|
1. rész
Tanítás után beült megszokott helyére a kis sarki étterembe.
- Sajtos spagettit? - mosolygott rá a felszolgálólány
A kelepce - 1. rész
Tanítás után beült megszokott helyére a kis sarki étterembe.
- Sajtos spagettit? - mosolygott rá a felszolgálólány.
- Igen, kösz.
Ma délután szőke fiatalember állt meg az asztalánál:
- Hello Aranka. Emlékszel rám?
- Hello - a lány töprengve ráncolta homlokát. - Bánfy Jancsi?
- Az bizony - mosolyodott el a fiú. - Dina! Hozz nekünk két sört!
- Nem, nem, én nem kérek alkoholt! - tiltakozott a lány.
- Hozd csak! - intett a fiú. Dina fejcsóválva ment.
- Egy pohár sör nem fog megártani. Itt szoktál tanulni?
- Nem. Csak ebédelek.
Megérkezett a sör.
- Kóstold meg! - biztatta Bánfy. – Ugye, most Salinál laksz?
Aranka elpirult:
- Már mindenki tudja?
Bánfy ivott egy kortyot:
- Akiket Sali és Medve azon az estén a te keresésedre mozgósított, mind tudják. Sali nagyon aggódott érted. Gondoltuk, hogy nem enged el maga mellől, ha végre előkerülsz. Milyen a sör?
- Keserű - fintorgott Aranka.
- Minden sör keserű. Mire az egészet megiszod, már észre se veszed. Sali nincs itthon, mi? Különben nem ücsörögnél itt egyedül.
- Tegnap reggel Franciaországba ment. Előtte Lengyelben volt. Pár órát töltött csak itthon, aztán indult Párizsba.
Bánfy új söröket hozatott:
- Aki kamionossal köti össze az életét, az csak erre számíthat - a lány elé tolta a habzó italt. Mutatóujjával szórakozottan körözött a pohár szélén. - Mit tudsz a faterodról?
- Meghalt. Súlyos baleset érte az országúton. Nem hiányzik. Hat éve hagyott el minket, épp úgy, ahogy valamikor rég az anyám lépett le. Engem az apám második felesége, Lilla nevelt, aki nemrég feleségül ment Csizohoz.
- Szóval Medve megint megnősült. Ismertem az első feleségét, Annát. Lilla csinos, láttam az öreg Csizovszky temetésén, de Anna a végzet asszonya volt. Az a fajta nő, akiért a férfiak képesek ölre menni. Senki se gondolta, hogy Medve ilyen könnyen elfelejti...
- Nem tudtam, hogy Csizo nős volt - jegyezte meg Aranka.
- Nem dicsekedett vele? - Bánfy felhajtotta sörét és másikat rendelt. - És vajon Lilla tud arról, hogy Medve nemcsak nős volt, hanem volt egy pár hetes gyereke is, akit Anna megölt, mielőtt öngyilkos lett volna?
- Szörnyű! - suttogta Aranka.
- Az! - bólintott Bánfy. - A faterod anyja fölkötötte magát a padláson, a faterod meg fölcsavarodott egy fára, és szörnyethalt. Hullanak Medve rokonai, mint a legyek. Tudod ki találta meg a faterodat az országúton? Egyet találhatsz...
- Csizo... - suttogta Aranka.
- Telitalálat! Kapsz még egy sört. Szóval Medve véletlenül épp akkor ment arra. Mögötte haladt, mikor a faterod állítólag megőrült, és úgy taposta a jobboldali pedált, mintha nem lenne ki a négy kereke. Vagy mintha üldöznék... Mint egy jó kis krimi. Az lehetne a címe, hogy „Ki marad a végén?” Nézzük csak, hányan estek már ki a játékból: Medve felesége és gyereke kettő, Medve apja, anyja és öccse öt, a rokonságból még te vagy hátra a két húgoddal, az nyolc, Lilla kilenc, és ha Salit is ideveszem, akit Medve nevelt föl, megvan a tíz és a játék új címe: „Tíz kicsi indián”. Tudod, ahol minden gyanúsított meghal, csak épp az igazi gyilkosra nem gyanakszik senki...
Az ajtó felé pillantott, majd vissza a lányra:
- Miért nem házasodtok össze Salival?
Aranka az iménti eszmefuttatás hatása alatt volt még, meglepte a gyors témaváltás. Kiitta a maradék sört, mielőtt válaszolt:
- Az külön hercehurca lenne, mert még kiskorú vagyok. Sali akkor se szeretne jobban, ha a felesége lennék, akkor meg minek a papír. És ha mindig csak annyi időt tölt velem, mint az elmúlt két hónapban, szerintem nem is maradunk együtt. A kamionozás az élete. Én zavaró tényező vagyok...
