Egyén és csoport. A csoportdinamikai folyamatok jellemzése. A csoport alakulásának folyamata Társas kapcsolataink kereteit a társadalom kisebb-nagyobb önálló egységei, a különböző emberi társulások, együttesek alkotják. Az egyén egyidejűleg több ilyen köteléknek ( család, baráti kör ) is a tagja. Az egyének alkotta, más-más indíttatásból létrejött és funkciójában is eltérő társulásokat csoportnak nevezzük. A csoportban az egyes tagok viselkedését a kollektíva által kialakított és közvetített értékek és normák szabályozzák. A csoportban minden egyes tag léte szükséges az egyes individuális szükségletek kielégítéséhez. Az emberi csoportokat két osztályba sorolhatjuk: 1. kis intim csoportok: / primer v. informális csoport / gyakori interakció és személyes kötődés jellemezi ( család ), érzelmi alapon álló kötelék. Létrejöttében semmilyen szervezeti csoport nem hatott, önkéntes társulás. Szolidalítás, együttműködés színtere. Elválaszthatatlan a nagy csoporttól. 2. nagyobb formális csoportok: / másodlagos csoportok / kapcsolat formálisabb és személytelenebb szabályok irányítják, a csoportot létrehozó erő valamilyen szervező elv. A tagok viselkedését a csoport normarendszere határozza meg. Van vezető szerep. Jellemzői: szervezettség, célirányultság, racionális feladatmegosztás. Azoknak az embereknek a többsége, akikkel intim kapcsolatban állunk, nem egyetlen csoportba tartozik, hanem földrajzilag és társadalmilag is szétszóródik. Ezek a kapcsolatok a hálózatok. A csoport a társadalom funkcionális alapegysége, sohasem elszigetelt együttes, hanem kapcsolatban áll az őt létrehozó nagyobb csoportokkal, intézményekkel. Közvetítő közeg a formális csoport. A csoportban zajló interakciók mérése Legegyszerűbb módja: mérni az időt, amelyet beszélgetéssel, hallgatással, jövés-menéssel stb. töltenek //? ezek nem adnak részletes ismereteket, értékelési séma kidolgozása: mit mond, pozitív/negatív stb. BALES (1950): interakció folyamatos megfigyelése Csoport sikere 2 tényezőtől függ: 1. milyen jól képes megoldani az előtte álló feladatokat (feladatfunkció) 2. mennyire képes a tagokban a csoport iránti elégedettséget fenntartani (integratív / társas-emocionális funkció) Csoport fajták: 1. Referencia / vonatkoztatási / csoport: az a kis csoport amelyhez a személyiséget életének adott periódusában a legintenzívebb érzelmi szálak fűzik, amelyhez leginkább tartozónak érzi magát. 2. Kortárs csoport: olyan normákat építenek ki melyek viszonyítási alapot képeznek; ezekhez képest értékeli a külvilágot és önmagát 3. T- csoport: 4. Munka csoport: valamilyen adott tevékenység elvégzésére összeállt, v. összeállított csoport. 5. Vonatkoztatási csoport: Saját értékeinekt és végs? soron identitásunkat gyakran attól a csoporttól kölcsönözzük, amelyhez tartozunk. A csoporttagság várható előnyei: - a csoporthoz való vonzódás , az együtt lét örömei - közös tevékenység okozta kielégülés - a csoportcél elfogadása, azonosulás a csoportban másokkal A csoportfejlődés szakaszai TUCKMAN (1965): a csoport kialakulásához 4 szakaszon kell túllépnie: alakulás, viharzás, normázás, működés alakulás: csoport előtt álló feladat megismerése viharzás: egyéni különbségek, konfliktusok jelentkeznek az egyéni szükségletek kielégítése miatt normázás: közös csoportnormák, szabályok, szerepek alakulnak ki működés: kialakult a csoport struktúra, személyes kapcsolatok és feladatmegosztás szilárdak specializált szerepek kialakulása A csoport struktúrája Minden tag egy-egy viszonylag állandó és bejósolható