7. rész

  Sali kulcscsomóval játszadozó ujjainak remegése pillanatra se hagyott alább:

  - Őszintén, Medve, te hiszel neki?

  - Kölyök, Aranka az öcsém első házasságából született és kilencéves volt, mikor az anyja elmenekült Gyuritól. Az öcsém magával vitte a kislányt a második házasságába és a gyerek látta, micsoda rombolást visz véghez az öcsém Lillában is. Mikor Gyuri két év múlva otthagyta Lillát a két pici kislánnyal és Arankával, fellélegeztek. Hat évig nem is engedtek férfit betolakodni az életükbe...amíg te és én színre nem léptünk...Lil is bizalmatlan volt velem, Aranka pedig utalt arra, hogy azon az első éjszakán erőszakkal tetted őt a magadévá...

  - Uramisten, hát még mindig itt tart? - mondta Sali fáradtan. - Istenem, hányszor kértem már tőle bocsánatot akkor is, azután is, azóta is...

  - És meg is bocsátott neked, mert hisz veled ment, otthont varázsolt a lakásodból és aggódott, míg haza nem értél épségben. Aztán megkapta azt a betegséget, ami minden kamionos asszonyát érzelmileg sarokba szorítja; hogy párja nem állít-e haza egy szőkeséggel a messzi Északról vagy egy feketével a mesés Keletről. Bánfy is sofőr lévén jól ismeri ezeket az érzékeny pontokat. Kétségbeejtette Arankát, mikor elmesélte neki, hogy te nem a hűségedről vagy közismert. Ezek után persze Aranka örömmel fogadta Bánfy meséjét, hogy olyan munkát kaphat külföldön, amelyből megélhet akkor is, ha te egy vetélytárssal állítanál haza. Sali, most nem az számít, hogy én hiszek-e a gyámleányomnak, hanem hogy te mit érzel iránta. Ne hidd el neki, hogy Bánfy nem kényszerítette arra, amihez csak neked van jogod, de akkor azt is kérdezd meg magadtól, vissza tudod-e fogadni őt ezzel a tudattal is. Kérdezd meg magadtól, nem lenne-e könnyebb, ha neki hinnél, nem a saját sértett hiúságodnak.

  - Tudod, Medve, az a baj, hogy én már nem érzek úgy iránta, mint eddig. Mert azóta tudom, milyen az, ha nem csak te adsz, hanem téged is szeretnek. Tudod milyen az, ha egy nő nemcsak a testét adja neked? Ha kitárja előtted a lelkét és szívének minden dobbanása neked üzen? Ha minden pillantása téged keres és minden mozdulata téged akar érinteni?

  - Tudom, Sali. Mert nekem van egy Lillám.

  - Akkor tudod, miért nincs értelme ennek a beszélgetésnek. Tudod, mi lehet az egyetlen válaszom. Te elküldenéd Lillát, mert mondjuk egy régi szeretőd vissza akar jönni hozzád?

  Csizovszky sóhajtott:

  - Kölyök, azért gondolhattad volna, hogy nem véletlenül próbálok a lelkedre hatni. Ha nem vállalod Arankát, egyetlen lehetősége maradt. Az abortusz.

  Sali úgy ugrott föl, hogy heves mozdulatával feldöntötte a széket.

  - Micsoda?!!!

  - Sajnálom, kölyök, a gyermeked fölnevelésére már nem vállalkozom.

  - Azt mondod, tőlem van a gyerek?

  - Mégis, kitől lenne? Cirka három hónapos, Aranka pedig csak másfél hónapja ment el tőled. Ha nem tervezted be, miért nem vigyáztál?

  - Medve, az istenért, hát nem én vagyok a nő...

  - De neked van tizenhárom évvel több eszed.

  - Hidd el Medve, adtam neki pénzt gyógyszerre, bármit megvehetett és bevehetett...

  - És biztos vagy abban, hogy meg is vette, be is vette?

  - Igaz, hogy eleinte panaszkodott, hogy hányingere van tőle, de aztán biztos hozzászokott...

  - Sali, tudsz te arról, hogy ha csak egyetlen tablettát is kihányt és nem pótolta, akkor megette a fene az egész védekezést? Elolvastad egyetlen dobozon is a használati utasítást, milyen mellékhatása lehet ezeknek a tablettáknak? Foglalkoztál azzal, hogy mekkora felelősséget róttál egy iskoláslányra?

  - Legalább te ne gyötörj, Medve! Segíts...

  - Igyekszem segíteni, döntened viszont neked kell.

