A tacskó, illetve a kisebb testű, hosszabb törzsű kutya tartók közt jól ismert a fent említett fogalom. Ez a betegség eléggé gyakori ezen fajták közt és tulajdonképpen a gerincvelő bántalmazottságából fakad.

Az előbb leírt fajtáknál gyakrabban tapasztalható a gerinccsigolyák közti porckorong meszes elfajulása és porckorongsérv kialakulása, ezért ezeket ún. chondrodyspláziás fajtáknak nevezzük. A kialakuló porckorongsérv a gerincvelőt nyomva, annak összenyomatását, működés zavarát okozza. A működészavar súlyosságától függően a tünetek elég sokrétűek. Kezdve a hátulsó testfél gyengeségétől a teljes bénulásig, amikor a két hátulsó végtag petyhüdten lóg, az állat „fókaszerűen” az elülső lábaival húzza magát. Ilyenkor a kutya legtöbbször már a vizeletét és bélsarát sem tudja kontrolláltan üríteni, visszatartani.

A probléma egyrészt alkati, másrészt genetikai eredetet mutat, orvoslása enyhébb esetekben fájdalomcsillapító szerek használatával, a súlyosabb, bénulással járó formáknál csak a gerinc műtétével oldható meg, amely során a gerincvelőt felszabadítjuk a nyomás alól és az előesett porckorongot eltávolítjuk.

Az állattartók felől gyakori kérdés, hogy kedvenceik lépcsőzhetnek-e, illetve ez mennyire oka a betegség kialakulásának?

Az utóbbi időkben az az álláspont, hogy az erre hajlamos kutyák esetében az elváltozás sajnos mindenképp kialakul. Természetesen az állat lépcsőzése, bútorokra történő le-fel ugrálása mint hajlamosító tényező szerepelhet, ha tehát ki lehet küszöbölni ezeket a mozgásformákat, úgy a tacskóbénulás létrejöttének kockázata csökkenthető.

Emellett bizonyos chondroprotektív szerek (pl. zöldkagyló kivonatok) használata is csökkenti a porckorongsérv kialakulásának lehetőségét.