- Sali! Sali! - Fanny lelkendezve futott a kamionos elé, aki fölkapta és hagyta, hogy a kislány puszisorozattal üdvözölje.

- Szia, bikfic. Rég láttalak.

- Én is téged! Jaj de jó, hogy eljöttél! Nagyon hiányoztál nekem, meg Riának is. Meg anyunak is!

- Tudom, csajszi. De nehogy elszóld magad apád előtt, mert féltékeny szerzet ám ez a Medve! Látod, már jön is! No, mi újság, Medve koma? A tüzes paripád bemondta az unalmast?

- Üdv Sali - Csizovszky egy pamutronggyal megtörölte olajos kezét, mielőtt társának nyújtotta. - Mi szél fújt erre?

- A kiscsajokért jöttem. Elvinném őket vidámparkba meg állatkertbe. Szabad vagyok. Jöhetnek?

- Ha van kedvük. Kérdezd meg Fannyt!

A kislány viharos öröme egyértelmű választ adott.

- Gondolom Ria is hasonló véleményen lesz - nézett Sali az elrohanó gyerek után. - Lil mit csinál?

- Nagymosást. Ágyneműk, függönyök, stb.

- Aha, ezért menekültél a DAF-hoz. Féltél, hogy téged is kiteregetnek.

- Mondjuk rá - bólintott Csizovszky. - De ahogy látom, te is hasonló cipőben jársz.

- Eltaláltad, pajtás. Aranka robbantotta a lakást. Nagytakarít, én meg szépen kisunnyogtam, nehogy engem is ki találjon vágni a kukába. Nőknél sose tudni, mire képesek. Az én Aranyomra ez fokozottan igaz.

- Bújj be! - tessékelte beljebb Csizovszky.

Kedves mosolyú fiatal nő teregetett az előszobában a szétnyitott, kékre festett szárítóra:

- Szia, Sali. Te csábítgatod a lányaimat?

Sali a szokásos üdvözlő csókot Lilla arcára cuppantotta:

- Hát téged már nem csábítgathatlak. Medve agyon is csapna, ha próbálkoznék vele!

Lilla elmosolyodott:

- Nem olyan veszélyes az én Csizom, mint amilyennek látszik.

Sali nevetett:

- Azt mondod, nem veszélyes? - elkomolyodott. - Tudod mit? Nem próbálom ki, hol a határ. Mióta te besétáltál Medve szívébe, az én öreg barátom...

- Nem zavar benneteket, hogy a fülem hallatára tárgyaltok ki? - szólt közbe Csizovszky.

- Engem ugyan nem - vont vállat fiatal társa. - Mások érzékenysége pedig nem szokott meghatni.

- Nono, pajtás! - vonta össze szemöldökét Csizovszky. - Őrizkedj attól, hogy Arankának is hasonlókat mondj!

- Ne félts engem, Medve! Tudom én, hogy kell bánni a nőkkel! Látod, hogy odavannak értem! Te Lil, nem akarsz megdobni egy kávéval?

- Mindjárt főzök. Csizo?

- Én is kérek - bólintott a kamionos.

Lilla eltűnt a konyhában. Sali utánanézett:

- Nem bánod, hogy feladtad érte a függetlenségedet?

- Nem. Lil eszményi feleség.

- Várj pajtás. Még csak az első két hónap telt el. Lesz még a te Liled házsártos vénasszony is!

- Tudod mit? Hamarabb lesz a te Arankádból házsártos vénasszony! És engedd meg, hogy tanácsot adjak neked; ha van egy csöpp szabad időd, azt ne a lányaimmal töltsd, hanem Arankával! Magára hagyod egész héten...

- De ellátom manival!

- Amire viszont nincs szüksége. Vigyázz, Sali, el fogod rontani!

- Az én Aranyom nem pénzmániás.

Csizovszky a fejét csóválta:

- Utánajártál, mire szokott költeni?

- Mit képzelsz rólam?! - fortyant fel Sali. - Nem vagyok adóhatóság!

