8. Merengés

- Eli... Eli drágám... Ébredj fel... - simogatta valaki Eliana arcát, s lustán kinyitotta szemeit, melyekre rászáradt a könny.

- Jamie... Hány óra...? - kérdezte és még szorosabban a fiúhoz bújt.

- Még csak hat... Apám most küldött egy baglyot, hogy menj a szobájába – mondta, miközben Eliana haját cirógatta.

- Nélküled ezután sehová nem megyek... - közölte álmosan, és alig fogta fel mit mondd.

- Nem is kell... Ezt megígérem – és nyomatékul egy puszit nyomott a lány homlokára. - Gyere, elkísérlek.

- Rendben...

A lány kómásan felállt, pont mint mikor másnaposan ébredt fel. Csak ezúttal nem Ginny vette szárnyai alá, hanem Jamie. A fiú egy percre se engedte el Elianát. Kopogás nélkül nyitott be a szobába, és leültette Elit apja ágyára. Sirius valamit az íróasztalán pakolgatott, mikor beléptek, de azóta odahozta a Merengőjét ágyára, és csak ennyit mondott: - Mielőtt apádat elítéled, ezt nézd meg...

A lány nagy levegőt vett, és belevetette magát az emlékektől sűrű Merengőbe. Mikor megérkezett egy hatalmas stadionban volt. Szemével egyből kiszúrta apját, édesanyját, keresztapját, és Lupint. Kezükben zászló volt, és kukoricát majszoltak. Nagyon boldognak tűntek. Eliana helyet foglalt mellettük, s ő is tekintetével a stadiont szemlélte, - s csak most vette észre – hogy ez a Kviddics Világkupa Döntő. Kezdte felfogni az eseményeket is.

- Ez a lány, Németország hajtója, Christine, egyszerűen csodálatos! Bámulatosan kezeli a seprűt és egyszerűen ő kviddicsre lett teremtve! - hallotta a bíró kissé rekedtes hangját.

Azonnal észrevette a lányt, és tényleg, bámulatos volt, ahogy a seprűvel, és labdával bánik. Eszébe jutott, hogy ő is hajtó a Griffendél csapatában, és azt is ellenezte apja, de végül beadta a derekát, mikor látta lánya mennyire tehetséges. De mi lehet itt az összefüggés?

Tovább szemlélte a meccset, s egyszer csak Christine lecsúszott a seprűjéről. Iszonyú gyorsan száguldott a földnek. Az őrök, akik a játékosok biztonságáról gondoskodtak, azonnal a lány után repültek, de már késő volt... Christine, hatalmas erővel a földhöz csapódott és szörnyet halt. Az egész stadion elhalkult. Néhány ember bőgve zuhant a másik nyakába, és rengetegen sokkot kaptak a látványtól – köztünk Eliana is. Ismét a bíró szólalt meg.

- Kérem, hagyják, el a Stadiont! Ismétlem: Kérem hagyják el a Stadiont!

Itt az emléknek vége szakadt, és Eliana döbbent szemekkel meredt maga elé, de még nem volt vége... Újabb emlék következett... Keresztapjáéknál voltak, ahol most csak Sirius, és apja volt. Sirius épp a Reggeli Prófétát nézegette, apja pedig valamit sütött.

- James! - szólalt fel hirtelen, Eli keresztapja. - Itt írják, hogy az egy hete történt Kviddics Világ Kupai baleset, tényleg véletlen, de tragikus. Christine, tizenöt éves volt, és nem volt elég a testi felépítése. A lelke bírta a folytonos kiképzést, de a teste nem volt elég fejlett, és megállt a szíve, még a seprűjén.

- Na látod... Ezért mondtam én neked, ha nekem lányom lesz, ilyet nem fog csinálni... Képzeld el, mit éreznek szerencsétlen lány szülei! Büszkék voltak, szörnyen, és a lány álma is teljesült, de a halálába került... Én ezt Elianának nem fogom hagyni...

- Hát igen... De hiszen még nincs is lányod!

- Majd lesz...

- És Eliana?

- Természetes módon... A név azt jelenti az én Istenem... és nekem az első lányom lesz, aki talán a legtöbbet ér...

Sirius már csak elmosolyodott, és az emléknek vége szakadt. Eliana sírva ült vissza az ágyra. Jamie azonnal átölelte, karjaiba vette, és felvitte a fiúk hálójába. Lefektette az ágyába, majd odabújt mellé, s Eliana egyből álomba merült.

