A Forma-1-ben való versenyzés nagy felkészültséget és rutint igényel, a versenyzőknek szükségük van, hogy először az alacsonyabb kategóriákban szerezzenek tapasztalatokat és sajátítsák el az autóversenyzés mesterfogásait. A közelmúltban két versenyző, Jenson Button és Felipe Massa több, fontos lépcsőt kihagyva került be a Forma-1-be. Míg a két üstökös állócsillag lett, a 60-as években egy fiatalember ugyanígy robbant be az autóversenyzés csúcskategóriájába és meg sem állt a világbajnoki címig. Neve: Jackie Stewart

Pedig sokáig úgy tűnt, Jackie Stewart sohasem lesz autóversenyző. Abból már volt egy a családban, mivel bátyja, Jimmy sportautókkal versenyzett, sőt egy alkalommal a Forma-1-ben is rajthoz állt. Az 1939 június 11-én született Jackie csupán a család kertjében próbálgatta milyen jól is lehet csúszkálni a havon öreg Austinjukkal. Mivel édesanyja ellenezte Jimmy versenyzését, az öcs egy sokkal békésebb sportot választott, az agyaggalamb lövészetet. Olyannyira jó versenyző volt, hogy alig-alig maradt le arról, hogy Nagy-Britannia színeit képviselje az 1960-as olimpián. Nagyon csalódott volt, hogy nem került be a csapatba, az esze már ekkor is az autóversenyzésen járt. Szabadidejében egy Barry Flier nevű garázstulajdonos autóit bütykölte, aki felajánlotta, hogy Jackie induljon el egy versenyen. Hogy a szülei ne jöjjenek rá, az A.N. Other álnevet (angolul „another”, ami ebben az esetben annyit jelent, hogy „bárki”) használta. Így Jackie a 60-as évek elején skót klubversenyeken vett részt. Később hozzájutott egy Cooper Monaco sportautóhoz, amivel komoly sikereket ért el otthon, Skóciában. Robin McKay, a Goodwood-ban található versenypálya menedzsere felfedezte Stewart tehetségét, és mivel tudta, hogy egy Ken Tyrrell nevű úr éppen pilótát keres a Forma-3-as csapatához, ajánlotta neki, nézze meg Jackie-t. 1964-et írtunk ekkor. Tyrrell egy tesztet ajánlott Stewartnak, aki még sohasem vezetett együléses versenyautót. Hogy legyen kihez mérni az ifjoncot, Tyrrell megkérte Bruce McLarent, hogy fusson néhány próbakört a Forma-3-as autóval. Stewart a harmadik körében(!!!) ugyanolyan gyors kört teljesített, mint a Forma-1-es futamgyőztes McLaren! Bruce ismét beült, és tovább javította idejét. Jackie is újra beszállt az autóba, és megint csak túlszárnyalta az új-zélandi rekordját. Ken Tyrrell azonnal leszerződtette Stewart-ot. „Aki aznap nem látta be, hogy Jackie istenadta tehetség az egy idióta” – mondta később.

Stewart hihetetlen dolgot hajtott végre első évében: két versenyt kivételével az összes Forma-3-as futamot megnyerte, amin rajthoz állt. Már ebben az évben lehetőséget kapott, hogy Forma-2-ben induljon, ahol élete első versenyén azonnal második lett. Sőt, ez még nem minden: Colin Chapman felajánlotta neki, hogy induljon egy világbajnokságon kívüli Forma-1-es versenyen Lotusszal. Jackie azonban ezt a lehetőséget visszautasította. 1965-ben egy évvel Forma-3-as bemutatkozása után már három Forma-1-es csapat versenyzett a kegyeiért: a Cooper, a Lotus és a BRM. Stewart az utóbbit választotta. A hihetetlen sikersztori a Forma-1-ben is folytatódott. Jackie pontot szerzett élete első versenyén, majd megnyerte a bajnokságba nem számító International Trophy-t Silverstone-ban. Monaco-ban harmadik lett, Belgiumban és Franciaországban második, sőt még ebben az évben megszerezte élete első világbajnoki futamgyőzelmét Monzában, így újonc létére harmadik lett az összetettben.

A következő évi Belga Nagyíj kis híján végzetesnek bizonyult Stewart számára. Az esőáztatta pályáról kicsúszott, az autója felborult és a skót versenyző beszorult az ülésbe. A benzin kiömlött és fennállt a veszélye, hogy az autó kigyullad. Pályabírók nem voltak a környéken, de szerencsére éppen ott csúszott ki Graham Hill is, aki valahonnan szerzett egy csavarhúzót és leszerelte a kormánykereket. Stewart-ot az elsősegély sátorba vitték, de ott szinte semmit sem tudtak tenni törött vállával, megrepedt bordáival, égési sérüléseivel és súlyos zúzódásaival. Végre Előkerült egy mentőautó, ami Stewart-ot a kórházba szállította, de a sofőr kétszer is eltévedt út közben. Ilyen állapotok uralkodtak akkoriban! Szerencsére a skót versenyző a Brit Nagydíjra felépült. A baleset megtanította a Stewart-ot arra, hogy a pályák biztonsági felszerelései a nullával egyenlők. Innentől fogva ő lett a biztonság élharcosa, és nagyon nagy érdemei vannak abban, hogy az autók és pályák biztonsága hatalmasat fejlődött azóta. Többek között ő szereltetett az újkori Forma-1 történetében először olyan kormánykereket, amit egy gyorskioldó gomb segítségével le lehetett venni.