Bánfy elképedve bámult rá:
- Zavaró tényező! Te?! Te, aki olyan szép vagy, mint a festett kép? Sali nem véletlenül bolondult beléd. És persze az őrületig féltékeny. Én sose követeltem hűséget a barátnőimtől. A kamionos mindig úton van. Úton kell, hogy legyen, különben nincs pénz, akkor meg minek csinálja?
Megint ivott és a poháron keresztül nézte a lányt:
- Ha meg mindig úton van, nincs értelme családot alapítania. Minek? Hogy az asszonyunk egyedül savanyodjon otthon? És a kölykeink úgy nőjenek föl, hogy annyit tudnak rólunk; nézzétek, ott az úton gurul egy kamion, lehet, hogy az apu ül benne!
Aranka elgondolkodva nyúlt a következő pohár után.
- De ha ezt a kamionosok ilyen jól átlátják, Csizo miért nősült meg?
- Medve! - legyintett Bánfy. - Medve külön kategória. Negyvenéves és veszettül belezúgott Lillába. Ő képes lesz abbahagyni a fuvarozást, mert másik szakmája is van. Nemcsak autókat szerelgetett, átnyergelt a truckokra is. Pár milcsiért eladja a DAF-ját, és odaállít egy szervízhez. A Medve-féle fickók persze ritkák. Sali a másik véglet. Imádja a száguldást, a vezetést. Neki nem való család. A hűség sose volt erőssége. Te vezeted a listát a magad két hónapjával. Egy csaj mellett se bírt eddig megülni. Kérsz még sört?
- Nem. Azt hiszem, berúgtam. Kóvályog a fejem. És ki kell mennem.
- Nem csodálom. A sör dolgozik.
Aranka az asztalra könyökölve találta Bánfyt, mikor visszajött a mosdóból. Fizetni akart, de a sofőr a kezére tette tenyerét:
- Hagyd, én már rendeztem a számlát!
- Nekem is van pénzem!
- Gondolom. Sali biztos bőkezűen megfizeti a szolgálataidat...
A lány részegsége ellenére is felfogta a gúnyos felhangot:
- Nem a kitartottja vagyok! - tiltakozott. - Hanem az élettársa! És lehet, hogy majd feleségül vesz...
- Bocs, hogy belegázoltam a lelkivilágodba! - visszakozott a sofőr. - Régebb óta ismerem Salit mint te, és csak azt mondtam, amiről tudok. És llehet, hogy veled tényleg másképp tesz. A számlát pedig azért fizettem, mert én rendeltem a sört. A te kajád is belefért. Gyere, hazaviszlek!
- Ennyi sör után vezetni akarsz?
- Akar a fene! Nem kockáztatom a jogsimat. De tudtommal a taxisok nem isznak fuvaridőben.
- Taxi? Az drága.
- Ha én perkálok, nem mindegy?
- Nem. Salitól tudom, hogy a férfiak nem önzetlenek. Ha fizetnek egy nőnek, akkor várnak is érte valamit.
- Egy köszönömöt - villant furcsa mosoly Bánfy arcán, és karonfogta a vonakodó lányt. - Legkevesebb, hogy hazaviszlek, nehogy elcsapjon valami az utcán. Aztán magyarázkodhatok Salinak.
- De ha Sali megtudja, hogy együtt láttak elmenni veled...
- Miért? Gondolod, hogy Sali ezután nem áll majd le beszélgetni egy nővel se, nehogy visszamondják neked?
Aranka hagyta magát meggyőzni. Elsősorban, mert Jancsinak igaza van. Másodsorban a szesz álmosítóan hatott rá, és szeretett volna aludni. Aztán ez nem falu. Nincsenek pletykák ott, ahol a közvetlen szomszédok se ismerik egymást, és biztonságosabb, ha nem egyedül kóvályog haza részegen.
Sali állt az ágy mellett, és nézte az alvó lányt.
Szokatlan, hogy nem ébren várja, sőt egyáltalán nem várja, pedig jelezte neki telefonon, mikor ér haza. Máskor Aranka kiszaladt elé az utcára, ahogy a truck dübörgését meghallotta, most pedig se csók, se ölelés, se meleg vacsora.
Letette a csomagokat, és körülnézett a konyhában. Két szelet kenyeret megkent vajjal, megsózta, tányérra rakta, vizet tett föl teának, aztán bekapcsolta a hálószobában a TV-t. Nem volt nagy tévérajongó, most azonban valamivel el akarta terelni kellemetlen gondolatait. A teával letelepedett a képernyő elé. A régi francia film fekete-fehér kockáin egy kamionsofőr épp ekkor hajtott át eleső társa lábán az olajtóban, mert apró ütődésre is robbanó nitroglicerinrakománya nem engedte a hirtelen fékezést.