<center>***</center>

Eliana lassan ébredezni kezdett, ránézett Jamie asztali órájára, ami tizenegy órát mutatott. Hirtelen felült az ágyban, de egy kéz azonnal visszahúzta.

- Ne parelj, beszéltem McGalával, és ma egyikünknek se kellett menni tanításra. Neked azért nem, mert kiborultál, nekem meg azért, hogy vigyázzak rád.

- Jó Reggelt Jamie...

- Kipihented magad?

- Igen... De apámmal mindenféleképpen beszélnem kell majd...

- Apámnál lesz egészen addig míg nem találkozik veled. Beszéltem velük. Mondták majd ha teljesen felébredtél, menj át.

- Oksika... Olyan jóóóót aludtam... - nyújtózkodott.

- Hát mellettem csak azt lehet.... - vigyorgott a fiú.

- Haha, kis egoista – nevetett Eli, és egy kis párnát hajított a fiúhoz.

- Igen??? Ezt most jól visszakapod! - szólt vissza, és elkezdte csiklandozni a lányt.

Pár perc szüntelen nevetés után Eliana, már belekönnyezett, és valahogy szavakat erőltetett ki magából.

- Hagyd abba! Kérlek, hagyd abba! Nem bírom! - kacagott.

Jamie befejezte Eliana csiklandozását. A takaró különös módon föléjük került, így csak egy kis fény szűrődött be, a vörös paplan alatt. Jamie Elianán feküdt, és két kezével támaszkodott a lány válla mellett, nehogy összenyomja. Hirtelen mindkettőjük pillantása komolyra fordult, és tekintetük egymásba fűződött. Jamie váratlanul Eliana szájához hajolt, és megcsókolta a lányt. Eliana totál leblokkolt, de a csókot viszonozta a fiúnak. Jamie ismét a lány fölé emelkedett.

- Bocsi, ne haragudj, én, csak...

- Cssssss... - szólt és közben mutató ujját a fiú szájához emelte.

Ajkuk ismét egymáséra tapadtak, és szenvedélyes csókolózásba kezdtek. Jamie keze először csak a lány arcát simogatta, majd egyre lejjebb, és lejjebb kúszott. A melleinél ugyan elidőzött egy darabig, de folytatta útját. Jamie Eli farmerján kikapcsolta a gombot, lehúzta a cipzárt, és kihámozta belőle a lányt. Eliana keze is felfedező útra indult a fiú testén, s mikor levette annak pólóját, szembesült vele, hogy Jamienek milyen, izmos, kidolgozott felsőteste van. Mind a ketten fehérneműre vetkőztették egymást, és ott csókolgatták, cirógatták a másik testét, ahol csak érték, mikor hirtelen az ajtó kinyílt, és belépett rajta Dumbledore.

- Jézusom! Elnézést a zavarásért! - vörösödött el az idős igazgató, és kezét a szemei elé emelte. Jamie akkora sokkot kapott, hogy egyszál alsógatyában ugrott le Elianáról. Mind a hárman szörnyen zavarban érezték magukat. - Én csak annyit akarok, hogy Eliana, indul a Tusán, és az apja lent várja, aaaaa... Siriusnál, akarom mondani, Mr. Blacknél. Vacsoránál találkozunk, viszlát addig is, és kellemes időtöltést kívánok!

Az igazgató úgy hadart, hogy alig lehetett érteni, majd amilyen gyorsan csak tudott, távozott. Eliana eldőlt az ágyon, és hatalmas röhögésben tört ki, akárcsak Jamie. Lassan halkult a hangjuk, és visszatért az eddigi komolyság a szobába.

- És most...? - törte meg Eli, a kellemetlen csendet. Jamietől csak egy szájra puszit kapott válaszul. - Na, de ez most komoly, mit csinálunk most?

- Amit eddig – szólt és ismét hátradöntötte a lányt, és a nyakát kezdte szenvedélyesen csókolgatni.

- De menni kell, várnak...

- Egy percet kérek még, naaaaa! - meresztett ártatlan bociszemeket a lányra, aminek Eli nem tudott ellenállni, és megcsókolta a fiút. Jamie ebből azonnal levágta, nyert ügye van!

Eliana épp a fiú kockás hasát simogatta, mikor érezte, hogy folyamatosan dörzsöli valami a kezét.

- Öhm, Jamie... Már, bocsi, de ez itt mi? - kérdezte és megmarkolta azt, amit nem nagyon kellett volna.

- Na szerinted...

- Öhh... hehe... - vigyorodott el Eli, és lassan elengedte a fiú nemi szervét. - Bocsika...