Az 1966-os és 67-es években a BRM a rendkívül bonyolult 16 hengeres motorjával kínlódott, Jackie esélytelenül állt a rajthoz. Hogy milyen kiváló versenyző, azt éppen a balesete helyszínén, Belgiumban mutatta meg, ahol úgy lett második, hogy egyik kezével szinte végig sebességben kellett tartania az autót a váltó meghibásodása miatt. 1968-ban el is hagyta a BRM-et és átment a francia Matra csapathoz, ahol felfedezője, Ken Tyrrell lett a csapatvezető. Az első győzelmét a régi, 22 kilométeres Nürburgringen aratta, ahol a szakadó eső ellenére hibátlanul vezetett és négy perc(!) előnnyel nyert. Már kiszállt az autójából és felállt a dobogóra, mire a második helyezett beért a célba! A világbajnoki összetettben a második helyen végzett.

1969-ben elkészült a Matra MS80-as, ami örökre Stewart kedvenc versenyautója lett. Ezzel nyerte meg élete első világbajnokságát, méghozzá óriási fölénnyel: 63 pontot gyűjtött, míg a második helyezett Jacky Ickx mindössze 37-et! A francia Matra gyárnak azonban nem tetszett, hogy Ken Tyrrell csapata angol gyártmányú (Ford-Cosworth) motorokkal éri el sikereit, ezért 1970-ben a gárda nem használhatta tovább a Matra karosszériákat. Tyrrell úr kénytelen volt az újonc March csapattól karosszériát rendelni, ami korántsem volt egy világbajnokhoz méltó konstrukció. Ennek ellenére Stewart meg tudta nyerni a Spanyol Nagydíjat. Ken Tyrrell ekkor határozta el, hogy saját karosszériát építtet. Az új autó már ebben az évben bemutatkozott, sőt Stewart azonnal az első rajtkockát érte el vele a Kanadai Nagydíjon! Az első győzelemre az 1971-es Spanyol Nagydíjig kellett várni. Hogy a siker nem a véletlen műve volt, azt mi sem bizonyította jobban, hogy Stewart sorra nyerte a versenyeket és már augusztusban világbajnoknak érezhette magát, hiszen kétszer annyi pontja volt, mint az legközelebbi riválisának.

Az immár kétszeres világbajnok továbbra is Ken Tyrrell csapatában maradt, pedig állítólag karrierje során sok helyről kapott ajánlatokat, többek között a Ferraritól is. 1971-ben minden olyan könnyen ment, azonban a következő évben Stewart-ot betegség támadta meg. Látszott hogy valami nincs rendben, mivel a Spanyol Nagydíjon hibázott, és kicsúszott. A Belga Nagydíj előtt az orvosok fekélyt diagnosztizáltak, így Stewart-nak több versenyt is ki kellett hagynia. Hogy gyorsan fel tudott épülni, az remek fizikai kondíciójának is volt köszönhető. A kor szokásaitól eltérően gyakran edzett, szinte sohasem ivott alkoholt és nem dohányzott.

Visszatérése után újra formába lendült, és megnyerte a szezon utolsó két futamát. Ezek a győzelmek jól előrevetíttették, mi várható 1973-ban. Stewart ebben az évben hatalmas küzdelmet folytatott a két Lotus versenyzővel, Emerson Fittipaldival és Ronnie Petersonnal. Hiába volt az 1973-as Tyrrell gyors versenyautó, irányíthatósága rossz volt, Jackie mégis mesterien oldotta meg a feladatot. Ennek köszönhetően az Olasz Nagydíj előtt alig néhány pont kellett harmadik világbajnoki címéhez. Ha valaki ránéz az eredménylistára, csak azt láthatja, hogy Stewart a negyedik helyre futott be, és talán legyint, hogy „bizonsági autózással pontokat gyűjtött a világbajnoksághoz” – pedig milyen hatalmasat téved! Stewart ugyanis defektet kapott a verseny elején, majd az ezt követő kerékcseréje is csaknem 1 percig tartott! A 19 helyre esett vissza. Már az első gyors körében jobb időt teljesített, mint amit az edzésen elért! Féltávnál már a nyolcadik helyen autózott, egy, néha két másodpercet faragott le a hátrányából a vezetőkhöz képest körönként. Amikor Mike Hailwood-ot előzte meg a hatodik helyért, olyan gyorsan lehagyta, hogy Hailwood azt hitte, Stewart kicsúszott! De nem csúszott ki, hanem folyamatosan zárkózott fel, sőt ha még néhány körig tart a verseny, akár a dobogón is végezhetett volna. Így viszont negyedik lett – és ismét világbajnok.

Már csak két verseny volt hátra a szezonból, a Kanadai és az USA Nagydíj. Ez utóbbi lett volna Stewart 100, Forma-1 versenye. Már hónapokkal korábban elhatározta, hogy visszavonul, de a titkot csak Ken Tyrrell és Walter Hayes, a Ford egyik vezetője tudta. Stewart át kívánta adni a stafétabotot Francois Cevert-nek, aki évek óta a csapattársa és kissé tanítványa is volt egyben. Cevert azonban halálos balesetet szenvedett az USA Nagydíj edzésén, melynek következtében a Tyrrell nem indította el az autóit a versenyen.

Így Stewart 99 futammal, 3 világbajnoki címmel és 27 futamgyőzelemmel a háta mögött visszavonult. Ez utóbbit 14 évig senki nem tudta megdönteni. Többször szó volt arról, hogy visszatér a versenypályákra, először 1978-ban, (amikor ki is próbált egy McLarent), de még 1982-ban is. Végül istállótulajdonosként tért vissza 1999-ben. De ez már egy másik történet…