Valamikor rég látta. A félelem bére. Olvasta is. A könyv a kedvencek polcán díszelgett. Végignézte küszködésüket a főszerepet játszó Yves Montand haláláig. Kikapcsolta a TV-t. Kedélyállapotának nem tett jót a vesztes kollégákról szóló téma.
Ő is vesztesnek érezte magát. Mióta összeugrott Ferjánccal, nehezebb volt a dolga a fuvarszerzéssel. A speditőr sokat eltűrt a nagyszájú fiatal sofőrtől, de Sali azelőtt is sokszor Medvének köszönhette, hogy a speditőr hajlandó fuvarhoz juttatni őt.
Rossz hangulatban ment zuhanyozni. Visszatérve a hálószobába, a székre dobta a törölközőt és Aranka mellé bújt. Jó volna, ha felébredne és beszélgetne vele. Ha csak pár szót is. Ha legalább üdvözölné. Hisz mégiscsak hat nappal ezelőtt váltak el!
A lány azonban aludt. Az éjjeliszekrényen glédában álló könyvek. Lehet, hogy sokáig tanult. E gondolattól vezérelve nem ébresztette föl, megelégedett a karcsú test közelségével. Néhány percig.
Azután már annyira izgatta Aranka frissen mosott hajának és testápolójának jól ismert illata, hogy önuralmának vége szakadt. Dereka alá nyúlt az alvó lánynak, egy mozdulattal maga felé fordította, és igyekezett eligazodni a csipkék világában.
- Sali... - ébredezett Aranka. - Hazataláltál?
- Még nem... de mindjárt otthon leszek...
A hálóing rövidesen megadta magát. A kamionos nem borult gyászba miatta. Az ő rohamait Aranka egyetlen ruhája sem élte még túl.
Aranka fél hatkor jött vissza a zuhanyozóból. Öltözködni kezdett. Sali mohón itta minden mozdulatát:
- Már aludtál, mikor hazaértem.
- Későn érkeztél.
- Ne haragudj, cicuskám. Tudod...
- Tudom, a fuvar. Mindig a fuvar.
- De kicsikém, én ebből élek! Meg se nézted a csomagokat. Hoztam ám valamit az én kis cicusomnak...
Aranka hátrapillantott a válla fölött:
- Új ruhát. Vagy egy cipőt. Vagy modern háztartási berendezést. Vagy könyveket. Vagy mit tudom én...
Sali megütközve bámulta:
- Mi bajod, cicám? Rossz napod volt tegnap? Rossz jegyet kaptál?
- Nem engedhetem meg magamnak a rossz jegyeket. Meddig leszel?
- Nem valami szívélyes fogadtatás. Csak jövő kedden megyek. Ha Medvével igazoltatnád a hétfődet, itthon maradhatnál velem. Vagy elmehetnénk valahova. Mihez lenne kedved?
- Nem akarom, hogy Medve szívességet tegyen nekem. És nem akarok lógni. Mi van ebben a nagy csomagban? Valami törékeny?
- Miért kérded? A fejemhez akarod vágni?
- Nem. Csak tudjam, mit vegyek be az itthoni leltárba.
Sali pillanatokig hallgatott:
- Valami bajod mégiscsak van - mondta végül. - Nem így szoktál te fogadni engem.
Ledobta a takarót és fölkelt. Áthajolt a lány válla fölött, izmos karjait keresztben összefűzte Aranka melle előtt, ajkával simogatta az arcát:
- Tudom, milyen kis mimóza vagy, ha valami csúnya gondolatot veszel abba a szép fejecskédbe. Valaki megharagított, és most rajtam állsz bosszút. Látom, hogy duzzogsz. Ez a gyönyörű szájacska máskor édesen szokott csacsogni nekem. Valaki megharagított. Ki vele, ki volt az, hadd büntessem meg!
- Nem bántottak. Vissza akarok menni a koleszba.
Sali meghökkent:
- Itt mindened megvan! Ilyen kényelemben soha nem éltél azelőtt, míg Lilláékkal voltál! Te vagy a királynő ebben a házban, magad osztod be az idődet, csak tanulnod kell, dehát eddig is kellett! Csak a vágyaimat és a csókjaimat hozom haza neked az ajándékokon kívül, veszekedésre sincs idő, hisz örülök, ha látlak!
- Épp ez az! Alig vagy itthon!
Sali felengedett:
- Kicsi cicuskám, ez a baj? Hiányzom neked? Hisz miattad hajtok! És nem vetted észre, hány rossz szokásomat elhagytam, hogy igazodjam a te érzékeny lelkivilágodhoz? Hogy a francba nyílik ez a melltartó...
- Sali, hallod, mit mondok? Sali...
De Sali ekkor már csak az ösztöneire hallgatott.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
