|
3. rész
Szünetben a szőke Melinda Arankához szegődött. Behúzódtak kedvenc helyükre, az iskolaudvar legtávolabbi sarkában álló fűzfa alá,
3. rész
Szünetben a szőke Melinda Arankához szegődött. Behúzódtak kedvenc helyükre, az iskolaudvar legtávolabbi sarkában álló fűzfa alá, és leültek a rönkből ácsolt padra. Aranka ingerülten söpörte félre szeméből haját:
- Bosszant, hogy szívességet kellett kérnem a gyámapámtól. Félek, hogy nem tartja a száját, és kitálal Salinak. Akkor lebukunk.
Melinda körülnézett, nem hallgatózik-e valaki a közelben:
- Mikor megy Bánfy legközelebb? - suttogta.
- Azt mondta, ha mind a ketten megszereztük az útlevelet, értesítsük őt. Adott egy telefonszámot.
- Hol az a szám?
- Ne türelmetlenkedj! - szólt rá ingerülten Aranka. - Holnap hajnalban Sali elmegy. Velem jössz, és otthonról telefonálunk Bánfynak.
Melinda a kosarazó fiúkat nézte:
- Szereted Salit? - kérdezte hirtelen. Barátnője meglepetten nézett rá:
- Ez most hogy jutott eszedbe?
- Csak tisztában vagy-e azzal, milyen klassz srác! Ahogy beszélsz róla és ahogy viselkedsz vele... szerintem nem tudod, milyen szerencsés vagy, hogy neked udvarol. Noémi odavan érte. Betti is, meg még jó páran. Irigyelnek, hogy Salival élsz. Mintha férjhez mentél volna.
- De nem mentem férjhez. Egy kamionsofőr nem szívesen mond le a függetlenségéről...
Sali ledobta magát a fotelba:
- Van hétvégére programod?
Aranka felpillantott a fizikakönyvből:
- Miért? Szabad leszel?
- Nem. De magammal tudnálak vinni - dőlt hátra a férfi.
- Komolyan beszélsz? Tényleg elvinnél?
- Miért ne? - vont vállat Sali és kinyújtotta kezét. - Gyere ide, cicám!
Aranka hagyta, hogy a kamionos az ölébe ültesse. Úgy tett, mintha nagyon hálás lenne, pedig Sali váratlan ötlete felborította tervét. Nem mehet el Melindával és Bánfyval. Meg kell várnia a jövő hetet. De azért valamennyire kárpótolva is érezte magát. Kimozdul egy kicsit.
- Mikor indulnánk?
- Két napra kéne igazolást kérned Medvétől! Csütörtökre és péntekre.
Ha a lány odafigyel, észrevehette volna a sofőr megkönnyebbülését.
Sali a lelkiismeretét próbálja megnyugtatni. Ő mindent megtesz a lányért, nem az ő hibája, ha a féltett kismadár mégis elvágyódik az aranykalitkából.
Csizovszky megírta az igazolást, amit Aranka biztos helyre dugott el... Sali szerda éjjel megrakodott és csak annyi időre parkolt le a ház előtt, míg Aranka bezárta a lakásajtót, és fölkapaszkodott a fülkébe.
A sofőr nem sietett. Időben indult, hogy ne kelljen padlóig nyomnia a jobboldali pedált. A RENAULT MAGNUM kényelmes fülkéjében Johnny Cash mély hangja zsongott.
Aranka elaludt. Sali rápillantott, kellemes arcán szokatlan aggodalom. Veszélyben érezte a lány életében betöltött szerepét. Bánfy és Aranka... Lehetetlen. Lehetetlen! Lehetetlen? Miért lenne lehetetlen? Mert félsz szembenézni a lehetőséggel? Aranka sosem mutatta, hogy feleannyira is odalenne érted, mint ahogy téged esz a fene utána! Lehet, hogy mégis...
Elég, préselte össze ajkát, erőszakkal fordítva el tekintetét az alvó lányról. Fényfüzér villant, három long vehicle húzott el mellettük.
A vacsorát kényszerű négyesben költötték el egy zsúfolt útszéli étteremben, a hatvan körüli egykori pártfunkcionistával, és akciófilmek-nevelte, fölnyírt hajú húszéves fiával, aki úgy csodálkozott rá Arankára, mint hajdani őse az első Évára.
Sali rosszkedvűen turkált az ételben, végül félretolta a tányért és bort rendelt. A cigarettafüstös helyiségben ócska zenegép ontotta a legfrissebb slágereket, ahogy a felnyírt hajú felvilágosította őket. A semmitmondó szöveg, a ritmustalan dübörgés, a dallamtalan kántálás feltupírozta a kamionos idegeit. Legszívesebben belevágott volna a torz hangszóróba, hogy elhallgattassa.
Viszont akkor a pártfunkcionista véget nem érő politikai fejtegetéseit tenné hallhatóvá. Fél üveg aszú után kezdte elviselhetőbbnek találni az életet, ezen felbuzdulva nagy vehemenciával látott neki, hogy a nemes ital maradékát is elpusztítsa.
