Ha kutyánknak a napi sétát a fekhely és az ételes tál között lévő távolság heroikus leküzdése jelenti, illetve ha már az extra méretű fekhelyet is kinőtte, akkor érdemes elgondolkodni vágósúlyba került kedvencünk diétára fogásán.

Kutyasétáltatás közben gyakran találkozni (elhízott) gazdi elhízott kutyájával. Főleg az idős vagy nagyon elfoglalt gazdával rendelkező emeletes házi kutyákat fenyegeti a veszély, hogy testük hordó alakot ölt, és már a legcsekélyebb érdeklődést sem mutatják egy üldözésre kínálkozó macska vagy postás láttán, viszont a hűtő előtt órákat képesek üldögélni áhítatos képpel, potya falatokra várva.

Bár kétségkívül mókás látvány egy elhízott véreb házőrzési és macskakergetési próbálkozása, a kövérség nemcsak esztétikai hiba, hanem komoly egészségügyi problémákhoz vezethet, csakúgy, mint az embereknél.

Ilyenkor nincs más megoldás, mint egy alaposan megtervezett, szigorú fogyókúra. A kutyafogyókúrára hasonló szabályok érvényesek, mint az emberekére: fő a fokozatosság és mértékletesség. Minden helyzetre és egyedre alkalmas módszer azonban nincs. A személyre szabott terápia hozhatja a legjobb eredményt, amiben az állatot kezelő orvos, ismerve a körülményeket, sokat segíthet.

Házi koszt vagy táp?

A fogyókúra kezdetekor először azt kell eldönteni, hogy milyen táplálékot adunk a kutyának: házi kosztot vagy tápot. A kétféle módszer keverésének az a hátránya, hogy a tápokban levő összetevők hatásával nem lehet számolni, ha házi koszt is van. Nem véletlenül dolgoznak a jobb cégeknél szakemberek százai azon, hogy kiszámolják, miért legyen egy tápfélében éppen 23% fehérje, és ne 24%! Ha ezek után egy kis házi koszttal kiegészítjük a gondosan kidolgozott tápot, könnyen elronthatunk mindent. Különösen így van ez a diétás tápok esetében, amelyek hatása csak és kizárólag akkor tud érvényesülni, ha huzamosabb ideig csak ezt etetjük az állattal!

Tehát a diéta alatt a napi ételmennyiségen (adott súlyú táp vagy gondosan porciózott egyéb étel) felül semmi mást ne adjunk neki (semmi kutyanasi, jutalomfalat)! Ha ez megvan, akkor a megszokott mennyiséget lassan, fokozatosan csökkentsük: minden nap néhány szemmel kevesebb tápot kapjon az állat, és akkor észre sem fogja venni, hogy diétázik.

Aranyigazság: mozgás nélkül mit sem ér a diéta!

Elkényelmesedett kedvencünket lassan, fokozatosan szoktassuk hozzá a rendszeres testmozgáshoz. A kis eredményeknek is örüljünk, elsőre például az is tökéletesen megteszi, ha a pár lépéssel távolabb helyezzük az ételes tálat a fekhelytől, és a kutya óriási küzdelemmel, legyőzve a hatalmas távolságot elér a koszthoz. Másnap emelhetjük a távot, így eljuthatunk egészen az ajtóig.

Ha kutyusunk sikerrel veszi az akadályokat, akkor érdemes megjutalmazni, persze csak egy baráti vállveregetéssel, hiszen mindenféle nassolás szigorúan tilos! Következő nap akár kivihetjük az utcára is, majd pár nap múlva már a saját lábán is kimerészkedhet. Így a kutya szinte észrevétlen szokik hozzá a mozgáshoz. Ha eddig minden simán ment, akkor kisebb feladatokkal színesíthetjük az egyébként könnyen rutinná váló napi sétát: acsarkodás a szomszéd nénire, postáskergetés két háztömbön keresztül, környék összes macskájának kitartó üldözése.

A séta hosszát (időtartamát) naponta - következetesen - 4-5 perccel hosszabbítsuk. Megbízhatóbb és ellenőrizhetőbb a folyamat, ha az etetésről (napi mennyiség) és a sétáról (napi időtartam) is naplót vezetünk.

Nagytestű növendékek esetében nem javasolt a túlzott terhelés ("provokált" futtatás), ezzel érdemes megvárni a csontozat, izomzat teljes kifejlődését, de akkor is fontos a fokozatosság betartása.

Ne legyünk türelmetlenek!

Ne akarjunk azonnal eredményt! Hetente mérjük meg az állat súlyát (azonos időpontban, etetés, itatás előtt). Ha kis mértékben is, de folyamatosan csökken az állat súlya, akkor elégedettek lehetünk az eredménnyel.

Nagy túlsúly esetén érdemes orvosi segítséget igénybe venni, illetve speciálisan fogyókúrára kifejlesztett tápokat venni. Ezeknek ugyanis nagyobb a rosttartalma, ami telítettségérzetet okoz, és tartalmazza az állat számára nélkülözhetetlen vitaminokat és ásványi anyagokat. Tapasztalatok szerint ezeket a tápokat az állatok szívesen fogyasztják. Nem árt tudni, hogy a diétás tápok a normál tápoknál valamivel drágábbak, de a kutya egészségét nézve mindenképpen megéri. A normál és fogyasztó tápok etetését kombinálni is lehet annak függvényében, milyen "sürgős" a fogyasztás.

Némi odafigyeléssel és testmozgással jó hatással lehetünk kutyánk alakjára és egészégére, nem beszélve a hosszú séták közös örömeiről.

Szerző/Forrás: Háziállat Magazin
Dr. Kerekes Bálint