6. rész

- Jó lenne egy kis séta, rám fér a mozgás - jegyezte meg a kamionos, mikor kisodródtak a tömeggel az utcára. - De te biztos fáradt vagy a napi strapa után, úgyhogy hívok egy taxit.

Leila valóban fáradt volt, mégis a séta mellett voksolt.

- Na, kislány, hogy tetszett a film? Nem ugrálok a moziért, de jobb, mint azokat a hülye sorozatokat bámulni a tévében. Itt legalább én választom meg, mire vagyok kíváncsi. Meg kell mondjam, meglepett a választásod. Olvastad is ezt a Steinbeck művet?

Leila bólintott. Sali kezdett hozzászokni, hogy válaszra csak jelek útján számíthat, így állandóan figyelte társnője arcát és mozdulatait.

- Egerek és emberek. John Malkovich-csal és Gary Sinise-zel. Remek páros! Én is olvastam a könyvet. Sokan azt gondolják, a kamionos süket és vak lesz, ha a művészetre terelődik a szó. Én Medve nevelése vagyok aki képtárról képtárra vonszolt, és mindig a kezembe nyomott valami érdekes könyvet, ezzel hozzászoktatott a rendszeres olvasáshoz. Neki köszönhetem, hogy Arankával el tudtam beszélgetni mindenről, ami őt érdekelte...

Csend ereszkedett rájuk. Aztán újra Sali szólalt meg:

- Volt már valakid, aki egyszerre csak elment... kilépett az életedből?

- Nekem... senki... nem... volt… még... - Leila tisztán ejtette, bár tagolta a mondatot. - Nem... közelednek... hozzám... a… beszédem miatt...

Sali megdöbbenve pillantott rá. Eszébe se jutott feltételezni, hogy ezt a csinos, kedves lányt elkerülik a férfiak olyasmiért, amiről nem tehet, és ami nem is zavaró, mert Leila nem szavakkal beszél. Egész lényével képes közölni a fontos dolgokat, de hallgat olyankor, amikor egy férfi csöndet kíván.

- Hány éves voltál, mikor baleset ért?

Hat, mutatta a lány.

- És most mennyi vagy?

A válasz megdöbbentette.

Leila huszonöt évesen értelmes, egészséges és vonzó, de nem ismeri a gyengéd érintést, mert beszédhibája miatt viszolyognak tőle.

A lány két kezét a tenyerébe vette:

- Te különb vagy bárkinél, érted? Mert jobb vagy, mint bármelyikünk. Akit még nem ért szerencsétlenség, az nem ismeri fel embertársaiban az értéket!

- Sali... én... régóta... szeretlek... de... nem... mertem... beszélni... róla...

Lehajtotta fejét. A férfi megütközve bámulta:

- Leila, én azt hiszem...

- Annyira... féltem... hogy... kigúnyolsz... anyám... azt... mondta...

- Leila, ne! Nehogy később megbánd, hogy feltárulkoztál előttem!

- Egyedül... kell... maradnom... akkor... nem... okoz... fájdalmat... senki...

Sali megsimogatta a haját, közben arra gondolt, ő milyen keservesen viseli Aranka hiányát, ez a lány pedig még azt sem tudja, mit tagadtak meg tőle...

- Kicsikém, azt hiszem, az lesz a legjobb, ha mégis fogok egy taxit, és hazaviszlek. Feldúlt vagy. Nem akarok visszaélni a helyzettel. Lehet, hogy holnapra megbánnád. Én nem vagyok hűséges típus, és te nem azt érdemled, hogy elhagyjanak...

Leila kiszabadította kezét és elfordult:

- Csak... szép... szavak... voltak... anyámnak... igaza... van... megsebeznek...

- Egy frászt volt igaza! - tört ki Sali, mikor visszarántotta. - Csak azt próbáltam megértetni veled, hogy kiszámíthatatlan szélhámos vagyok... - tenyerébe vette Leila arcát, ajkával megérintette ajkát, ujjait belefúrta Leila laza gyűrűkbe göndörödő sötét hajába. - Te viszont gyönyörű vagy...

Lilla kivette a levelet a postaládából.

- Nagymama írt - mutatta férjének az elnagyolt betűket.

- Rég voltunk nála. - bólintott Csizovszky. - Biztos hiányzol neki. Meg a gyerekek is. Mit ír?

Lilla végigolvasta a helyesírási hibákkal zsúfolt, de gondosan rajzolt betűkkel rótt sorokat. Nagymama csak két osztályt végzett, pedig jól tanult, de kivették az iskolából, mert kellett a libapásztor a réten, meg a dada a kisebb testvérek mellé.

- Azt írja, valaki másfél hónapja lakik apukád üresen álló házában. De nem a szelleme, az biztos. Talán jó lenne szólni Salinak...

- Még ne! - rázta fejét a kamionos. - Ne ringassuk hiú ábrándokba. Holnap érted megyek és leugrunk nagymamához.

- Igen, igen, jól hallottad, szükségem van arra a fuvarra! Vedd ki a vattát a füledből, akkor megismétlem: kell nekem az a fuvar! Melózni akarok. Itthon megtalálsz, hívj! Még valami, Ferjánc... előre is... kösz.

Sali megszakította a vonalat, de a kagylót nem tette a helyére.

- Most te jössz! - nyújtotta a lánynak. - Felhívod a főnöködet, és szabadságot kérsz! Sokat. A tavalyit meg a tavalyelőttit is. Mindet, amit évekig nem vettél ki! Mindre szükséged lesz. Azalatt egész Európát bejárhatjuk.

- Sali...

- Ne sírj, kicsim, ne sírj! Örülj, azt szabad. Csak azt szabad. Nagyon sokat adtál nekem ezen az éjjelen. Nem tudom, miért én vagyok a kiválasztott, de meghálálom. Kinyitom előtted a világot, ami neked eddig az étterem és albérleti szobád falaira korlátozódott. Magammal viszlek, megmutatom neked a világot és megmutatlak téged a világnak!