Jó szívvel ajánlanám még mindenkinek a www.honfoglalo.hu oldalon ismert játékot, de sajnos nem engedi magát használható módon ide BEMÁSOLNI!
Sk.írások!
Sk.írások! : Kétszáz éve született …. Louis Braille aki kinyitotta a világot sorstársai számára
Kétszáz éve született …. Louis Braille aki kinyitotta a világot sorstársai számára
annbone 2009.02.08. 21:14
Léteznek, akik tehetségüknek köszönhetően évszázadokat átívelő lehetőséget adnak embertársaiknak, személyük azonban a háttérben marad, igen keveset tudunk róluk. Felfedezéseiket használjuk, de magáról az alkotó emberről igen keveset tudunk.
Ezek közé tartozik Louis Braille is, aki a vakok számára összeállította annak a pontírásnak a rendszerét, mely immár évszázadok óta segíti életüket, munkájukat.
2003-ban az ESE-Híradóban megpróbáltam bemutatni a Braille-írást, most ennek a nevezetes évfordulónak a kapcsán inkább picit magára a feltaláló személyére vonatkozó adatokat kerestem, ill. arról próbáltam információkat szerezni, hogy a mai technikai fejlődés milyen segítséget adhat a köztünk élő vak emberek számára.
Louis Braille 1809. január 4-én született egy Párizs melletti kisfaluban, Coupvrayban. Édesapja nyerges-szíjgyártómesterként dolgozott, így Louis kedvelt játszótere volt a papa műhelye. 3 évesen játék közben megcsúszott és a szíjgyártásnál használatos ár, melyet a kezében fogott, beleszaladt a szemébe. A szülők reménykedtek, hogy a balesetnek nem lesz komolyabb következménye, azonban a seb elfertőződött, a kisfiú mindkét szemére megvakult. Szülei teljesen összetörtek, a kisfiú azonban változatlan érdeklődéssel fordult a világ felé megváltozott körülményei között is.
Édesapja, hogy segítse fia tanulását, fából kifaragott betűkkel tanította, magyarázta a betűket, a betűkből kirakott szavakat. Louis mire iskolába került, ezen a sajátságos módon megtanult írni és olvasni.
Tanulmányait a falu iskolájában kezdte, ahol igen jól tanult, azonban néhány év után rá kellett döbbenniük, hogy a hatalmas tudásvággyal rendelkező kisfiú képtelen mindent csak hallás után megtanulni. A falu papja felfigyelt a gyerek rendkívüli tehetségére és szorgalmára.
Akkoriban már létezett a párizsi Vak Gyermekek Nemzetközi Intézete, melyet Valentin Haüy alapított. Ebbe az intézetbe sikerült Louisnak ösztöndíjat szereznie Paully atya segítségével ahová 10 évesen be is költözött.Az iskola vezetője rájött, hogy a vakok a papírba erősen benyomott betűket ki tudják tapogatni, ezért Haüy az iskolában a vak gyerekek számára vastag lapokból álló könyveket készített, de ezek a betűk a látók által használt betűk voltak. Ez nagyon megnehezítette a vakok számára az olvasást. Louis a papától tanult, faragott betűknek köszönhetően, az összesen 14 db rendelkezésre álló könyvet hamar elolvasta és ettől csak még inkább nőtt kíváncsisága, hogy mi minden lehet még, amit ha szemei épek volnának, elolvashatna….. Napjainak jelentős részét annak kifundálásával töltötte, hogy hogyan tehetné maga és sorstársai számára könnyebbé az olvasást.
1821-ben vendég érkezett az Intézetbe. Charles Barbier tűzértiszt, aki bemutatta a gyerekeknek az un. „éjszakai” titkosírást, amivel a katonák háború idején akár éjszaka, külön világítás nélkül is tudják olvasni az üzeneteket.
Ez a 12 pontos jelrendszer adta az ötletet Louis Braille-nak. 14 évesen, a nyári szünetet is ennek a rendszernek a kidolgozásával töltötte. A végzetes szerszámmal, a szembalesetet okozó árral lyukasztgatja a papírt, próbálgatva, hogy lehetne tartós és jól kitapintható módon alkalmazni a Barbiertől hallott módszert.
Louis a 12 pontos rendszert átformálta 6 pontra, így egyszerűsítve, könnyebben tanulhatóvá téve a jeleket, s ezáltal az olvasást.
Tizenöt éves korában -1824-ben- készült el és mutatta be új pontírásos rendszerét, melyet később a hangjegyek lejegyzésére, kottaírásra alkalmas változatra is továbbfejlesztett.
Időközben Louis megtanult csemballón, orgonán és zongorán játszani. Az iskola elvégzése után egy párizsi templomban helyezkedett el orgonistaként.
1826-ban Louist meghívják a Vakok Iskolájába tanítani, ahol tanárként dolgozott hátralévő életében. Változatlan intenzitással dolgozott a lehetőségen, hogy egy még teljesebb, még könnyebben használható rendszert dolgozzon ki, mellyel a vakok számára még elérhetőbbé tehetné a írás-olvasás tudományát. Fáradhatatlan munkájának eredményeként 1829-ben kiadták azelső Braille-könyvet.
Louis Braille egész életét ennek a munkának szentelte, mégis mikor 1852. január 6-án meghalt, még hazájában sem ismerték el hivatalosan 6 pontos jelrendszerét. Diákjai használták, de saját iskolájában, ahol tanította, csak 1854-ben vették fel a hivatalos tantárgyak közé.
A Braille-írás 1868-ban indult világkörüli hódító útjára. Németországban 1879-ben vált kötelező iskolai írássá.
Magyarországon pedig 1893-ban vezették be, mint a vakok számára általános írásformát. Ma már a világ összes országában használják.
Napjainkban a Braille-írás használata a modern technika miatt egyre inkább háttérbe szorul. A fiatalok szívesebben használják a számítógépekre kifejlesztett „író-olvasó” programokat, melyek ma még jelentős anyagi terhet jelentenek.
A hagyományos Braille-könyvek olvasása nehézkes, mivel súlyuk és terjedelmük, valamint sérülékenységük miatt csak a könyvtárakban olvashatók. Egy Braille kötet átlagban 70 - 85 közötti oldalból áll, egy átlagos hosszúságú könyv 10 - 15 kötetből. Például Fekete István Tüskevár című könyve
10 Braille kötetes. Nagyobb segítséget nyújtanak a Braille-könyvtárak, ill. a ma már elterjedtebb Hangos-könyvtárak
A nevezetes évforduló egybeesik annak a könyvnek a megjelenésével, mely Louis Braille életéről szól, és hamarosan pontírásos változatban is megjelenik majd:
Jakob Streit: Louis Braille. A vakírás feltalálójának élete
„ …. Ebben a könyvben Jakob Streit a gyerekek számára, az ő nyelvükön meséli el e nagyszerű ember történetét. Megtudhatjuk, hogyan tanulja meg Louis új módokon észlelni környezetét, hogyan járja útját a világban és hogyan visz fényt mások életébe a maga egyszerű, szeretetteljes és barátságos módján…. „
Pécel, 2009. január 18. Csontos Tamásné
Megjelenik az ESE-Híradó -Pécel-Isaszeg-Gödöllő Kistérségi Kulturális és Közéleti Havilap-
2009. március 5.-i számában –www.egymast-segito.hu