Szabi: Általában ez a kétéves periódus volt a megszokott nálunk a lemezek között, ami azzal telt el, hogy ha megjelent egy album, akkor ugye elindult a hozzátartozó promóciós turné, ezt általában tavasszal és ősszel zavartuk le, közben felléptünk fesztiválokon, utána pedig a második évben következett a feltöltődés, illetve zeneírás időszaka. Ezúttal közbejött pár dolog, például megpróbáltuk gépekkel kiegészíteni a zenénket, kísérleteztünk másféle hangszerelésekkel, s erről tanúskodott az első háromszámos demónk is.

Szabi: Nem igazán, mert rá kellett jönnünk arra, hogy azért az egy külön szakma. Rengeteg idő és energia kell ahhoz, hogy azt az ember elsajátítsa, profi szinten tudja alkalmazni vagy használni.

Szabi: Nem, egyszerűen ilyen szárnypróbálgatások jöttek ki elsőre, ezt vettük fel akkor demóra, véleményezés céljából körbeküldtük mindenkinek. Akkor viszont még nem voltak teljesen kialakulva a számok, élőben sem nagyon próbáltunk, mert Attilának akkor jött képbe ez az ínhüvely-gyulladásos története. Így gépeken írtuk meg a nóták nagy részét, s emiatt egy kicsit lágyabbak lettek, de amikor ez kiderült, akkor gyorsan lehúztunk a próbaterembe, összedobáltuk az anyagot, és egyből kiderültek a turpisságok.

Szabi: Biztosan hatással volt ránk, mert hogyha esetleg nagyon jó kritikákat kapott volna, akkor az is lehet, hogy abba az irányba mozdul el a történet, de hála Istennek ez megkapta a megfelelő visszajelzéseket, felébresztett bennünket, és talpra álltunk.

Szabi: Ahogy ezután a háromszámos anyag után elkészültek az élő verziók, akkor egyből bevonultunk egy másik demózásra, és megint felvettünk egy pár dalt. Ezt szintén körbe küldtük a kiadóknak, aztán összefutottam Barabás Bécivel, és ő is szólt, hogy majd szeretne kérni az új demóból, mert egyrészt ő is bevinné egy-két céghez, meg rejtélyesen még annyit mondott: lehet, hogy lesz egy lehetőség, ami érdekelne minket. Akkor még nem tudott semmi konkrétat. Amikor elkészültünk, odaadtuk neki a CD-t, jöttek az ilyen-olyan visszajelzések, és azután a- Béci közreműködésével létrejött- 4 Tune szerződésajánlata mellett döntöttünk.

Szabi: Mi elmondtuk, hogy mit szeretnénk, miket tervezünk a közeljövőre. Vagyis, hogy idén tízéves a zenekar, tehát mindenféle ezzel kapcsolatos megmozdulásokat szervezünk, illetve naprakészen ott akarunk lenni az újságokban, a médiában. Ebből szinte minden meg is valósul, elvégre április elején kijön a "Szabadlábon", szeptember végére, vagy október elejére pedig szervezünk egy tízéves jubileumi bulit, egy olyat, mint annakidején az ötéves volt a Petőfi Csarnokban. Erre a koncertre természetesen a régi tagokat is meghívjuk majd, és egy jó kis bulit csapunk, amit valószínűleg rögzítünk is, mert már sok rajongónk kérdezte, hogy mikor lesz egy igazi Black-Out koncertlemez.

Szabi: Ez is szerepelt a kiadó előtt vázolt terveink között. Jövő év tavaszára tehát várható a koncertlemez kihozatala, Karácsonyra pedig - erre a tízéves jubileumra való tekintettel - egy válogatásalbumot tervezünk. Egyelőre a 4 Tune-nal erre a három lemezre állapodtunk meg, és azért is döntöttünk mellettük, mert a többi céget ez a történet nem érdekelte. Őket annál inkább, sőt akkora aktivitással, meg lelkesedéssel álltak az egészhez, amilyet még nem tapasztaltam kiadó részéről. Teljesen pozitívak voltak, és azóta is ilyen a hozzáállásuk, tehát nagy tervekkel és lendülettel vágtunk neki az egésznek.

