4. rész

 Aranka már vagy tizedszerre próbálkozott a telefonnal, de Melinda nem jelentkezett. Nem tudott beszélni vele azóta, hogy Bánfy magával vitte. De maga Bánfy is elérhetetlen volt, csak hangpostája fogadta a hívást.

Mi történhetett velük? Bánfy felkészítette őket arra, hogy óvatosnak kell lenniük; hosszú idő eltelhet, mire kapcsolatba léphetnek egymással, de az első hét eltelte bizonytalanná tette Arankát.

Lehet, hogy nem jött össze az a külföldi munka, és várniuk kell, de te nem maradhatsz itt! Ha nem pakoltál volna ki Csizonak, maradhatnál, de mivel sikeresen összevesztél vele, és beolvastál neki fényes jövőd biztos tudatában, már semmi keresnivalód Sali otthonában!

Csak az a baj, hogy nincs hova menned...

Megcsörrent a telefon. Aranka gondolkodás nélkül kapta föl.

Bánfy volt a vonalban.

- Hogy ijeszthettél rám ennyire?! - támadt rá a lány. - Már nem tudtam, mit tegyek, mi van veletek... Melinda?

- Nyugi, nincs vész - csitította a sofőr. - Volt egy kis probléma, de már minden oké. Melinda egy hete állt munkába, de nem volt még lehetősége, hogy beszéljen veled. A próbafelvétel jól sikerült, most már biztos, hogy alkalmazzák. Nincs időm hosszas csevegésre, de gyere el hozzám! A hátsó ajtón be tudsz menni, tudod, ahogy mutattam nektek, mikor Melindával ott jártatok! Estére otthon leszek. Az útlevelet otthon ne hagyd, ma éjjel átlépjük a határt, aztán irány a gazdagság és a csillogás! 
 

Aranka fölvette az utazótáskát. A Sali térfelén lévő éjjeliszekrényre állította a levelet. Körülnézett a szobában. Fájt elszakadni a kényelmes kis otthontól. Remélte, hogy Sali megérti. Ha majd gazdagon tér haza, a férfi bizonyára örömmel fogadja vissza.

Álmai rózsaszín ködébe burkolózva fordított hátat a realitás kopott világának. Isten veled hétköznapi élet, jöjjön a csillogás és a siker!

A kollégium meglepő közléssel szolgált: Aranka nem kérte a felvételét!

A gyámapa második útja ezután a tanáriba vezetett. Az osztályfőnök egy papírt mutatott neki. Csizovszky felismerte: ő igazolta rajta azt a két napot, melyet Aranka Salival töltött a múlt héten. Csakhogy a két napot átjavították tízre, mely épp elég volt ahhoz, hogy az iskolában két hétig ne keressék diákjukat.

A kamionos megpróbálta összerakni a mozaikokból, gyámleánya hol lehet, de egyelőre nem talált fogódzót.

- Tanárnő, nem tűnt fel magának, hogy Aranka a barátnőjével, Melindával többet beszélgetne? Hogy talán Melinda tud valamit...

- Melinda már a múlt héten se volt iskolában - világosította fel az osztályfőnök. - Beszéltem a szüleivel, akik igencsak meglepődtek: ők úgy tudták, hogy Melinda külföldi kirándulásra ment az osztállyal, azért kérte tőlük útlevele kiváltását, és persze pénzt...

- Micsoda?!!! - kapta föl fejét Csizovszky. - Külföldre?!!! - dühödten gyűrte össze a markában tartott meghamisított igazolást.

Hazaérve bevágódott a DAF-ba, és bekapcsolta CB-jét:

- Itt Medve. Aki tud Hajszesz hollétéről, jelentkezzen! Két fiatalkorú lány van veszélyben, az egyik egy Melinda nevű szőkeség, a másik Aranka, a gyámleányom. Érvényes útlevelük van! Ha Bánfy átviszi őket a határon, elvesztek...

Dél körül MERCEDES jelzésű kamion fékezett a társasház előtt. Lilla nyitott ajtót a sofőrnek.

- Kezét csókolom, asszonyom. Fügedy János vagyok.

- Emlékszem magára - mosolygott Lilla, mikor kezet nyújtott. - Csizo apjának temetésén találkoztunk. Jöjjön be.

- Köszönöm. Medve nincs itthon? Nem láttam kint a DAF-ját.

- Ferjánchoz ment. A kéthetes fuvart megbeszélni. Foglaljon helyet. Elfogad egy kávét?