Ahogy az ital lassanként átvette Sali fölött az uralmat, a felnyírt hajú nekibátorodott. Most már nyíltan udvarolt. A lány eleinte szórakozottan hallgatta ezt is, mint az apa fejtegetéseit, de mind nagyobb riadalommal látta, hogy a kamionsofőrt legyűrte a bor. Az asztalra borulva aludt. Aranka kényelmetlenül érezte magát az emelkedő hangulatban. Valahogy le kell ráznia ezt a felnyírt hajú koloncot, mert egyre szemtelenebb.
- Késő van. Megyünk aludni. Fölébresztem Salit...
- Hagyd békén! A kocsma hajnali háromig nyitva van, addig kialhatja magát, te meg menj a kamionotokba! Kikísérlek a parkolóba, ne legyél egyedül a sötétben...
Aranka megrémült:
- Sali nélkül sehova se megyek!
A felnyírt hajú nem törődött a tiltakozással:
- Ne kéresd már magad! Apám vigyáz a haverodra, míg visszajövök... - sürgetően rángatta a lány karját. - A haverod ki se talál a parkolóba. Tökrészeg...
- De nem süket! - mélyedt csuklójába Sali öt erős ujja. - Hozzá ne nyúlj a lányhoz, rohadt divatmajom, mert kiontom a beledet!
Ezen az éjjelen Aranka sírva aludt el. Sali ringatta, halkan csitította, míg a lány végre elszenderedett a karjában.
A férfi belebámult a sötétbe. Hallgatta a lány csendes lélegzését, éberen figyelte a neszező éjszakát. Ahogy letelt a kötelező pihenőidő, ellenőrizte a rakományt, a kerekeket, a világítást, a ponyva rögzítését...
Figyelme mindenre kiterjedt. A szokásosnál alaposabban.
Aranka egy ideig biztos nem fog vele jönni. Az a fickó nagyon ráijesztett. Csúnya veszekedésnek volt tanúja a RENAULT.
Aranka kiborult, és szemrehányást tett Salinak, amiért úgy leitta magát, hogy kiszolgáltatta őt annak a szemtelen koloncnak. Igaza volt ugyan, de Sali se volt jó passzban, mióta Bánfy betolakodott az életükbe. Mégsem hozta szóba a dolgot. Azon a két hónappal ezelőtti éjjelen, amikor ő tehetetlenül ült Ausztriában, Bánfy csalogatta ki az erdőből a holtra rémült Arankát, aki az apja haverja elől menekült az éjszakába. Sali hálás volt Bánfynak, ahogy hálás lett volna bármelyik sofőrtársának, aki megtalálja Arankát. És Bánfy akkor nem élt vissza a helyzetével...
Igaz, ott volt a komoly, higgadt Fügedy is a másik kamionban. Lehet, hogy Bánfyt csak Fügedy közellétének tudata tartotta vissza?
A féltékenység kitartó féregként rágta magát húsába, a bizonytalanság felőrölte idegeit. Csak egyetlen kérdést kellene föltennie, hogy tudja, hányadán áll. De félt föltenni. Mi lesz, ha zaklatott lelkiállapotában félreértelmezi a választ? A sértett büszkeséget beismerő vallomásként, a felháborodott tiltakozást védekezésként, a pirulást szégyenkezésként fogja fel?
És ha mégis minden igaz?
Dühében a kormányra csapott, s e mozdulatával majdnem balesetet okozott. Visszakapta a kormányt. Az utolsó pillanatban kitérő Audi sofőrjének váltás alsóneműre lesz szüksége...
Neked viszont nyugalomra. Ebben az állapotban képtelenség vezetni!
Megengedhetnél magadnak egy hét szabadságot! Fogd Arankát és vidd minél messzebb Pesttől, Bánfytól, akár az országtól is, hisz most már van útlevele...
De miért van útlevele? Miért szerzett magának? Sosem ígérted neki, hogy magaddal viszed külföldre... Hova akart menni, és főként kivel?!
A kör ezzel bezárult. Ott vagy, ahonnan indultál.
Csizovszky meglepetten nyitott ajtót gyámleányának. Aranka nem volt gyakori látogató a házában.
- Rég láttalak, kislányom. Lilla nincs itthon, túlórázik, a kislányok már alszanak...
- Magához jöttem. Magával akarok beszélni. Akkor is, ha zavarom...
Csizovszky a mglehetősen udvariatlan mondat hallatán furcsán nézett rá, de nyugodt modorában csak ennyit mondott:
- Nem zavarsz. Kávét?
- Nem. Nem maradok sokáig.
A sofőr előreengedte a lányt. Leültek a kényelmes hallban. Aranka határozottan beszélt, mintha begyakorolt szöveget mondana:
- Vissza akarok menni a kollégiumba! Sali nem fog simán elengedni, ezért kérem, beszéljen vele.
- Bántott téged, hogy hozzám fordultál? - komolyodott el a férfi.
- Nem bántott. De maga az egyetlen, akire Sali hallgat. Ha eljövök tőle, megszűnik az anyagi biztonságom, de már körülnéztem munka után. El fogom tudni tartani magamat.
