyújtsd kezed,

nézd, nem álmot látsz;

fogd kezem,

vár egy új világ!

Ránk vár!

Ránk vár!

Ránk vár!