Hogyan fogjunk hozzá?

Sok gazdi tapsolással, csettintéssel vagy más hanghatással jelzi macskájának, "ezt nem szabad"! Ez az egyik legkézenfekvőbb módja annak, hogy elvonjuk az állat figyelmét a készülőfélben lévő csintalanságról. Az engedelmességre szoktatás során a hangkeltéshez használhatunk különböző tárgyakat, például csengőt is.

Bíztassuk cicánkat, hogy tegye azt, amit szeretnénk , majd rögtön használjuk a csengettyűt és ezzel egyidőben jutalmazzuk meg valamilyen finomsággal. 

Ahhoz hogy megtanulja társítani a csengőt a jutalomfalattal, sokszor meg kell ismételnünk ezt a cselekvéssort . Hogy megtudjuk, "működik-e" már, rázzuk meg a csengettyűt és figyeljünk, jön-e a cica keresni a jutalomfalatot. Ha igen, akkor kezdődhet a "kiképzés"!

A legjobb, ha az etetés idejére tesszük az órákat. Természetesen nem az a cél, hogy éheztessük a cicát, de tény, hogy egy éhes macska készségesebb és érdeklődőbb. Minden egyes "foglalkozás" körülbelül tízperces legyen. A tanításhoz zavaró hangoktól mentes helyet válasszunk.

Osztatlan  figyelemben részesítsük cicusunkat a foglalkozás idejére (tehát ne tévézzünk, ne hallgassunk rádiót közben). Olyan jutalomfalatot válasszunk, amit állatunk különösen szeret, ez lehet például tonhal vagy apró sültcsirkefalatkák.

A parancsszavakkal mindig legyünk következetesek , ne használjuk például egyszer a "gyere", másszor pedig az "ide" szót. Mindig szólítsuk a cicát a nevén, amikor utasítjuk valamire! Dicsérjük meg, amikor megteszi, amit kértünk. Egy nap csak egyféle dolgot tanítsunk meg neki, és hagyjuk, hadd "eméssze meg" másnapig. Addig ismételjünk vele, amíg nem társítja a hangokat és cselekszik rögtön. Ha ez megtörtént, következhet a második lecke. Ha azt vesszük észre, hogy cicánknak sehogy sem akaródzik tanulni valamelyik napon, inkább hagyjuk, és tegyük át a foglalkozást egy másik alkalomra.

"Ülj"

A leülés megtanításához rakjuk fel egy asztalra, tartsuk a jutalomfalatot a feje fölé. Mondjuk ki a nevét és az "ülj" parancsot. A jutalomfalatot ekkor kicsit tartsuk hátrébb, ahogy követi fejével a falatot, le fog ülni.

Amint leült, használjuk a csengettyűt és mondjuk ki megint, hogy "ülj". Rögtön utána kapja meg a jutalomfalatot. Ha nem akar leülni, ahogy egyre hátrébb visszük a feje fölött az ennivalót, akkor egy kicsit nyomjuk le a hátsó fertályát.

Ezalatt tartsuk továbbra is a feje fölött a falatot és mondjuk, hogy "ülj". Amikor leült, jöhet a csengettyű és a jutalomfalat. Nem fog eltelni sok idő és cicánk társítani fogja a parancsot a jutalomfalattal és akkor már a csengettyűre sem lesz szükségünk!

"Gyere ide"

Aki próbálta már betenni cicáját abba a kosárba, amiben az állatorvoshoz viszi, annak a sikertelen próbálkozást követő kimerítő bújócskázás sem ismeretlen. Ha a cica engedelmeskedne és a "gyere" szóra minden esetben megjelenne, a gazdi és az állat számára is egyszerűbb lenne ez a művelet.

Amikor épp az etetőtálkájához közeledik cicusunk, mondjuk, hogy "gyere ide" és használjuk a csengettyűt. Adjunk neki ételt és dicsérjük meg. Ezt a lakás különböző pontjain ismételjük meg, végül cicánk bárhova odajön majd, amikor hívjuk (természetesen a jutalomfalat sosem maradhat el!).

"Maradj"

Erre megtanítani a cicát már egy kicsit komplikáltabb művelet. Helyezzük a jutalomfalatot a földre körülbelül 1 m távolságra a macskától. Amint közelít, tegyük ki a kezünket, hogy megállítsuk és mondjuk hangosan: "maradj".

Amint megállt, használjuk a csengettyűt és jutalmazzuk meg. Ezt valószínűleg többször kell elismételnünk, mire megtanulja. Meggyorsíthatjuk a tanulást, ha csak akkor jutalmazzuk meg, ha megáll.

Egy-egy parancs megtanítása beletelhet egy napba, de akár egy-két hétbe is! Szóval legyünk türelmesek és törekedjünk arra, hogy cicánk játéknak fogja fel a foglalkozásokat, élvezze és szívesen vegyen részt benne! Az eredmény garantáltan nem marad el!