- Kinek akarsz bizonyítani, kislányom? Sali szeret téged.
A lány fölvetette fejét:
- Hogy pontosak legyünk, kényelmes dolog neki, hogy megfőznek és mosnak rá, meg kitakarítanak. Cselédre és hálótársra van szüksége. Már amikor otthon van. Az én ambícióim túlmutatnak azon, hogy egy férfit kiszolgáljak. Neki a kamionozás az élete, megértem és elfogadom. Nekem a művészet. Ezt neki kell megértenie! Nem szakácsnőnek, mosónőnek meg takarítónőnek születtem, hanem művésznek!
- És mit fogsz tenni, ha nem beszélek Salival, mert úgy látom, hogy a megélhetésed és a jövőd csak őmellette van biztonságban?
Aranka szeme nagyot villant:
- Módomban áll, hogy rávegyem magát! Ha nem akarja, hogy a világ tudomást szerezzen apám halálának körülményeiről...
Csizovszky arca jól látható változáson ment át.
- Mire célzol? - kérdezte hidegen.
- Nem furcsa, hogy apám - aki elég jól vezetett - egyszerre félrekapta a kormányt és egy útszéli fára csavarodott föl? Nem furcsa, hogy éppen maga haladt mögötte a DAF-ján? És nem furcsa, hogy mindez azután történt, hogy apám nem akart elválni Lillától, akire maga szemet vetett?
- Te ostoba! - mondta Csizovszky megvetően és felállt. - Eredj! Senki nem fog beleavatkozni Bánfyval való románcodba!
Lilla kilépett a sötét utcára. Első pillantása férjére esett, aki a falnak dőlve várta a kapu mellett.
- Csizo, te mit keresel itt? Féltél, hogy nem találok haza?
A férfi megcsókolta, és kézen fogta:
- A gyerekek már alszanak. Sétálhatnánk egyet, mielőtt hazamegyünk. Hacsak nem vagy túl fáradt.
- Történt valami? - komolyodott el Lilla. - Képes voltál átutazni a fél városon, hogy értem gyere?
- Nem is olyan rég messzebbre is elmentem érted. Nem emlékszel?
Az asszony nyugtalanul fürkészte férje arcát, és igyekezett lépést tartani vele, sikertelenül.
- Csizo, ne olyan gyorsan! Ez neked séta?
- Bocsáss meg! - lassított a sofőr. - Megfeledkeztem magamról - de fél perc múlva megint az előbbi tempóban vágtatott.
- Csizo! - állt meg az asszony kifulladva. - Ma tizenhat órát húztam le, jobban örülnék ha egyenesen hazametróznánk, mert az én tachográfom most parancsol pihenőt.
A férfi akaratlanul elmosolyodott és végre megállt:
- Látszik, hogy kamionos asszonya vagy. Igazad van. Egyszerűbb, ha beszélek a dologról, mint hogy téged hajszollak saját nyugtalanságom miatt. Aranka járt nálunk nemrég...
- Ilyenkor???
- Ilyenkor. Közölte, hogy otthagyja Salit, és visszamegy a kollégiumba.
- Micsoda? Miért? És egyáltalán: azt hiszi, hogy Sali majd elengedi?
- Valószínűleg elengedi, ha megtudja, hogy a gyanúja beigazolódott.
- Milyen gyanúja?
- Hát igen - sóhajtott Csizovszky. - Nem akartam, hogy idegeskedj miatta: Aranka belehabarodott Bánfy Jancsiba...
- Nem arról a fickóról mondtad, hogy tisztázatlan nőügyei vannak?
- De igen. Most azonban kénytelen vagyok engedni, mielőtt Aranka nagyobb zűrt csinál. Annyit legalább tudok róla, hogy a kollégiumban megtaláljuk, míg ha ellenőrzés alá akarom vonni, csupán dacból olyan helyzetbe sodorhatja magát, ahonnan többé nem lesz visszaútja...
- Egyáltalán mi baja Salival?
- Ha én azt tudnám! Sose láttam Salit ilyen engedékenynek. Inkább a nyelvét harapná le, mint egy rossz szóval megsértse Arankát, nemhogy kezet emeljen rá. Sokat változott, hogy elfogadtassa magát a lánnyal, de vagy nem változott eleget, vagy fölösleges volt változnia...
- És ezután Bánfy fogja eltartani Arankát?
- Nem tartom valószínűnek. Bánfy csapdái megfogták az áldozatot, de nem hallottunk arról, hogy egyet is megtartottak volna. Ez aggaszt. Hogy hova lettek azok a lányok. De Aranka el van bűvölve, meg se hallja a figyelmeztetést. Nem tudom, miféle csalija lehet Bánfynak.
- Csizo, azt mondod, hogy Aranka mindent megbeszélt és elintézett. A kollégiumba való újrafelvételét ki fogja engedélyezni és aláírni? Miután te vagy a gyámja, nélküled semmit nem tehet...
Csizovszky megállt:
- Ez meg se fordult a fejemben. Aláhamisította a nevemet? Holnap utána kell járnom, mert azután két hétig nem leszek itthon.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
