A Renault az idei Brit Nagydíjat megelőző héten Franciaországban több, nagyszabású rendezvénnyel ünnepelte az évfordulót. Az alábbiakban röviden összefoglaltuk az istálló történetét.

A kezdetek

Az első versenyautót Bernard Dudot tervezte és egy 1500 köbcentiméteres, V6-os Elf turbómotor hajtotta, a konstrukció éppen csak be tudta verekedni magát a Brit Nagydíj futamára. A sárga teáskannának csúfolt autó Jean-Pierre Jabouille-lel a volánnál végül a tizenhatodik körben feladni kényszerült a viadalt, de a csapat úgy tekintett az első évadra, mint az első szárnypróbálgatásokra, így nem voltak nagy elvárások.

1978-ban, vagyis a második évadban a kemény munka meghozta első gyümölcsét, hiszen a gyár Watkins Glen-ben megszerezte első pontjait Jean-Pierre Jabouille révén, a francia pilóta negyedik lett az Amerikai Nagydíjon. A Renault lendületes fejlődését jól jelzi, hogy szinte kereken két évvel a Forma-1-es debütálását követően, 1979. július 1-én megszületett az első futamgyőzelem is, ráadásul éppen Franciaországban. Az RS11-es modell kormánynál ekkor is Jabouille ült, de a csapat másik pilótája, René Arnoux is kitett magáért, harmadikként ért célba.

1980-ban már három Renault-siker született, a következő szezonban pedig a csapathoz került a nagy tehetségnek tartott Alain Prost, aki gyorsan beváltotta a hozzá fűzött reményeket, hiszen első évében háromszor állhatott fel a dobogó legfelső fokára.

Az 1982-es szezonban a Renault a harmadik helyet szerezte meg a világbajnoki pontversenyben, amivel sikerült a legjobbak közé beverekednie magát, a következő évadban pedig egészen az utolsó futamig partiban volt a világbajnoki cím megszerzéséért.

A Renault, mint motorszállító

A francia márka időközben új fejezetet nyitott a Forma-1-es történetében, hiszen a Renault más csapatok versenygépeit is ellátta erőforrással, amellyel így egy máig tartó tradíciót indított el. A Lotus csapat volt az első, amely először kapott Renault motorokat, és alig négy év alatt a csapat kétszer végzett a harmadik helyen a konstruktőrök között, míg egyszer volt negyedik. Az eredményesség láttán több csapat is bejelentkezett a francia motorokért, így a Ligier és a Tyrrell is szerződést kötött. Ebben az időszakban a Renault legfőbb specialitásává vált a motorszállítás.

A turbómotorok Forma-1-től való búcsúzását követően a francia csapat is kiszállt a száguldó cirkuszból (15 futamgyőzelemmel a tarsolyában), de nem sokáig, mert 1989-ben újra feltűnt a motorszállítók között és Sir Frank Williams csapatával kezdett hosszú távú együttműködésbe. 1991-ben a Williams-Renault 7 futamgyőzelmet szerzett, pilótái pedig tizenhétszer állhattak fel a dobogó valamely fokára. A közös munkát egy évvel később, 1992-ben kettős világbajnoki címmel koronázták meg, Nigel Mansell és a csapat is a csúcsra ért. Egy évvel később újra megismétlődött a diadal, ezúttal már a visszatérő Alain Prosttal a kormány mögött.

1995-ben a Renault újabb kontraktust kötött, amelynek értelmében a Benetton csapat is a francia motorgyártó cég erőforrásait használta versenygépeihez. A közös munka olyan jól sikerült, hogy rögtön az első évben a Michael Schumacherrel fémjelzett istálló mindkét világbajnoki címet elhódította. A következő két évben viszont megint a Williams dominált, Damon Hill és Jacques Villeneuve gépét ekkor is Renault motor hajtotta, így újabb két vb-cím következett.

1997-ben, 11 világbajnoki címmel a háta mögött a motorgyártó cég újra kivonult a száguldó cirkuszból, igaz ezúttal sem bírta sokáig a versenysorozat nélkül.

Az újkori sikerek

A 2000-es évek eleje új kihívásokat tartogatott a többszörös világbajnok márka számára. Egyéves előkészületet követően 2002-ben a Benetton csapat 100%-ban gyári csapattá vált, miután a Renault teljes egészében felvásárolta az istállót. A francia gyár ennek köszönhetően 5 éve indul önállóan a versenysorozatban. Az első, új festést kapott sárga-kék autókat Jenson Button és Jarno Trulli vezette, a csapatfőnök pedig a Benettonnál is ugyanezt a pozíciót betöltő Flavio Briatore lett. Ebben az évben csak a Ferrari, a McLaren és Williams tudta megelőzni a gyári csapatot, azonban mindenképpen biztató volt, hogy a csapat 2002-ben kétszer annyi pontot gyűjtött, mint az azt megelőző évben a "jogelőd".

2003-ban a csapathoz egy fiatal, ambiciózus pilóta érkezett a spanyol Fernando Alonso személyében, aki nem sokkal később beírta magát a Renault világbajnoki történelmébe. 2004-ben tovább fejlődött a csapat, majd 2005-ben Fernando Alonso vezényletével két világbajnoki győzelemnek örülhetett a francia motorgyártó, 2006-ban mindkettőt sikerült megvédeni, Alonso és a csapat is újfent verhetetlennek bizonyult.

A 2007. évi szereplés eddig nem úgy alakul a Renault számára, ahogy tervezte, hiszen 31 pontjával csak a negyedik helyen áll a konstruktőrök között. A francia cég az idei szezonban felelevenített egy régi hagyományt, így a Red Bull Racing csapat is tőle kapja az erőforrást. Az energiaital-gyártó cég istállója a hetedik pozíciót foglalja el kilenc verseny után.


Renault Forma-1-es adatlap:
Első futam: 1977. július 16., Brit Nagydíj, Silverstone
Első pilóta: Jean-Pierre Jabouille
Első pontszerzés: 1978. október 01., Amerikai Nagydíj
Első pole pozíció: 1979. március 3., Dél-Afriakai Nagydíj
Első győzelem: 1979. július 01., Francia Nagydíj
Rajtok száma: 219
Pole pozíciók száma: 50
Futamgyőzelmek száma: 33
Pontok száma: 956

Egyéni világbajnoki címek:
1992: Nigel Mansell
1993: Alain Prost
1995: Michael Scumacher
1996: Damon Hill
1997: Jacques Villeneuve
2005: Fernando Alonso
2006: Fernando Alonso

Konstruktőri világbajnoki címek:
1992: Williams-Renault
1993: Williams-Renault
1994: Williams-Renault
1995: Benetton-Renault
1996: Williams-Renault
1997: Williams-Renault
2005: Renault F1
2006: Renault F1