Éjszakai Pillangó

1.      Fejezet: A Pillangókirálynő éjszakája

            A Hold sápadtan nézte az erdőt. Sötét árnyak táncoltak körbe-körbe. Az erdő állatai félelemtől reszketve a vackukba húzódtak. Ma volt a pillangókirálynő éjszakája. A szél süvöltve futott az erdőben. Neki se volt kedve végignézni. Remegett a levegő. És az árnyak csak táncolták groteszk táncukat körbe-körbe.

            Kagome nyugtalanul nézett ki az ablakon, valami nyomasztotta. Körülötte mindenki látszólag az igazak álmát aludta. Miroku a szoba egyik felében húzta a lóbőrt Inuyashával. Shippou Kirarát ölelgette álmában és motyogott arról, hogy mennyire szeret mindenkit. Sango Kagome mellett feküdt. Teljes békességben egyenletesen szuszogott, most nem álmodott rémeket.

            Mindenhol csend és nyugalom. Akkor mégis miért szorong mindenki. A mellettük lévő sötét erdőre nézett. Most örült a bent pattogó tűz vidám fényeinek, amik barátságossá varázsolták az egész kunyhót. Halkan sóhajtott. Reszkető ujjakkal megérintette maga mellett az íját, a húr feszes tapintása kissé megnyugtatta.

            A pillangókirálynő halkan énekel:

            „Ami fáj, az ugye fáj.

            A kötelék az beleváj.

            Hol az út, aki úr…

            És hova tűnt az a békés táj?”

            A hang selymesen simogatta a lelket, de valahogy keserű volt és túlságosan is határozott. A hideg borzongott tőle mindenki hátán. A pillangók csak táncoltak. Egyszerre léptek a földöntúli zene ütemeire. Lépteik alatt remegett a föld. Fekete szárnyak kavarták a levegőt, az emberarcú pillangók tánca volt ez. Körülöttük apró virágként rendes pillék röpködtek.

             - Lepkék! –szólt a szárnyas alak a szikla tetején. Az ének most nem szólt. – Nem      hagyjuk annyiban! Bosszút kell állnunk! – éjfekete alapon tarka pacás szárnyai      idegesen kavarták a levegőt – Nem hagyjuk annyiban! A mai teliholddal eljött a         Pillangók ideje!  Ha tetszik, ha nem az embereknek megbosszulunk mindent! A           fajtársainkat! A sötét lyukakban töltött nappalokat, a könnyeket! Mindent! Velem    vagytok?

            - IGEN!!- hangzott egyhangúan mindenhonnan és erősödni kezdett a zene. Mindenki tudta, hogy ezzel most valami új kezdődött el.