- Az isten áldjon meg pajtás, nem azt mondtam, hogy nyomozz utána, de érdekelne, hogy miért épp iskolaidényben akar külföldre menni...

- Külföldre? Te lázas vagy, Medve! Az én Aranyomnak útlevele sincs!

- Már van. Nemrég szerezte be.

A fiatal kamionos megütközve bámulta:

- Honnan veszed ezt a marhaságot?

- Onnan, hogy hozzám fordult engedélyért, mivel még kiskorú. Bár a lelkemre kötötte, hogy ne szóljak róla neked. Meglepetésnek szánja...

- Egy szavadat se hiszem pajtás! Aranka lehetőség szerint kerüli a veled való találkozást is. Kizárt dolog, hogy nemcsak szóba áll veled, hanem szívességet is kér tőled! Aztán meg minek kéne neki útlevél?

- Gondolom azért, mert majd külföldre akar menni. Veled.

- Velem? - hökkent meg Sali és a kávéval érkező Lillára pillantott. - Kicsikém, dugd ágyba az uradat és tegyél borogatást a fejére, mert kitört rajta az őrület!

Fanny és Ria meglepően jólnevelten viselkedett. Fegyelmezetten lépkedtek Sali mellett, fogták a kezét, nem szaladgáltak. A kamionos oldalát furdalta a kíváncsiság:

- Mondjátok csajok, Medve szigora formált belőletek ilyen engedelmes kölyköket?

- Apu nem szigorú - nézett föl rá Fanny.

- Sőt, egyáltalán nem szigorú - erősítette meg Ria.

- Akkor hát anyátok fog rövid pórázra benneteket?

- Miért kellene pórázra fogni bennünket? Mi nem vagyunk kiskutyák!

Sali barackot nyomott Fanny fejére:

- Oké bikfic, csak ki vagyok akadva, milyen rendesen viselkedtek. Más kölykök összevissza rohangálnak, a felnőtt azon totózik, hogy a gorilla karjából kell a végén kihalásznia őket vagy a viziló szájából.

- Buta vagy, Sali. - mondta Ria. - A gorillák nem szokták dajkálni a gyerekeket, a vizilovak meg nem esznek embert.

A kamionos nevetve csóválta fejét:

- Okos vagy, prücsök, de nem kell mindent szó szerint venni! Én csak arra vagyok kíváncsi, hogy tudtok ilyen rendesen viselkedni?

- Anyu sose engedte, hogy rendetlenek legyünk. Meg a nagymama se engedte - világosította föl Fanny. - És Aranka se engedte. És amikor Csizo megígérte, hogy az apukánk lesz, és anyut nem fogja bántani, ahogy a régi apukánk bántotta, és minket se fog bántani, megígértük neki, hogy mi meg jó kislányai leszünk.

- Hát kölykök, szó ami szó, Medve büszke lehet rátok! Meg is mondom neki, milyen remek csajok vagytok. De most menjünk át a vidámparkba. Ott viszont elvárom, hogy elengedjétek magatokat, hisz ígéret ide, ígéret oda, mégiscsak gyerekek vagytok! Aztán Dinánál majd megebédelünk.

A jeles nap estéjén Fanny és Ria fáradtan, kipirultan ért haza.

Csizovszky türelmesen végighallgatta az élménybeszámolót, míg Lilla elkészítette a fürdővizüket és megágyazott, hogy lefekhessenek.

- Köszönöm, Sali - hálálkodott az asszony. - Olyan boldogok, mint amikor először hívtatok meg bennünket két hónapja a cukrászdába.

Sali legyintett:

- Ha akkor nem hívunk, Medvének sose nyílik rá alkalma, hogy téged megszerezzen magának.

- De te se találtál volna Arankára! - jegyezte meg Csizovszky.

- Talán jobb is lenne... - a mondat félbemaradt.

Lilla már a gyerekeket pesztrálta, Csizovszky azonban felütötte fejét. Sali kedvetlenül szedelőzködött. Társa kikísérte az utcára.

- Te kölyök, valamit titkolsz.