- Igen, az jó lesz. - a sofőr letelepedett a konyhában és nézte, hogyan sürgölődik a fiatalasszony.

- Bánfyról van valami híre? - kérdezte Lilla, miután föltette a kávéfőzőt a tűzhelyre. A férfi zavartan nézett rá, mintha mulasztáson érték volna.

- Iiigen, van - döntötte el végül, hogy válaszolni fog. - Pár kemény fiú feltartóztatta Bánfyt. Semmit nem találtak, ami alátámasztaná Medve gyanúját.

- Úgy gondolja, hogy Csizo eltúlozza az aggódást?

- Igen, erre gondolok.

- János, maga és a társai tudtak Bánfy eltünedező barátnőiről. Aranka anyagilag és érzelmileg mindent megkapott Salitól, mégis elfordult tőle, miután találkozgatni kezdett Bánfyval. Az egyetlen barátnője, Melinda is úgy csikarta ki az útlevelet szüleitől, mint Aranka Csizotól. Hazugsággal. És most mind a két lány eltűnt; maga nem arra gondolna, hogy Bánfy vitte őket külföldre, anélkül, hogy az embercsempészet vádjától kellene tartania, miután valami mesét beadott nekik és önként mentek vele?

- Asszonyom, maga túl sok krimit néz...

- Maga meg valamit titkol! - vágott vissza az asszony. - Oka volt rá, hogy Csizoval akar beszélni, hisz ezért jött el hozzánk, nem?

- De igen. Azért jöttem, hogy megmondjam Medvének, állítsa le a hajtóvadászatot Bánfy ellen, mert bizonyíték nélkül gyanúsítani nincs joga. Ezen az alapon azt is lehetne feszegetni, nem Medve hajszolta-e halálba a saját öccsét...

- Miről beszél? - száradt ki az asszony torka. A sofőr a szemébe nézett:

- Lilla, létezik, hogy magának fogalma sincs Balatin György halálának körülményeiről?

- Miről beszél?! - ismételte a nő éles hangon.

Fügedy felállt, és fejébe nyomta sapkáját:

- Lilla, jól tudjuk, hogy magáról nem akart lemondani a férje, ezért jó lenne... ha igyekezne elhallgattatni Medvét. Maga előtt is titkolózik, pedig maga miatt vált gyilkossá. Balatin György gyilkosává!

Lilla nem emlékezett, mikor dübörgött el Fügedy MERCEDES-e. Ült a konyhában a két kávéscsésze előtt. Nem tudta, mennyi idő telhetett el, mikor újabb truck parkolt le az ablak előtt. A zöld DAF-ból leugró sofőr úgy sietett befelé, mintha a menyország várná földi otthonában.

Karjába zárta asszonyát, szája az ajkát kereste, Lilla azonban eltolta magától:

- Hogy halt meg Gyuri? - szegezte neki a kérdést.

A kamionos a két kávéscsészére pillantott, ölelő karja lehanyatlott:

- Aranka járt itt?

- Nem - mondta fojtott hangon az asszony.

- Akkor miért e bírói szigor a hitvesi csók helyett?

- Te ölted meg Gyurit? - koppantak a súlyos szavak.

Csizovszky merev arccal fordult el, és bement a hálószobába. Lilla nem maradt el mögüle:

- Csizo, a férjem meghalt!

- És most én vagyok a férjed.

- Eddig úgy tudtam, baleset volt, de Fügedy arra célzott, hogy téged vádolnak gyilkosággal, érted, amit mondok?!

Csizovszky egymás után hajigált az ágyra polókat, ingeket, alsóneműt, zoknikat a szekrényből.

- Csizo, tudnom kell, gyilkos vagy-e! Jogom van tudni!

A súlyos test veszedelmes gyorsasággal perdült meg:

- Ahhoz van jogod, hogy emberi méltósággal élj és nem hiszem, hogy panaszod lehetne rám, mióta mellettem vagy!

- De ha kitérsz a nyílt válasz elől, azt kell hinnem, bűnös vagy!

Az asszony nem ijedt meg a fölétornyosuló roppant erőtől. A férfi arckifejezésétől azonban megborzongott. A kamionos úgy nézett végig rajta, mintha árut mustrálgatna:

- Az öcsém azt mondta, hogy bármit megengedsz majd nekem, ha a gyerekeid bántalmazásával fenyegetlek! Húsz év alatt volt alkalmam tanulni az európai lányoktól, megtaníthatlak egyre-másra...

Lilla fehér volt, mint a fal, melyhez támaszkodott, nem lévén tovább hova hátrálni.

