Balszemmel

Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.

Cigánygyilkosságok

A cigánycsaládok gyászában osztozunk. A cigánygyilkosságok felháborítóak. Egy is az, ennyi már aggasztó. A pártok a héten jól kihasználták a nyári szünetet, egymással vetekedve üléseztek, nyilatkoztak. Draskovics rendőrminiszter úr szerint a rendőrségnek mindene megvan, ami kell, gond egy száll se. Lehet, hogy így van, lehet, hogy nincs, mindenesetre maguk a rendőrök hallgatnak erről. Lázár János Fideszes képviselő szerint, aki a parlament illetékes bizottságának feje, a rendőrség jól dolgozik, na de a kormány kritikán aluli. Nem tudom, hogy a rendőrség jól dolgozik-e. Lázárt persze megértem, hogy nem bántja a rendőrséget, hiszen jövőre már neki kell velük dolgozni, s addigra nem lesz új rendőrség. Nem tudom, hogy az illetékesek néznek-e krimiket. Ott mindig elmondják, hogy ha rájövünk az indítékra, előbb-utóbb meglesz a tettes is. Lehet, hogy magyarok öldösnek cigányokat, puszta cigányellenességből? Lehet, bár nem hiszem. Lehet, hogy magyarok valakinek a parancsára, netán politikai háttérrel öldösnek cigányokat? Lehet, de ezt meg nem akarom hinni. Nem akarom hinni, hogy akár már itt is tarthatunk. Lehet, hogy cigányok öldösnek cigányokat? Lehet, miért ne lehetne?

Sok féle indíték lehet, de valamelyik mellett a rendőrségnek le kellene cövekelnie. A kormány és az MSZP hessegeti magáról a vádat, hogy netán nekik fürödne politikai érdekük az ügyhöz. A másik oldalon meg nyomatják, hogy az MSZP és a kormány így akarja terrorhangulatot mesterségesen kelteni, és leszámolni ellenfeleivel. Lehet. Volt már ilyen. Amerika nagy ország, nekik jutott egy szeptember 11. Magyarország kis ország nekünk cigánygyilkosságok jutnak.

Bajnai miniszterelnök a józanság és kiegyensúlyozottság imázsát vette magára, ami végül is nem baj. Ennél az ügynél azonban előreszaladt. „Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy a mostani ügy a bűnüldözésnél messzebbre mutat, és a megoldások is összetettebbek. A szélsőségeseket visszaszorítani, a társadalmat összetartani és a cigányság helyzetén javítani nem egyszerűen kormányzati feladat, de nemzeti felelősség is.” A szélsőségesekről beszélni kell, de nem a bűncselekmény kapcsán, mert az nem politikai kategória. Legalább is remélem. A cigánykérdést meg kell oldani, munkát és iskolát kell adni a cigányoknak, de most nem erről van szó, hanem gyilkosságokról.  S, még valami! Miniszterelnök úr! Hagyják már abba a titkolózást. A tettes vagy tettesek úgy is tudják, hogy ő követték el. Azt is tudják, hogy a rendőrség még nem tud eleget, mert ellenkező esetben nem lennének még szabadlábon. Mi viszont csak találgatunk, okoskodunk, elméleteket gyártunk, s ez csak növeli a feszültséget, és nehezíti a rendőrség munkáját is.

Szélsőségek

A balatonfüredi Spar áruházban rám köszönt egy fiatal eladó. Tiszteletem miniszterelnök úr! A rangot egy kicsit eltúlozta, de egyébként ki tudja, mit hoz a jövő. A próféta beszéljen belőle. Havi 80 ezerért gürizek itt, s még emberszámba se vesznek. Ilyen rohadt kapitalistákat maga még nem látott, mondja, s érződik, hogy nem csak a balatoni forróság bőszítette fel. Tudja, mondja nekem, sokan dolgozunk itt, de a többség sötét, mint az éjszaka. Hárman vagyunk, akik merünk szólni. Ketten jobbikosok, én mindig magukra szavazok. De nézzünk egy másik történetet is! Egy ismerősöm elolvasta a Balszemmel három kötetét. Tetszett neki. Ez a beszéd! Ő nem munkáspárti, de már érdekli a baloldal.  Gyerekei pedig, gondolom, hogy már kitalálták, a Jobbikért lelkesednek. Most ne firtassuk, hogy jó-e ez vagy rossz. Ez van, ebben a helyzetben élünk. De miért ne lehetne fordítva? A jobbikosok odamennek az emberekhez az utcán, a metróban, sőt a munkahelyeken, és a szívükből beszélnek. A j jobbikosok nem csak nyilatkozatokat gyártanak arról, hogy milyen szemetek a bankok, hanem odamennek a bankokhoz. Mi nem tudunk beszélni az emberekkel? Mondjuk a balatonfüredi eladókkal? Mi nem tudunk az emberek szívéből beszélni? Mi nem tudunk odamenni a bankokhoz? Mi nem tudunk követhető példát felmutatni a fiataloknak? Mi nem tudunk radikálisok lenni? Mi nem tudunk bátrak lenni? A válaszom mindenre igen. De, tudunk. A munkást, a dolgozót nekünk kell meggyőzni, nekünk kell megértetni vele, hogy az ő gondjai akkor sem oldódnának meg, ha történetesen a Jobbik győzne. A kapitalizmus akkor is maradna. Az ő gondjait pedig a kapitalizmus nem oldja meg.

Thürmer Gyula