- Engem nem zavar... Na de tégeeeed? - kérdezte sátáni mosollyal, és nyelvét végighúzta Eliana egész testén, egészen a nyakától a combjáig, amitől Elianán végig futott a hideg.

- Jamie... nincs bezárva az ajtó... Ne, ne, ne csináld, mert itt... Áhhh, jajj Istenem...

Eliana már egy szót sem szólt, hanem csak hagyta, hogy a fiú nyelve most ne a szájában járjon bűvös táncot, hanem valahol máshol... Ez percekig tartott, és Eliana szenvedélyes nyögései árasztották el a szobát – amin hál' Isten mindig rajta volt a <i>Disaudio</i>.

Az ajtó ismételten kinyílt, és Jamie apja robbant be rajta.

- Nem igaz, már vagy egy órája szólt Dumbledore, hogy gyertek le, ti pedig...

Siriusnak egy pillanatra elakadt a lélegzete, hiszen Jamie azonnal elugrott a lány lábai közül, és apja meglátta kidudorodó alsógatyáját. De nem is ez volt a legcikibb számukra. Ahogyan Jamie ugrott magával húzta a takarót is, ami leesett szerencsétlen Elianáról, így a lány egyszál melltartóban feküdt, ott, és nem győzte a takarót visszahúzni magára.

- Most már tudom, Dumbledore ezért nem akarta ennyire, hogy feljöjjek... - szólt egy akkora vigyorral, hogy indulhatott volna egy Világ Legnagyobb Vigyorgója versenyen, majd távozott a szobából.

- Ennél jobban leégni képtelenség... - kacagott Eliana. - Először Dumbi, most meg keresztfater...

- Képzeld el ha James bá jött volna, már rájött volna, hogy nem vagy kislány... - nevetett Jamie is.

- Haha, nagyon vicceees... Ideadod a farmerom?

- Nem.

- Naaaa...

- Nem...

- Naaaa...

- Mit kapok cserébe?

- Máskor folytathatjuk, amit most abbahagytunk...

- Áll az alku! - mondta miközben odanyújtotta Elinek a farmerját, és közbe adott neki egy szájra puszit.

Gyors öltözködésbe kezdtek, ami közben beiktattak egy- egy puszit, vagy csókot. Egymás kezét fogva indultak le a klubhelységbe, ahol James, Sirius, és Dumbledore beszélgettek, de amint meglátták a kis párocskát, nyomban elhalkultak. James szinte azonnal felpattant, és magához ölelte lányát. Eliana rögvest könnyekben tört ki. A kis társaság kivonult, és csak Eliék maradtak a klubhelységben. Eliana furcsa remegést érzett apja testében.

- Apa... Te sírsz? - kérdezte és eltolta kicsit magától, hogy láthassa arcát. És valóban. Apja szemüvege kissé bepárásodott, és egy- két könnycsepp csordult ki a szeme sarkából. - Jajj Apa!!! Szeretlek! Imádlak apu!!! Sajnálom... Láttam mért... Láttam mért nem engeded... Nem is megyek! Nem akarok versenyezni!

- De igen! Azt akarom, hogy indulj! Én bízok benned csak egy valamit kérek... - emelte fel a fejét, és még remegve ugyan, de lánya szemébe nézett. - Ha elfáradtál, ha úgy érzed nem megy, ha nem bírod, azonnal feladod!

- Ezt megígérem! Szeretlek!

- Én is Szeretlek Drága Kincsem!

Pár percig még pityogtak egymás vállán, majd James távozott. Jamie szinte azonnal berobbant a klubhelységbe, és leült Eli mellé a kanapéra és magához ölelte.

- Mi történt, drágám?

- Semmi, indulhatok, csak azt kéri, hogyha érzem, hogy nem megy, adjam fel. És így is lesz - Jamie válaszul csak megcsókolta a lányt, vagyis csak akarta, de Eliana nem viszonozta a csókot. - Jamie, nem lehet...

- Miért nem?

- Mert te az unokabátyám vagy... Ha nem is vér szerinti, ez így nem menne... Hidd el... Nekünk nem működne...

- Mert? Ha még nem is próbáltuk, honnan tudod, hogy nem menne?

- Én tudom, és kész. Jamie emlékszel még mit mondtam a múltkor? Olyan vagyok mint anyu... Nem kezdek úgy kapcsolatba, hogy nem vagyok Szerelmes, és te, egy... egy... egy Donhuán vagy! Nem illünk össze... De maradjunk ugyanúgy barátok! Csináljunk úgy mintha nem is történt volna semmi... Hidd el, menni fog... Te se érzel irántam semmit, én se irántad... Ne is szóljunk senkinek... Habár én úgyis elmondom Ginnynek, te meg Harrynek, szóval ők kivételek... Rendben?