- Te megőrültél!

- Mert vonzod az erőszakot. Gyuri ezért nem akart elengedni. Benned találta meg a tökéletes szerelmi rabszolgát. Hát majd én is meg fogom találni...

- Hogy beszélhetsz így velem?! - a nő szemében rettegés és iszony világolt. A férfi az ágyra dobta, nem törődve az alattuk összegyűrődő vasalt ruhákkal:

- Küzdj magadért, Lil! Ha nem harcolsz, olyasmire kényszeríthetlek, amely minden emberi méltóságodtól megfoszthat!

- Erős vagy... nagyon erős... - nyöszörögte az asszony.

- De ez mit sem ér, ha neked a lelked, az akaratod erős! Azért tudott megalázni téged az öcsém, mert féltél tőle! Azért játszhatta veled azokat a szadista játékokat, melyekhez az eszközök a fekete táskájában voltak...

- Honnan tudsz erről?! - siklott ki az asszony hangja.

- Nemcsak én tudok róla! Mikor Ausztriában voltunk, Sali és a velünk lévő kamionosok is hallották a kihangosított telefonban, mit mondott Gyuri; csak akkor élvezi a veled való együttlétet, ha érzi a rettegésedet és a fájdalmadat, és ugyanazon az elátkozott éjszakán Fanny a szavamat vette, hogy soha nem foglak verni, megkötözni és kínozni, ahogy az apja tette! Elítélsz, amiért véget vetettem a rémálmaidnak?! Igen, véget vetettem! Egy éjjel eljött hozzám az öcsém, és elmondta, hogy viszonya volt Annával. Anna azért követett el öngyilkosságot a háromhetes kisbabával együtt, mert nem tudta, hogy az melyikünké... Gyuri vigyorogva mesélte, hogyan pusztította el a nőt, akit szerettem, és a gyereket, aki talán mégis az enyém volt, aztán fütyörészve indult új áldozat után, mert te a védelmem alatt már elérhetetlen voltál számára. Amikor diadalmas képpel elhajtott, beültem a kamionba és követtem... közben láttam Annát a koporsóban; magához szorította azt az apró testet, és láttalak téged, ahogy az öcsém elől az éjszakába menekülsz és... és a gázra léptem. Ráfutottam a Wartburgjára. Elvakította a DAF fényszórója a visszapillantó tükrét. Csak a DAF szakadatlan dudálását hallotta, csak a DAF fényeit láthatta. A Wartburgja nem bírta a rémület diktálta sebességet, és egy kanyar után egyenes út vezetett ahhoz a fához... - elengedte az asszonyt. - Ott a telefon, jelents fel, hogy én öltem meg a férjedet, nem baleset volt! Megvárom a zsarukat.

Leereszkedett az ágy szélére, fejét lassan két tenyerébe hajtotta.

Lilla a térdén csúszott oda hozzá, arcát férje hátához szorította.

Aznap délután Csizovszky ment a kislányokért. Mikor Fanny meglátta az iskola elé kanyarodó DAF-ot, felkapta táskáját:

- A mi apukánk vezeti! - mondta büszkén bámuló osztálytársainak. Ria is lelkendezve szaladt a kamionos elé, s az a karjába vette őket.

- Szia, apu! Hogyhogy nem anyu jött értünk?

- Hoppla, lányok! - emelte föl a férfi a gyerekeket a fülkébe. - Most megyünk és kirúgunk a hámból.

- De apu, csak a csacsik tudnak kirúgni a hámból! És egyáltalán miért rúgunk ki?

- Először is megkajálunk valahol, mert otthon ma senki se főzött.

- Hát anyu mit csinált egész délelőtt? - háborodott föl Ria.

- Anyu mostanában nagyon sokat túlórázott. Én mondtam neki, hogy pihenjen. Különben sem értem ezt a felelősségrevonó hangot, lányom. Mielőtt megismertelek benneteket, és lent laktatok nagymamánál, anyu gyalog járt át a szomszéd faluba dolgozni két műszakban, és sokkal kevesebb pénzért, mint amit itt Pesten kap. Ez mellett még napszámba is elment, hogy nektek mindent előteremtsen.

- Apunak igaza van - vonta össze szemöldökét Fanny. - Jogos volt a letolása, mert te olyan kis hülye vagy, hogy mindig mindent elfelejtesz.

- Ne mondd nekem, hogy kis hülye vagyok! - sipított Ria.

- Jó, nem mondom - engedett Fanny. - Mert igazából tényleg nagy hülye vagy!