Szabi: Érzésnek nagyon jó, ráadásul hatalmas lendületet adott az egész csapatnak, amikor kiderült, hogy mik a tervei a kiadónak és ezt mennyire komolyan készítik elő. Gondolok itt az album angol nyelvű verziójára, aminek eredményeként a videóklippre egyből meg kell csinálnunk az angol nyelvű változatot is, utána ezt kiviszik, majd be kell fejeznünk az összes többi dal feléneklését angolul, és így tizennégy országban - ott, ahol a 4 Tune-nak érdekeltségei vannak - jelenhet majd meg a "Szabadlábon". Ez annyira felspanolta a zenekart, hogy minden erőnket erre fogjuk majd áldozni.

Szabi: Ez éppen most van folyamatban, az Emerika zenekar énekese, Josh segít nekünk ebben. Amikor ugyanis a HSB Stúdióban dolgoztunk, előttünk az Ektomorfék készítették a lemezüket Josh segédletével. Így került képbe, felajánlotta, hogy nagyon szívesen segítene, úgyhogy vele meg egy másik emberkével fordíttatjuk a verziókat, és majd azok lesznek felénekelve. Egyrészt Josh által, másrészt még Jamie Winchester is megígérte, hogy felénekli, és onnan tanuljuk majd be. Vagyis lassan kezdődik az angoltanulás a részünkről.

Szabi: Megint egy újabb stúdiót, a HSB-t választottuk. Hidasi Barna személyében új hangmérnökkel dolgoztunk, ezért Jamie-re ilyen szinten most nem volt szükségünk, de ebből nincs sértődés, ugyanolyan jó haverságban vagyunk. Egyszerűen egy újabb hangzást szerettünk volna, egy új emberrel akartunk dolgozni, és mindez be is vált. Amikor hallottuk, hogy Barna milyen munkákat készített, akkor úgy láttuk, hogy vele kell megcsinálni a következő albumot. Most teljesen elégedettek vagyunk a végeredménnyel.

Szabi: Egy sokkal vastagabb, teljesen más soundot akartunk, mint ami eddig megszokott volt a Black-Outnál. Ez meg is történt, nagyon jót tett a számoknak, ráadásul sokkal energikusabb, dinamikusabb lett az egész, miközben a Black-Out sajátos stílusjegyei ugyanúgy szerepelnek a dalokban. Most megint nagyon ráfeküdtünk a vokálokra, ezek iszonyú erősre sikeredtek.

Szabi: A "Maja" az eddigi leggyorsabb tételünk, ez nyitja az albumot, és erre készül a klip is. Ilyen lefelezős témával indul, utána pedig pont a duplájára ugrik, és ettől ilyen punkos lüktetésű, gyors tempójú, és iszonyú vokálokkal megtámogatott.

Szabi: Gépet végül egy dekát sem használtunk a lemezen, mert miután lementünk a próbaterembe és összeraktuk az újra átgondolt verziókat, akkor kiderült, hogy nincs is rá szükség, mert az élő varázs sokkal erősebb ennél. Az is zavart minket, hogy a gépre vagy a sequencerre nem lehetett volna olyan szabadsággal játszani, nem tehettük volna meg, hogy bármikor, bármerre egy kicsit elkalandozhassunk, improvizálhassunk. Szóval mindössze annyi maradt ezekből a tervekből, hogy egy ismerősünk bejött a stúdióba, és pár számba - improvizálás szinten - ráscratchelt egy-két jópofa dolgot. De ezt is csak érdekességképpen...