- Rendben... Csak akkor egy utolsó kérés...

- Bármi... - válaszul Jamie csak olyan szenvedélyesen megcsókolta Elit, hogy a lány úgy érezte ez Élete eddigi legeslegszebb pillanata. A csók egészen addig tartott míg ki nem nyílt a Dáma portréjának ajtaja, és berobbant rajta, a sok kis zsibongó elsős, és másodikos.

- Na Linka, én elnézek a konyhába, te pedig szedd rendbe magad! - pattant fel Jamie azonnal a lány mellől, és már el is tűnt a tömeg mögött.

Eliana csak elernyedve ült a kanapén, s pár perc múlva halkulni kezdett a ricsaj, hiszen az kicsik rohantak is vissza órára.

- Lina, Lina! - rohant oda egy kis fekete hajú csajszi Elianához.

- Selene! Szia kis kincsem! - mondta és ölébe vette kishúgát. - Minden okés?

- Bizony... Úgy örülök, hogy te vagy a Bajnok! Tök büszke mindenki! Én mikor leszek olyan mint te?

- Pici Seleném... Te már most is különleges vagy...

- Azért vagyok különleges, mert a testvéred lehetek! - jelentette ki. Eliana úgy érezte, ismét nyomban elsírja magát, de végül csak egy lágy mosolyt engedett meg magának, de szíve majd elolvadt...

- Nem, nem azért vagy. Nem mástól függsz! Csak legyél önmagad, és attól leszel különleges!

- Szeretlek Lina!

- Én is Szeretlek Pindurim! Na szaladj órára, Sissy már vár!

- Oké, szia!

- Pápá! Basszus, kezdem azt hinni, hogy szeretnek... - mondta az utolsó mondatot immár saját magának.

Kinézett az ablakon, oda kint a nap fényét eltakarták a felhők, és a fák már lehulló leveleit lágy szél lobogtatta. Tipikus őszi időjárás volt. Liana így az ablakon kifelé bambulva eléggé elgondolkozott. <i>„Mért nem tudom beismerni, hogy nekem tetszik Jamie...? Olyan bonyolult ez így... Jó, oké, azt beismerem, hogy tetszik, de nem vagyok Szerelmes... Vagy igen? Jajj, mért vagyok én ilyen... ilyen... ilyen bonyolult pasik terén? De ha én nem tetszenék Jamienek, ma nem csinálta volna, amit csinált... Vagy csak arra kellenék neki? Nem hinném, túl kedves volt ahhoz... Bár ő az első ember akivel csókolóztam, és aki ennyire közel került az intim szférámhoz, mégis mind a kettőt Istenien csinálta! Hát igen, mert már van tapasztalata... Vagy nincs? Kitudja, még soha nem láttam csajjal... Majd kifaggatom Harryt... Na jó, ideje egyet pancsikázni, az ebédet már el is felejthetem, addigra úgy se végzek, büdösen meg nem megyek sehova, szóval pancsi, szépítkező akció, öltözés, és utána ízirájder a konyhába, mert nem akarok éhezni...”</i>

Egy órán belül Eli, már tisztán, felfrissülve ült az ágyán, és épp erőt próbált venni magán, hogy lesétáljon a konyhába, de tiszta lusta volt. Eldőlt az ágyon, és ismét belemerült a gondolataiba... Most van október harminc, pont még egy hónap kell az első próbához... Mi van ha szégyenben marad? Mindenkinek csalódást okoz... Bár a barátait, és a családját úgyse fogja érdekelni, akkor meg nincs mitől félni.

- Tudom már mit csinálok! - ült fel hirtelen az ágyon, felkapta magára sport cipőjét, széldzsekijét pedig míg a lépcsőkön bukdácsolt felvette.

Kiért a kastélyból, és ahogyan a levegőbe szagolt érezte, hogy az eső máris esni fog. Fejére húzta kapucniját és gyors léptekkel haladva egy kis kunyhó felé vette az irányt. A hatalmas ajtó előtt állva bekopogott, és Hagrid azonnal ajtót is nyitott.

- Eliana!

- Hagrid!

- Kerülj beljebb! Olyan rég láttalak!

- Hiányoztál... De ezt inkább én mondanám rólad. Soha nem látlak. Se reggeli, se ebéd, se vacsora. Az órákat se te tartod. A színed is elég rossz. És ez a kupleráj! Nálad mindig rend van! Mi a baj?