  - Ha az olyan könnyű lenne! - sóhajtott Sali. - Leila maga a szerelem és az odaadás...

  - Aranka terhességéért viszont te vagy a felelős. - mondta Csizovszky keményen.

  - Nem kell folyton emlékeztetned rá. Beszélek Leilával.

  - Arankával is beszélned kell.

  - Aranka, megint csak Aranka! - fortyant föl Sali. - Fölforgattam utána a világot, majd beledöglöttem a tudatba, hogy itthagyott és baja esik! Te nem tudsz róla, de nem ez volt az első hisztije. És mindig én engedtem és mindig ki kellett találnom, hogyan békítsem meg. Eleinte talán még szórakoztatott is, de ha hullafáradtan, feltupírozott idegekkel és kiéhezve érsz haza többhetes távollét után, nem hiszem, hogy türelmesen mosolyogva viseled a szemrehányásait, amiért kamionozol, meg hogy fanyalogva fogadja az ajándékot, amit hoztál neki, ahelyett, hogy belesimulna a karodba és...

  - Értelek. - bólintott Csizovszky. - Ahogy eddig is, számára minden férfi megbízhatatlan és kegyetlen, amilyen az apja volt. Úgy látom, a felfogása nem változott, így nincs értelme, hogy újra megpróbáljátok együtt. Akkor hát döntöttél. Leilával maradsz, Aranka pedig megy abortuszra. Befejezi az iskolát, de vége az engedékenységemnek. Lillát ki akarom kímélni, úgyhogy a kisasszony rendesen be lesz fogva...

  - Ne legyél szigorú hozzá! - szaladt ki Sali száján. - Ő olyan érzékeny lelkű, álmodozó...

  Csizovszky sziklaarca megenyhült:

  - Nem csinálok belőle cselédet. De a szabadságát a saját érdekében megnyirbálom. Nem akarom, hogy megint belefusson egy szélhámos karjába. Amilyen csinos kislány...az érettségit le kell tennie, ebből nem engedek. Ha majd rájön a középfokú végzettség értékére, hálás lesz érte akkor is, ha büszkesége meggátolja, hogy megköszönje, amiért nem engedtem elkallódni.

  - Medve... - Sali tétovázott. - Te már apa vagy. Anna kisbabájára gondolok...aztán Fannyra és Riára: Gyuri gyerekeire, akiket sajátodként szeretsz, meg arra a rugdalozó kis vacakra Lil testében... aki igazán a tiéd lesz...mondd, milyen érzés...apának lenni?

  Csizovszky a szemébe nézett:

  - Olyan, amit hamarosan megtapasztalhatnál, ha engednéd a gyereked megszületni, akit te hívtál életre! Mert amikor már nem lobog olyan féktelenül a véred, akkor majd szivesen látnád, hogyan nyúlik feléd egy apró kezecske, hogyan nevet rád egy aprócska száj...Akkor eszedbe fog jutni, hogy feláldoztál egy védtelen életet, aki ugyanabból a heves vágyból született, mint amit most Leila iránt érzel.

  - Medve, mikor beszélhetek...Vele...?

  - Jól gondold meg, mit mondasz neki. Szemrehányásra, veszekedésre nincs szüksége. Ha úgy érzed, higgadt tudsz maradni, gyere. De ha még mindig feldúlt és bizonytalan vagy...

  - Ne szövegelj, Medve, menjünk már!

  Még a csend is lábujjhegyen járt a házban.

  - Hova dugtátok a kölyköket?

  - Napköziben vannak. Most megyünk értük Lillel. Aztán elvisszük őket az Euro-Parkba.

  - És...Ő?

  - A gyerekszobában. - intett fejével Csizovszky. - Megbocsáss, pajtás, sietnünk kell. Aztán nehogy nagyobb galibát csinálj, mint ami van...

  - Te Lil, vidd már innen ezt a vén Medvét, ne dörmögjön itt a fülembe. Különben igazán elragadóan csinos kismama vagy, kicsikém! Tudod, hogy belőlem nehéz kihúzni egy bókot, ha nem gondolom komolyan, így elhiheted nekem, hogy tényleg...

  - Ne udvarolj, Sali, kár a fáradságért! Lil hűséges hozzám!

  Csizovszky az utcára érve azonnal megfogta Lilla kezét. Viselkedése félreérthetetlenül jelezte, hogy ez az asszony hozzá tartozik és az ő oltalma alatt áll.

