Kagome álma

Véleményeteket várom a következő e-mail címre: higurashikagome7@freemail.hu

Reggel, gyönyörű napra ébredt a kis csapat. Már egyikkőjüket sem foglalkoztatta a tegnapi incidens. Megreggeliztek, aztán összepakoltak, és elindultak. Amint kiértek az erdőből, sötétedni kezdett az ég. Naraku hírtelen megjelent előttük. Még mindig a pávián álruhájában volt.

• Naraku! Most végzek veled! – kiáltott Inuyasha hevesen
• Hahaha! Te ostoba! – hangzott a gonosz féligszellem gúnyos nevetése
• Inuyasha ez csak egy szellembábú. – hangzott Sango higgadt,gyűlölettel teli szava
• Nolám, ilyen hamar rájöttél, szellemirtó? – gúnyolódott Naraku
• Értem. De akkor is el kell pusztítanunk! – szólt Inuyasha oda a többieknek, oda se figyelve ellensége gúnyolódására
• Egyetértek. Most végre kipróbálhatom a kardomat. – tekintett Kagome a Roushinshire, letette az íját és a tegezben lévő nyílvesszőket.

Kagome előhúzta kardját, amit Midorikotól kapott. Gyönyörű kard volt. Kisebb, mint a Tetsussaiga. Jóval kisebb. Egy kicsivel nagyobb volt, mint egy átlagos kard. De pont a miko kezébe való.

• Rendben akkor támadás! – kiáltott Miroku
• Várjatok, van még valami. – szólt Kagome – a testében, rengeteg ékkőszilánk van, nem tudom, pontosan mennyi, de sok.
• Ha! Naraku, te tényleg nagyon ostoba vagy, hogy csak azért feláldozd az ékkőszilánkokat, hogy megnehezítsd a dolgunkat.
• Mhhh. Majd mindjárt meglátod, te ostoba kis korcs! –azzal Naraku vetett egy gonosz pillantást Inuyashára, s aztán támadásba lendült felé.

Sango elindította a csonttörőt egész pontosan Naraku felé, hogy megvédje barátját, de visszaverte, és a csonttörő Sango felé repült vissza. A szellemírtólány ott hevert a földön eszméletlenül. Miroku odarohant hozzá.

• Naraku! – kiáltotta a szerzetes dühében – Te alávaló! Indulj szél!

Azzal Miroku elindította a szelet. Naraku megrémült egy pillanatra, aztán elmosolyodott. Hirtelen megjelentek a darazsai.

- Te ostoba! – hangzott a szánalommal teli hangja

Miroku beszippantott pár darazsat, aztán ismét fölkerült a gyöngyfüzér a jobb kezére. Nem bírta tovább a mérgüket.

• Miért tetted ezt Miroku! – kiáltott valahonnan a fák közül előugorva Shippou

Aztán a szerzetes kimerültségében a földre rogyott, s tenyerét szorongatta.

- Kirara! Vidd őket biztonságos helyre. – szólt Kagome – nem maradhatnak itt.

Kirara már át volt változva harcra készen. Harcolni szeretett volna, de tudta, hogy Kagoménak igaza van, és gazdája így, veszélyeknek van kitéve. Shippou is Kirarával tartott. Ígyhát már csak Kagome és Inuyasha maradt. Inuyasha előrántotta a Tetsussaigát, aztán szerelmére tekintett.

• Tehát ahogy Sango mondta régebben, a szívét kell eltalálnunk. – szólt Inuyasha
• Igen, de ezt a bábot sokkal nehezebb lesz elpusztítanunk, mert rengeteg ékkőszilánk van benne. – válaszolt Kagome
• Tudom. – hangzott Inuyasha szava
• Hahahaha! Nem tudtok elpusztítani!
• Majd mindjárt meglátjuk! – szólt a féligszellem Inuyasha

Azzal mind a ketten elkezdtek Naraku felé futni. Mindkettejüknek feltűnt, hogy Kagome olyan gyorsan fut, mint Inuyasha. “Biztos ez is egy olyan képességem, amiről Midoriko beszélt.˝ Gondolta Kagome.

Inuyasha levágta Naraku jobb karját. A kar pár másodperc erejéig a földön hevert, s utána az ifjú miko felé kezdett sebesen suhanni a levegőben. Kagome nem figyelt oda, (mivel éppen támadni készült) s a kéz a nyakából kirántotta az ékkőszilánkokat. Egy könnyed kanyarral a kéz elfordult, s már is a helyén volt.

• Hát ti tényleg ennyire ostobák vagytok! – szólt lenézően Naraku az ékkődarabot fogva
• Te átkozott! – kiállt neki vissza Inuyasha

Naraku a pokol darazsai kíséretében felrepült a magasba, s a felhők között eltűnt.

• Sajnálom. – szólt búsan Kagome
• Ugyan, az én hibám is, nem figyeltem eléggé. – aztán a féligszellem megölelte szerelmét, s ezt mondta neki: Ne aggódj, majd visszaszerezzük!

(Na igen! De ha mondjuk valaki más vesztette volna el a shikon szilánkokat, pl.: Shippou, akkor nem ezt mondta volna neki Inuyasha. J )

Aztán elindultak a többiekhez.

Kagome ápolta őket, pihengettek. Aztán már kezdett esteledni. A közelben volt egy falu. Ott kaptak éjszakára szállást.

Inuyashán és Kagomén kívül már mindenki aludt. Kint a ház lépcsőjénél üldögéltek és beszélgettek:

• Nagyon sajnálom. – sütötte le a szemét Kagome
• Ezt már egyszer megbeszéltük, és amúgy is, ha még Naraku nem járt annál a bolhás farkasnál, akkor még nála is vannak ékkőszilánkok. – hangzott Inuyasha szava
• Igazad van. Akkor holnap menjünk el Kougához.
• De csak egy feltétellel megyek el ahhoz a farkashoz.
• Mégpedig?
• Ha megígéred, hogy többet nem rágódsz ezen.

Kagome bólintott egyet aztán elindult lefeküdni.

Pár perccel később Inuyasha is követte Kagomét. Lefeküdt a lány mellé, s átölelte szerelmét, Kagome megfogta Inuyasha kezét, és így nyugodtan mind a ketten elaludtak.