Két színművészetis előadás, két színészvizsga. Az egyik olyan, mint egy féktelen házibuli, a másik már a megszokott otthonon kívüli és bizonyítási kényszerrel teli. Saját pályán, a Színház- és Filmművészeti Egyetemen belüli Ódry Színpadon adják a Démonológia című horrorparódiát, és – nagy lehetőségként négy kezdő számára – a Pesti Színházban mutatták be A modell című, komoly dolgokat is pedzegető, könnyed bulvárdarabot. Olyasmit, amiből a tanintézet falain belül nem szokás vizsgázni, de aztán a gyarló színészi praxis annál inkább megköveteli a mondanivalóval is fűszerezett, laza kis semmiségek előadásának tudományát. A Démonológia játékosai ötletet és poént halmoztak egymásra, nem fértek a bőrükbe, szabad asszociációs viháncolást telepítettek a deszkákra. Tasnádi Istvánnak jó érzéke van ahhoz, hogy adott színészekre telivéren eleven színjátékszövegeket írjon. Mesterévé vált a blődlinek. Ezúttal vámpírhistóriát vegyít Frankenstein-történettel, és mindebbe beleszövi a színészek búját-baját. A diákok nagyképűsködnek, hisztiznek, elkenődnek, gúnyolódnak, mint a valóságban, a saját helyzetüket, lényüket is beleépítik a szerepeikbe. Bagó Bertalan rendezőként ösztökélte az elszabadult játékkedvet, és lenyesegette a túlburjánzó vadhajtásokat. Nagy Sándor, Nagy Lóránt, Holecskó Orsolya, Wégner Judit, Kerényi Miklós Máté, Peller Anna, Szegő Adrienn, Fila Balázs, Ömböli Pál, Zöld Csaba, Szőcs Artur, Szemenyei János – Kerényi Imre osztályának tagjai – jóféle diliben vesznek részt, és közben magától értetődő természetességgel megmutatják a tehetségüket. Marton László osztályának négy tagja a Pesti Színházban vizsgázhat. A Neil LaBute által írt A modell afféle Pygmalion-történet, egy képzőművész-hallgató lány sajátos installációként, szerelmet imitálva menő hapsit csinál egy szemüveges, lerongyolódott bölcsészből. Aztán ejti. Csenevész történetecske, ami azért pedzegeti azt a kérdést, hogy az elvárásokkal, idegen mintákkal teli világban mennyire maradhatunk önmagunk. A rendezőt, Lukáts Andort láthatóan ez izgatta. A Pesti Színházban, bár voltak itt bevállalós produkciók, ki kell elégíteni a bérletes közönség igényeit. A hallgatók állják a sarat. Kicsit elbizonytalanodnak a meztelenkedős jelenetnél, ezt erőteljesebben kellene csinálni, vagy el kéne hagyni. A csipkelődés, a nemek közti párharc jól megy, a drámai feszültség teremtése kevésbé. Amikor a Zeck Julianna által játszott képzőművész lány leleplezi, hogy csak félreértett szakmai kihívásból közeledett a bölcsész sráchoz, meg kellene állnia a levegőnek, ehelyett a monológ alatt némi unalom telepszik a nézőtérre. De Zeck Julianna is kedves jelenség a színpadon, partnere, Telekes Péter viszont máris figyelemreméltó tehetségnek látszik. Tornyi Ildikó és Varjú Kálmán szerepük szerint közelednek, majd eltávolodnak egymástól, képesek könnyedek és kicsit fajsúlyosabbak is lenni. Nem kellemetlen az este. |