- Hát Eliana... Nem tudom, hogy megérted- e... De... Jó, elmondom. Most nem a finnek jöttek volna, hanem a franciák. Én intéztem az egészet, nyár eleje óta. És beleszerettem a francia iskola igazgatójába, az egész nyarat együtt töltöttük, és együtt intéztünk mindent... Mígnem kiderült augusztusban, hogy rossz a szíve, és most a franciaországi kórházban kezelik. Szinte mindig ott vagyok. Dumbledore nagyon kedves, megért mindent. És mivel a hölgynek le kellett mondania igazgatói posztjáról, családja pedig nincs, Dumbledore megpróbálja elintézni hadd hozassák át a Szent Mungóba. De mivel francia állampolgár ez kicsit bonyolult, de megoldható.

- Jajj, Hagrid, ez csodálatos... Olyan jó neked, hogy rád talált Kupidó... Én el se tudom dönteni, hogy mi van...

- Lám, lám... Na várj, kérsz egy kis teát?

- Ühümm, elfogadom, köszi... Szóval, most ülj le, mert úgyse fogod elhinni, kivel nem tudok döntésre jutni. Jamie...

- Mármint... Jamie? Az a Jamie? A griffendéles, kviddicsező, Sirius fia, Jamie Black?

- Igen, az...

- Hűha... Ezt, hogy csináltad?

- Én, én... Én nem tudom Hagrid! Mióta az eszemet tudom, beleremegtem mikor hozzámért... A közelében úgy érzem, hogy figyelnem kell arra, mit csinálok, mert félek, hogy rossz fényt vetek, de közben önmagamat adom teljes mértékben. Amikor velem van, érzem, hogy dobog a szívem, és majd kiugrik a helyéről...

- Te jó ég, te Szerelmes vagy?

- NEM! Vagyis nem tudom...

- Eliana ez egyértelmű... És ő...?

- Hát... tegnap szomorú voltam, mert összevesztem apuval, de már kibékültünk. És ő vigasztalt, és vele aludtam... És hát csókolóztunk, és...

- Lefeküdtetek...?

- Nem... De majdnem... Nem sok választott volna el tőle... És olyan édes volt... Mindig kedvesemnek hívott, drágámnak, Élete Értelmének...

- Eliana! Térj már észhez! Te fülig Szerelmes vagy! És szerintem ezzel ő sincs másképp! Akkor meg maradj vele együtt...

- Hehe, ezek után megmondtam neki, hogy ezt felejtsük el, és köztünk nem lehet semmi...

- Hát te tök vagy...

- Tudom... - nevetett.

- Bolond... Keresd meg...

- Nem megy... Félek.

- Mért nem tudod magadnak beismerni, hogy oda vagy érte?

- Nem' tom... Talán mert nem is akarom...

- Te tényleg jó nagy tök vagy...

Eliana válaszul már csak elmosolyodott.

- Na most már megyek fel. Ginnytől elkérem a leckét, mert nekem ma nem kellett tanításra menni, aztán tanulok. Köszi a teát, és a tanácsadást – mondta Eli mosolyogva az ajtóban miközben észrevette, hogy már több mint egy óra eltelt az eső mégis csak most kezdett esni.

- Igazán nincs mit, de az én sztorimat ne híreszteld.

- Oké. Szia Hagrid!

- Szia, ja és gratulálok a Tusához! Győzni fogunk!

- Köszi, szia!

Eliana végig futott az udvaron, s mikor felért a klubhelységbe, az már tömve volt. Harryék szokásos helyükön ülve a kandalló előtt foglaltak helyet, de Jamie seholse volt. Eliana azonnal lepattant melléjük.

- Lia! Merre jártál? - ugrott a nyakába Ginny. - Minden oké?

- Aha... Hagridnál voltam. Jól van. Ginny elkérhetem a jegyzeteidet, meg a házikat? Hadd pótoljak...

- Aha, persze, gyere, fent vannak – ezzel a Vörös Négyes elindult felfele a lányok lépcsőjén, Eliana pedig követte.

- Találkoztam Jamievel. Mondta, hogy kérdezzem meg, hogy el- e akarsz nekem mesélni valamit? - kérdezte Gin a holmijai között kotorászva.

- Elkéne...

- Hallgatlak... - ült le Gin Eli mellé az ágyra.

Ezzel Eliana beszámolt Jamieről, és hogy mi volt Hagridnál, de Ginny se tudott mást mondani, csak amit Hagrid...