A macska alapvetően nagyon független és önellátó teremtés, az egyedüllét sem okoz neki problémát, feltéve, ha a gazdi megfelelő figyelemmel van iránta (játszik, foglalkozik vele). Ugyanakkor kétségtelen, hogy nagyon szórakoztató lehet egy másik cicával játszani, amíg a gazdi távol van.

Segíthet a döntésben, ha észrevesszük azokat a jeleket, melyek egyértelműen az unalomra utalnak: ilyenek a szőrtépés, a mániás-kényszeres cselekvés, az önkínzás (mint például a saját farkának harapdálása) vagy az étvágytalanság, továbbá az állandó alvás is erre utal. Ilyenkor mindent megtesz, hogy odafigyeljünk rá: felmászik a függönyre, megtámadja a bokánkat. Ha cicánk ezek közül bármelyik tünetet is mutatja - és az állatorvos szerint sincs testi baja - akkor csak egy társ segíthet!

Bemutatás, barátkozás

Minél fiatalabb a cicánk, annál könnyebben fogadja el az új jövevényt. Idősebb macskánk mellé is inkább egy fiatal cicát válasszunk, így a legegyszerűbb ugyanis összeszoktatnunk őket! Ha még csak most gondolkodunk azon, hogy cicatulajdonosok szeretnénk lenni, érdemes egyből két cicán gondolkodnunk, így egyből nagyon jó barátok lehetnek.

Ha a macskák ivartalanítva vannak, akkor elvileg bármilyen neműeket összeereszthetünk, az általános megállapítás azonban az, hogy az ellentétes neműek jobban kijönnek egymással. Viselkedésükben, energiájukban, személyiségükben azonos, de legalábbis hasonló cicákat válasszunk, így sok civódástól kímélhetjük meg őket. Így például himalája cicánk mellé inkább manx vagy brit fajtát, semmint sziámit vagy abesszint válasszunk. Figyeljük meg társállatunkat és próbáljuk kitalálni, milyen típusú macska illene mellé a leginkább.

Ha menhelyről szeretnénk örökbe fogadni, akkor a gondozóktól érdeklődjünk a cica hátteréről, mely nagyban befolyásolhatja a viselkedését. A menhelyről származó cicák - mivel többen vannak egy helyen - alkalmazkodóképesebbek, barátságosabbak.

Hasznos tanácsok

A második cica nem csak örömet hoz a házba, kötelességeink is vannak vele szemben. Ő is igényli a gondoskodást, egy saját kis territóriumot és természetesen őt is táplálni kell. Meg kell gondolnunk, hogy hogyan oldjuk meg mindezt úgy, hogy a cicák ne érezzék hiányát semminek.

Mielőtt új taggal bővül a család, bizonyosodjunk meg róla, hogy otthoni cicánk nem szenved semmiféle betegségben, és az oltásait is megkapta.

Az összeszoktatás

Segítsük az új jövevény beilleszkedését, de mindezt csak lassan tegyük, hagyjuk, hogy régi cicánk is megszokhassa, hogy már nem ő az egyetlen állat a lakásban. Legyenek egy-két hétig külön szobában, és csak rövid találkozókat hozzunk össze. Lassanként növelhetjük ezt az időtartamot, míg egyszer csak azt vesszük észre, hogy együtt játszadoznak... Ez az ismerkedés mindkettőjüknek stresszmentes!

Szerző/Forrás: Csonka Viola