Szabi: Hosszú időre kénytelen volt kiszállni a zenélésből, egy kicsit meg is ijedt, hogy esetleg majd végleg be kell fejeznie a pályafutását, mert orvostól-orvosig ment, és senki nem tudott neki bíztatót mondani. Egyszerűen "túlvállalta" magát. Egész évben több csapatban is zenélt, és ugye emiatt nem tudott eleget gyakorolni az iskolára, s ezt a nyári szünetben próbálta bepótolni. Ráfeküdt a zongorára, és csak gyúrta, gyúrta, míg mind a két kezébe bele nem állt az ínhüvelygyulladás. Hónapokig, sőt még a mai napig is fáj a keze, de úgy hallottam, hogy egyre többet tud gyakorolni. Egyelőre a Szörpöt megint elkezdte csinálni, de még fáj a keze, és nem is tervezi, hogy a Black-Outba visszajöjjön.
Temesi Berci - az utód - meg Attila elég régen ismerik egymást, játszottunk is együtt egykét bulit Berci csapatával, a Stonehenge-dzsel a turnénk során, és Attila őt ajánlotta, hogy próbáljuk meg. Közösen átnézegették a dalokat, Berci lejött a próbára, és mivel bevált, szinte kihagyás nélkül, gördülékenyen át lett hidalva a probléma. A külső szemlélődők nem is vehettek észre semmit, csak annyit, hogy ezen a poszton változás történt. De nem kellett megállnunk, koncerteket kihagynunk, és ezt Bercinek köszönhetjük, aki egy állandó közreműködő lett nálunk.

Szabi: Kowa már régebben kiköltözött Budapestről vidékre, így már nagyon keveset lógtunk együtt. Meg hát állandóan kereste azokat az embereket, akikkel meg tudja értetni magát, esetleg el tud beszélgetni olyan dolgokról, amikről másokkal nem. Ezután összetalálkozott a Mantrá-s srácokkal, és gondolom ennek hatására indult el azon az úton, ami rá olyan hatással volt, hogy még jobban megismerte önmagát, és az egész szerepét - ha van ilyen egyáltalán- ebben a világban. Ez nagyon hasznos volt, mert teljesen letisztult, és határozott ötletekkel, teljesen magabiztosan jött le a próbákra.

Szabi: Nem, sőt az sem, amikor bejelentette, hogy a Mantrá-s srácokkal is elkezdtek jamelni, s ahogy az sem, mikor felvetette, hogy beszállna hozzájuk teljes értékű tagként. Én erre mindig azt mondtam, hogy persze, nyugodtan. Láttam rajta, hogy tele van lelkesedéssel, tudja, hogy mit akar, és ha ez működik, meg előre viszi az embert, akkor csinálja. Az a lényege az egésznek, hogy jól érezzük magunkat mindenféle szinten. Végezte is a dolgát, csak amikor a kiadó megkérdezte, hogy akkor ez most hogyan lesz, meg hogy egyáltalán ezt a két együttest fogja-e tudni keményen csinálni, akkor derült ki, hogy marad a Black-Outnál, és maximum projekt szinten kisegíti a Mantrát.

Szabi: Olyan szinten volt ennek hatása, hogy aki nem foglalkozik vallásos témákkal, az semmit sem fog ebből észrevenni. Mint eddig is, Kowa szövegei több dolgot is jelenthetnek. Ha úgy nézed, iszonyatos mondanivalói vannak, nagyon jók a szövegek, s a kiadó is teljesen odáig meg vissza van tőlük.

Szabi: Április első hetében van a lemezmegjelenés, ezzel egy időben indul a turné, és még májusban is tartani fog. Az egyik előzenekarunk a Skunk lesz, a másikról még tárgyalunk. Ami érdekes lehet, hogy minden állomásra viszünk magunkkal saját hangosítást, a jó megszólalás meg az igényesség érdekében, mert már elegünk van abból, hogy tíz évig körbe-körbe járkálunk az országban, és egyszerűen a klubok hangosítása nemhogy javult volna, inkább rosszabbodott.

Szabi: Mindenféleképpen, mert már a próbateremben is éreztük, hogy sokkal energikusabb, magával ragadóbb, illetve még egységesebb az egész produkció. Annyira jó számok születtek, és annyira egységes lett most a hangzás, hogy - a kiadó szerint is ez most tényleg mindent überel!