  Sali jó ideje álldogált az ajtó előtt a tétova kopogtatás után, mire eljutott addig, hogy lenyomja a kilincset. Aranka féloldalt felhúzva fekete neccharisnyás lábait, jobb kezére támaszkodva ült a szőnyegen, körülötte újságok szétszórva. Láthatóan az álláshirdetések és albérletek érdekelték.

  Felpillantott. Kibontott barna haja előreomolva félig eltakarta sápadt arcát, sötét szemében fáradt lemondás, de valami halvány, szégyenkező öröm csillant benne a férfi láttán.

  Sali kővé meredve állt. Kinyitotta majd becsukta a száját, aztán megint kinyitotta, hogy újra becsukja. Egyszerűen nem tudta, mit mondjon.

  Aranka nem úgy nézett ki, ahogy az emlékeiben élt. A dacos, makacs kislány nővé ért, mióta nem látta. Volt benne valami izgató, ismeretlen szépség. Lehet, hogy a terhesség változtatta meg?

  Salinak nagy nehezen sikerült kinyögnie egy sziát. Aranka bátortalan mosollyal mutatott helyet maga mellett. Sali letelepedett a szőnyegre.

  - Jól vagy? - kérdezte esetlenül.

  - Gondolom, nem azért jöttél el, hogy udvariaskodj... - mondta halkan Aranka. - Leila hogy van?

  - Számon akarod kérni, kivel voltam, míg te bujkáltál előlem?! - találta meg Sali a régi hangját.

  - Semmit nem kérek számon. Csak azért kérdezlek Leiláról, hogy halljam, hogyan beszélsz róla. Hogy tudjam, hogyan döntöttél... - Sali lelkében megrezzentett valamit ez a halk, visszafogott hang. Azon az első éjszakán beszélt így Aranka, mielőtt kétségbeesésében nekiment a folyónak...

  Az emlék felidézése kivette Sali kezéből a fegyvert. Lehunyta szemét és lehajtotta fejét.

  - Miért mentél el Bánfyval? - fáradt volt a hangja.

  - Munkát ígért. Reklámfilmezést. - felelt csöndesen a lány.

  - Átvitt a határon?

  - Nem.

  - Miért gondoltad meg magad?

  - Mert láttam, mit tettek...Melindával... - suttogta Aranka.

  Sali lassan emelte föl fejét, döbbent tekintete a lányra szegeződött:

  - Hol láttad?

  - Bánfy házában. A kazettái közt. A telefonban azt mondta, ott várjam meg, míg értem jön. Bekapcsoltam a videomagnót, hogy addig nézzek valamit és találomra kivettem egy filmet...Nem volt felirata, csak...

  - Tudom. - szakította félbe Sali. - Csak számozása. Én is láttam őket és majd az eszemet vette, hogy téged is így használnak... - elcsuklott a hangja.

  Aranka elhomályosuló szemmel nézte a férfi gyötrődő arcát:

  - Akkor már nem élnék. Azt a gyalázatot nem tudnám elviselni...És én rántottam bele szegény Melindát...

  - Megtalálták. - mondta tompán Sali. - Heroin túladagolás... Ha arra gondolok, amit a pornófilmen láttam, azt mondom, jobb neki...

  Aranka fehér arcát elrejtette a selymes hajzuhatag, de válla rázkódása sejtetni engedte, hogy sír. Sali némán ült. A lány összeszedte magát:

  - Elvakított a csillogás ígérete és nem vettem észre, hogy mindenem megvan, mert gondoskodtál rólam. Az önállóságomat is meghagytad...

  - Én már semmire nem megyek a dícséreteddel. - mondta halkan Sali. - Mindig a kegyeidet kellett keresni. Olyan lehettem, mint egy kiskutya, amelyik koldulja a jó szót, ezért cirkuszi mutatványokra is hajlandó. Nem kellemes utólag belegondolni, elhiheted. Ha legalább lett volna értelme...de úgy léptél le, mint aki csak söpredéket hagy hátra...

  - Igazad van. Azóta sok mindenre rájöttem. Nem becsültem meg a kényelmet, a szerelmedet és a szabadságot, amit biztosítottál nekem. Semmit nem tudok jóvátenni, ahogy Melinda halálát sem...Köszönöm, hogy nem vádaskodni jöttél...

  Sali nézte a lányt és lassan felemelkedett:

  - Nincs kedved egy sétához? Igaz, hogy elég hűvös az idő, de úgy látom, jó ideje nem voltál levegőn.

  Aranka elfogadta a felé nyúló erős kéz segítségét.

  - Csak kabátot húzok.