Sali szórakozottan megveregette a pihenő DAF oldalát:

- Ne faggass, Medve! Egyedül kell megoldást keresnem.

- Van valakid? - mondta Csizovszky komolyan. - Nem ítéllek el, de akkor Arankát elhozom tőled.

Sali nem nézett rá:

- Bolond vagy, Medve! Szalajtott bolond!

- A jelek szerint te vagy bolond! Nem becsülöd meg azt a pompás kis teremtést?!

Sali egyre a kamion oldalát simogatta:

- Mérhetetlenül büszke vagyok, hogy az a pompás kis teremtés az enyém. De ő soknak tartja a köztünk lévő tizenhárom évet, azért pártolt át fiatalabb fickóhoz...

- Mit beszélsz?! - döbbent meg Csizovszky. Sali a DAF-ot becézgette:

- Úgy ám, Medve - elcsuklott a hangja. - Az én szépséges cicám eltűrte, hogy simogatom, elvárta, hogy kényeztessem, elviselte, hogy mindennel elhalmozom, de megelégelte, és nem kér többé belőlem...

- Az istenért! - rázta meg a vállát Csizovszky. - Csak nem azt akarod bemesélni nekem, hogy Arankának szeretője van?!

Sali hangja furcsa változáson ment át. Mintha könnyeit próbálná visszanyelni:

- Miért, mit gondolsz, én mije vagyok? Ne faggass pajtás, istentelenül nehéz most bármit is kinyögnöm...

Elfordult. Csizovszky megmarkolta a vállát:

- Ülj be! Hazaviszlek. Beszélni akarok azzal a bolond lánnyal!

- Fölösleges - legyintett Sali. - Egyedül én vagyok a hibás. Mindig csak hajtottam...

- Ha ez a logika így működik, nekem is számítanom kell rá, hogy Lilla megcsal, csak mert kamionsofőr vagyok, akit a fuvarozás éltet?

- Ne keverd bele az asszonyodat, pajtás! Lilla az öcséd mellett már megjárta a poklot. A menyországot jelented számára itt a Földön. Az én Aranyom sokszor kért, hogy ne ajándékokkal halmozzam el, hanem többet legyek vele, de nem hallgattam rá. Azt hittem, a boldogságot csak pénzen lehet megvásárolni. Hát tévedtem.

- Ülj be! - rendelkezett Medve. - Hozom a kulcsot.

- Nem, inkább gyalog megyek. Kiszellőztetem a fejemet.

- Azt mondtam, ülj be! Látom, hogy odavagy. A frász kerülget, mit fogsz csinálni, ha engedlek elmenni egyedül! Nem azért vesződtem veled húsz évig, hogy most kinyírd magad, mert először történik meg veled, hogy nem te hagysz faképnél egy kislányt, hanem ő ejt téged!

- Tudod pajtás, tényleg nem lógattam volna az orromat, ha valamelyik csajom fölmond nekem. Persze fene se tudja, hogy viseltem volna el, mert nem történt ilyesmi. Mindig én untam rájuk hamarabb. De ez a kislány... Mint egy szép, kényes, szeszélyes macska. Néha elégedetten dorombol, máskor a karmait meregeti... Dehát épp neked mondom? Lilla is ilyen lehet, bár ha nem is a lánya, mégiscsak ő nevelte föl az én Aranyomat...

Csizovszky önkéntelenül elmosolyodott:

- Az én Lillám mindig dorombol...

Sali nem reagált szokásos hülyeségével. Ez mindennél nyilvánvalóbbá tette, mennyire szenved:

- Van fogalmad róla, ki vetett szemet az én kis cicámra? Az a rohadék Hajszesz!

- Micsoda?!!! - perdült meg a név hallatán Csizovszky. - Bánfy?! Sali te akkora barom vagy, hogy párod nincs! El se volna szabad mozdulnod Aranka mellől, ha tudod, hogy az a bizonytalan múltú pasas megkörnyékezte!

Rohanva ment a kulcsokért.

