A torma a káposztafélék családjába tartozó növény. A Volga és a Don környékéről származik, ma is az életerő jelképe ezeken a vidékeken. A tormából készült borogatást a népi gyógyászatban a tüdő-, a mellhártya- és a mandulagyulladás gyógyítására használták. A torma csípős illóolajának belélegzése tisztítja a légutakat, antibiotikus, gyulladáscsökkentő, nyákoldó hatása ma is ismert. A mézzel kevert tormareszelék hatékony köhögéscsillapító. Emésztés-, keringésjavító, vizelethajtó. Segít a fogfájás csillapításában. A tormareszelékes borogatás mérsékelheti a reumás fájdalmakat is, zsenge levelével fájós sebeket lehet borogatni. Tejben áztatva fejfájás-csillapító hatása van. A friss torma gyökere sok kalciumot, nátriumot, magnéziumot, B- és C-vitamint tartalmaz. A fűszerpaprika mellett a reszelt tormát is a magyar konyha egyik jellegzetességeként tartják számon külföldön, mindössze az a különbség, hogy ez utóbbit kevesen ismerik - állítják az országimázs élelmiszeripari szakértői. A torma egyrészt a húsvéti sonka elengedhetetlen kísérője, de aki rákap az ízére, biztos, hogy nem csak évente egyszer kívánja majd. Aki még nem evett frissen reszelt tormát, az bizonyára nehezen érti meg a tormahívek rajongását. Ennek az az oka, hogy a kereskedelemben kapható majonézes változat egészen más ízkompozíció, mint az orrfacsaróan erős friss tormareszelék. Ezért csak óvatosan a kóstolóval, erős paprikán nevelkedetteknek is okozhat meglepetést sajátos csípősségével. Akit zavar a csípősség, az cukros ecet hozzáadásával vagy néhány perces sütéssel (sütőben) elveheti a torma erejét. Az orrodat is tisztíccsa Aki már reszelt tormát, azt tudja, hogy a Halls cukorka orrtisztító hatása semmi ahhoz képest, amit akár egy cingár tormagyökér lereszelése közben tapasztalunk. Ráadásul nem csak tüneti kezelésre alkalmas, hatóanyagai állítólag a bacilusokat ténylegesen is pusztítják. Mindemellett serkentőleg hat az emésztésre, jó vizelethajtó, a reszelt gyökérből készült vizes borogatás pedig enyhíti a különféle izületi bántalmakat. Mézzel keverve hatékony köhögéscsillapító. Bélféreg űző hatása miatt a középkorban gyorsan elterjedt egész Európában. Csípős anyagain kívül tartalmaz B- és C-vitamint, értékes aminosavakat, kalciumot, magnéziumot és mustárolajat is. Termesztése egyszerű, kiirtása nehéz A torma (Armoracia lapathifolia) évelő, lágyszárú növény; fehér karógyökereivel a legnagyobb hideget is átvészeli. Levelei ráncosak, akár a méteres nagyságot is elérhetik, óriási termete miatt inkább csak nagyméretű kertbe ajánlatos ültetni. Termesztése nem okozhat gondot: keressünk napos vagy félárnyékos, kellő nagyságú helyet a kertben, ahová az arasznyi gyökérdarabokat elültethetjük. Kötött talaj esetén mindenképp érdemes a talajt homokkal vagy tőzeggel lazítani, esetleg kiemelt ágyást (bakhátat) készíteni számára. Mélyrétegű réti homoktalajon érzi magát a legjobban. Minél lazább a talaj, annál szabályosabban, egyenesebben fejlődik majd a gyökér. Tavasszal vagy ősszel ültethetők a gyökerek, 25-30 cm-es tőtávolságra. A dugványokat nem szabad túl mélyre ültetni, a tetejük csak 3-5 cm mélyre kerüljön a felszíntől. Nyári szárazság esetén érdemes két-három alkalommal megöntözni. A torma gyökerei egész évben gyűjthetők, de a fő betakarítási időszak általában október végére esik. A felszedés után veremben, pincében - prizmában, homok közé rétegezve - egy évig is tárolhatjuk a termést. A konyhában sokáig frissen tartható, ha nedves ruhába csavarjuk, majd azt egy zacskóba téve hűvösre tesszük. A legegyedibb felhasználásával vidéken találkoztam: egy találékony borosgazda a hordóba lógatta a tormagyökeret, hogy az távol tartsa a rontó gombákat a drága nedűtől. A célját el is érte, hiszen a bor se romlott meg, és a szomszédok is ritkábban látogatták a pincét. A módszer követését mégsem ajánlom.