-Hol lehetnek már?- járkált fel alá Inuyasha…Az asztalnál pedig Kagome a kis Inuyasha Kouga és Ayame ült…

-Ülj már le, attól nem jönnek hamarabb…- mondta Kagome

-Pontosan és már Sayeráék is utánuk mentek, és azt mondák mihelyt átadják az információt, már jönnek is vissza.- Mondta Sesshoumaru aki a falnak támaszkodva állt a konyha ajtajánál.

-Itt mindenki ellenem van,- majd durcás pofával Inuyasha leült az asztalhoz.

Hamarosan besötétedett.  Kagome és Ayame vacsorát csináltak. Miután megvacsoráztak, úgy döntöttek /mármint Kouga és Ayame/ hogy haza mennek. Mikor Inuyashaék kikísérték Kougaékat egy különös mozgó pontra lettek figyelmesek az sötét égen, és vele egyetemben Kouta száguldott ki az erdőből. Mint később kiderült a mozgó pont Kihei volt…az ájult Rheiaval a kezében. Mikor megérkeztek /mivel ez egy történet és én írom, egyszerre érkeztek meg :P/

-Mi történt?-

-Majd Kihei elmondja- mondta Kouta és felvitte Rheiat a régi szobájában , ahol a kis Mia és Nanaho /Gayame és Kihei másfél éves lánya/ most alszik.

-Nos?- kérdezte Inuyasha türelmetlenül.

-Amikor odaértünk Rheiaékhoz, megjelent Xayetrina, és Inutaisho egy különös ki gömbben. Alkut ajánlott neki, ha vissza hozza Hakut visszakapják Inutaishot, de ha nem ő meghal.- már mondta volna tovább mikor a lefelé jövő Kouta folytatta.

-Rheia beszélt a nagyapjával, de a fentiek, nem adták vissza. És ő és Inutaisho eltűntek, Rheia pedig elájult. – mondta Kouta, majd folytatta- Mindjárt vissza jövök, csak hozok Rheianak egy két ruhát- Inuyasha már szólalt volna meg, de Kagome gyorsabb volt.

-Rendben, addig melegítek neked egy kist levest.-

-Köszönöm- mondta mikor kilépett az ajtón.

-De van itt Rheianak ruhája, nem kellett volna elmennie.- mondta Inuyasha Kagomének.

-Csak egyedül akar lenni egy kicsit- mondta Kihei majd hozzá tette- vissza megyek Gayaméékhoz, nem soká jövünk.

-Tényleg ők miért nem jöttek veletek? – kérdezte Sesshoumaru

-Hogy őszinte legyek nem tudom, Gayame azt mondta fáj a lába és inkább sétálna, Sayera pedig vele tartott, bár szerintem titkolnak valamit. Nos akkor sziasztok.-

-Várj veled megyek.- mondta Sesshoumaru

-Oké.

-Mikor mondod el Sesshoumarunak?- kérdezte Gayame

-Majd akkor ha te elmondod Kiheinek.

-Hát az nem mostanában lesz.

-Miért is?

-Rheia miatt, nem tudom hogy esne neki.

-Igaz

-Hát mi történt hogy két ilyen szép hölgy este egyedül kószál, ezen a veszélyes környéken?

-Semmi közöd hozzá. – mondta Gayame majd mentek volna tovább mintha az az alak ott sem lett volna /aki egyébként szellem/, de ő eléjük ugrott.

-Meg akarsz halni vagy arrébb mész?- kérdezte Gayame flegmán.

-Inkább a halál mintsem hogy e szép hölgy nélkül éljek- majd Sayera előtt termet.

-Sajnálattal közlöm de az a hölgy már elkelt.- jelent meg Sesshoumaru és Kihei.

-Oh, nem is tudtam hogy  a „nagy Sesshoumaru” az udvarlód…-mondta- hát akkor majd keress fel ha meguntad.-

-Ne is álmodj róla.- majd mielőtt távozott volna rámosolygott Sayerara és ezt mondta:

- Még találkozunk.

Kouta  az alvó Rheia mellett ült. Hallgatta a kis Mia szuszogását, és gondolkozott hogy mit mondjon Rheianak, mit csináljon, amikor hirtelen halk kopogást hallott és valaki belépett az ajtón. Inuyasha volt az.

-Kagome kérdezi hogy kérsz e valamit?-

-Nem köszönöm.

-Jól vagy?

-Azt hiszem ez egy elég hülye kérdés volt, már bocs.

-Igazad van.

-Akarsz beszélgetni?

-Nem hiszem hogy akarok, vagyis pontosabban mondva nem is tudok.

-Értem, ha kell valami tudod hol találsz.

-Persze.

Majd Inuyasha kiment a szobából. Hamarosan Kouta lefeküdt Rheia mellé és elaludt. Másnap a napsütésre ébredt. Rheia már nem volt mellette, Miával játszott a kiságy melletti székben.

-Nézd Mia apa is felébredt- mosolygott lányára Rheia

-Szia-

-Szia. Hogy aludtál?

-Egész jól, megakartam várni hogy felkellj de elnyomott az álom.

-Semmi gond…Anya volt már bent, hozott egy kis reggelit. Azt mondta ha éhes leszel menj le nyugodtan.

-Oké, majd később lemegyek, még nem vagyok éhes.

-Rendben…na mi az te meg elálmosodtál?- kérdezte Miától, majd berakta kiságyába. Közben Kouta is odament hozzájuk.

-Oh, majd el felejtettem, kösz hogy áthoztad a ruháimat.

-Semmiség.- Rheia már épp készült kimenni az ajtón, mikor Kouta megszólalt.- Várj

-Igen?

-Azt hiszem hogy beszélnünk kéne.

-Mégis miről?

-A fiunkról

-Még nem halt meg, és visszaszerezzük.

-De…

-Nincs semmi de, tegnap este beszélgettem nagyapával, már pedig ő a túl világon van, és a fiunk még nincsen. Arról ő csak tudna.

-Xayetr…

-Nem tette meg, Látszott rajta hogy még soha nem ölt meg senkit, még csak egy legyet sem. Csak egy szerelmes menyasszony aki elvesztette a reményt hogy boldog lehessen azzal akit örök életére szeretni fog.

-De nem tudod vissza hozni Hakut, akkor mit akar tőlünk.

-Lehet hülyén fog hangzani de ismerek valakit aki vissza tudja.

-Kit?

-Ameron.

-Az ki?

-Ez a legviccesebb az egészben. Xayetrina bátyja.

-De akkor miért nem hozta eddig vissza Hakut?-

-Apám, benned több kérdés van mint a fiúnkban.

-Rheia

-Jó, jó vettem. Nos Xayetrina és Ameron féltestvérek, az apjuk egy. Érdekes story, szerintem ülj le.- azzal mindketten leültek az ágy szélére.