Sk.írások! : MATYKÓ - életem legfájdalmasabb írása ! |
MATYKÓ - életem legfájdalmasabb írása !
www.egymast-segito.hu 2007.07.08. 20:55
2007. június 27. Odakint süt a nap, vidám nyári idő van, idebent pedig döbbent csendben ül a család. Pécelen sokan tudják rólunk hogy kutyabarátok vagyunk, hogy három kutyánk családtagként él közöttünk sok-sok éve.
Pontosan ettől olyan döbbenetes, olyan mérhetetlenül szomorú ez a nap.
Ma délelőtt egy jóval a megengedett sebességhatár felett Isaszeg felé dübörgő kamion elgázolta Matykót, az örök vidám, virgonc, hangos, le-föl száguldozó pulit, aki 8. éve élt velünk, tartozott a családhoz.
2004 -ben hónapokon át harcoltam a szabadon száguldó gépjárművek veszélyessége miatt. Akkor –s ma már újra- a gyerekeink, saját testi épségünk mellett az otthonaink védelmében tettem, és a kiharcolt 40 km/ó sebességkorlátozás eredményességében hittem őszintén és komolyan.
Mára már tudom, hogy mindez hiú ábránd volt, hiszen hiába a tábla a városnevét jelző tábla alatt, hiába a KRESZ előírása, ami elvileg minden gépjárművezetőre kötelező erejűen kellene hogy vonatkozzon, ha nincs aki kontrollálja, aki figyelje, adott esetben érvényt szerezzen ennek a sebességkorlátozásnak.
Félreértés ne essék nem szeretnék rangsorolni baleset és baleset között. Eszem ágában nincsen egy kutya értelmetlen pusztulásába többet belemagyarázni mint amennyit valójában jelent. De ég és fáj a szívem a kutyámért, aki házunk előtt, az Isaszegi útra merőlegesen álló személyautó mellett kiszaladt az útszélére, ahol abban a pillanatban fékezés és megállás nélkül elcsapta, elütötte egy kamion.
Belülről mar a fájdalom az elvesztése miatt. Nekem Matykó nem csak egy kutya volt! Maximális és feltétel nélküli szeretetével, ragaszkodásával a mindennapi életem egy része … VOLT! Ismerem a rám csodálkozó pillantásokat, hiszen három kutyát tartunk, három kutyáról gondoskodunk, mondhatni magunk választottuk, vállaltuk.
Nem szégyellem a kisírt szemeimet, nem szégyellem bevallani, hogy Matykó nélkül kevesebb, szegényebb lesz az életem, mert –mint általában az állatoktól- én ettől a virgonc fekete pulikutyától rengeteget kaptam. Minden kedves szót, minden simítást triplán hálált meg a tekintetével. Élt, létezett benne egy „antenna”, ami kiválóan fogta mikor van nagyobb szükségem egy kezemhez dörgölődzésre, kvázi biztosítani róla, „ne félj én itt vagyok!”.
Egyetlen pillanat alatt megtörtént a legrosszabb, amit már visszafordítani nem lehet. Nem tudom mennyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy a hiányérzet, a halála miatti fájdalom csituljon, enyhüljön.
Hiszen még jól látszanak a nyomok az országút aszfaltján, CSAK!! egyetlen lépés volt az út szélétől. Nem vagyok autós, nem tudom szó szerint a KRESZ szabályokat, de úgy gondolom abban valami olyasmi is benne foglaltatik, hogy –főleg!- lakott területen olyan sebességgel kell haladni a gépjárművel, hogy adott helyzetben bármilyen körülmények között megtudjon állni.
A kérdés mától még hangosabban dobol az agyamban:
Ma a leghűségesebb társamat, A Kutyámat veszítettem, el, de ami Vele történt tulajdonképpen akár velem? Veled? Bármelyikünkkel megtörténhet???
Pécel, 2007. június 27. Csontos Tamásné
Matykó értelmetlen, hirtelen és rettentesen fájdalmas elvesztését soha nem fogom kiheverni! A.
|