- Egyáltalán honnan vetted ezt az egész históriát? - kérdezte, már úton. Ő vezetett, nem engedte a nekikeseredett kölyköt a volánhoz.

- Dinánál ebédeltünk a kiscsajokkal.

- Dinától hallottad? Nem értettél félre valamit?

- Mit lehet félreérteni azon, hogy Bánfy leitatta Arankát tiltakozása ellenére, aztán taxival hazafuvarozta. Dina mindenre odafigyel...

- Jó, de miért következtetsz ebből arra, hogy a kislány megcsalt téged?

- Valami csak lehet köztük, ha másnap és harmadnap is találkoztak. Aranka ott szokott ebédelni, az a szemétláda meg társult hozzá. Szerinted véletlen a dolog? Öt nap egymás után?

- Nem, nem véletlen - hagyta rá Csizovszky.

Elgondolkodott:

- Bánfy kétségkívül föl akarja hívni magára a figyelmedet, hisz sejtheti, hogy Dina majd beszámol neked minderről. Nyíltan csinálja, eszerint féltékennyé akar tenni. Nem kezdtél ki egyik barátnőjével?

Sali a fejét ingatta:

- Az elmúlt két hónapban biztos nem. Előtte meg, ki a rossebb tudja? Egyetlen nőmre se volt rátetoválva, hogy Bánfy csaja lenne! Te tán megkérdezted valaha is valamelyik partnernődet, hogy kihez tartozott?

- Ejtsük a témát! - mondta Csizovszky élesen. Sali fölfigyelt.

- Te Medve. Nem segítettél te véletlenül az... öcsédnek... fölcsavarodni arra a fára...

Csönd ülte meg a fülkét.

- Medve? Figyelmen kívül hagytad a kérdésemet. Nem szokásod...

- Beismerő vallomást vársz?

- Vár a franc. Csak azt beszélik, hogy kinyiffantottad Lilla férjét, mert nem akart válni. Ezt is Dina hallotta attól a szemétládától.

- Szóval Bánfy ilyen jólinformált - dünnyögte Csizovszky.

- Elég hangosan adta elő a magánszámát. A baj az, hogy az én cicám be is dőlt a dumájának.

- Annál azért okosabb az a kislány - jegyezte meg Csizovszky. - Mit akarsz most csinálni?

- Fogalmam sincs - ingatta fejét Sali. - Te mit tanácsolsz?

- Meg kell tudnod, van-e okod féltékenységre.

- Félek, hogy van - borult el Sali arca. - És félek, hogy akkor meg fogom szorongatni egy kicsit azt a nyomorult Hajszeszt! Mert azután bemasírozhatok a dutyiba.

- Emberölésér. - tette hozzá Csizovszky. - Tőled ki is telik.

Leparkoltak.

- Jobb lenne, ha kint maradnál, míg lehiggadsz.

Sali válasza egyértelmű volt; kettesével vette a lépcsőket fölfelé. Medve megállt az ajtó előtt. Sali türelmetlenül toporgott mellette.

- Zárva van. A kulcsot - nyújtotta kezét Csizovszky.

Az előtérben Belmonde Aranjuezi adagio-ja zsongott. A bús dallam a szobából szűrődött ki.

Medve visszatartotta fiatal társát és lassan kitárta az ajtót. Aranka a tükör előtt ült, háttal nekik, művészi redőkbe rendezett lepedőben. Észre sem vette jövetelüket. Önmagát rajzolta az ókorivá varázsolt lepelben.

Csizovszky visszahúzódott:

- Ez a művészetbe temetkező lány fordította volna a legcsekélyebb energiát arra, hogy megcsaljon? Téged, aki mellett szabadon hódolhat a szenvedélyének?

Sali nem válaszolt. Bámulta a fényes, sötét hajzuhatagot, a gömbölyű, fehér vállakat, melyeket szabadon hagyott a tóga. Megindult feléje.

Csizovszky ekkor már a lépcsőházban járt.

A fehér lepel a földre hullt... és csak áradt az Aranjuezi adagio.