pozíciót foglal el a csoporton belül. Formalizáltabb csoportok struktúráját más kritériumok is meghatározzák: jártasság, kompetencia, szakértelem stb. A csoportok gyakran adják érzékletes kifejezését a tagok közötti strukturális különbségeknek, mintha csak a külvilág számára akarnák jelezni és megerősíteni saját személyes hierarchiájukat. Szociometria A csoport érzelmi szerkezetének és ezen belül az egyes csoporttagok szociális helyzetének, az érzelmi kapcsolatok elrendeződésének a feltérképezésére alkalmas módszer, a csoportkutatás nélkülözhetetlen eszköze. Kidolgozása Jacob Moreno nevéhez fűződik, az 1930-as évek elején. A vizsgálati személyeknek az a feladatuk, hogy saját csoportjukból megadott kritériumok alapján válasszák ki maguknak a legalkalmasabb társakat. A kérdések mindig valós élethelyzetre vonatkoztak. A felmérés során kapott adatokat a kutatók egy táblázatban összesítik amelyből egy- egy egyén szociometriai helyzete jól leolvasható, az adatokból statisztikai mutató képezhető. Így kiszámítható a kölcsönösségi index is. Az adatok alapján egy szociogramot is lehet grafikus ábrázolásban készíteni. ( csillag, soros, hálózatos elrendeződés ) A mutatókból megállapítható egy csoporton belül kialakult hierarchia, vezetői réteg, valamint az is, hogy van-e bűnbak képzés. széleskörű szociálpszichológiai kutatásokat végeztek, amelyeknek eredményét igyekeztek mérhetővé tenni társas kapcsolatok mérésére a szociometria módszerét dolgozták ki Moréno nevéhez fűződik a társas kapcsolatok rokonszenvi- ellenszenvi választásokkal történő vizsgálata alaptétele: formális alakzatok hátterében spontán társulások vannak, ezeket lehet kideríteni Moréno 3 témakört jelöl, amelyekből érdemes kérdéseket formálni: 1. együttélés 2. együtt dolgozás 3. együttes társas élet - a vizsgálat módszere: kisebbeknél beszélgetéssel nagyobbaknál kérdőívvel - a kapott válaszok feldolgozása többféleképpen történhet a) kölcsönösségi táblázat b) szociogram ezt alkalmazta Mérei Ferenc is a társas kapcsolatok ? térképe ? O---O 2 személy kölcsönös választása: ?pár ? O---O O 3 személy kölcsönös kapcsolata, ha zárt ált. Klikkesedésre utal: ? három- szög ? O---O O---O 4 személy kölcsönös kapcsolata, ha ez zárt, akkor klikk: ? négyzet ? O O egy személynek több kölcsönös kapcsolata van, de azok között, akik O őhozzá kötődnek nincs kapcsolat: ? csillag?; a központi személy O O ún. ? sztár ? O---O---O nem lezárt párok egymáshoz kapcsolódása: ? lánc ? O kölcsönös választás nélküli magányos helyzet: ? sündisznó ? c) céltábla szociogram Csoportkohézió, csoportnorma, csoportnyomás, konformizmus és deviancia. Csoportkohézió A csoporttagok nem egyformán érdekeltek a csoportban és nem egyformán elkötelezettek. Csoportkohézió: mennyire elkötelezettek a tagok a csoport közös normái és céljai iránt, mennyire pozitív érzelmek fűzik őket egymáshoz és a csoporthoz. Azokkal a csoporttal szemben érzünk különleges tiszteletet, elkötelezettséget, amelybe nehéz volt bekerülni és amelyért áldozatokat is hoztunk. A csoportlégkör nem az egyéni hangulatok összegsége, hanem a csoportra mint egységes egészre vonatkozó sajátosság, amelyet a csoport tagjai állapotként élnek meg. FESTINGER (1950): A kohézió a csoporton belüli interakciós folyamatokat is befolyásolja. Összetartó csoportok kevésbé tűrik a deviáns viselkedést, a kohézió és a konformitás ugyanannak az éremnek a két oldala a csoport értékei és normái saját értékeinkké és normáinkká válnak NEWCOMB (1943): középosztálybeli konzervatív családokból egyetemisták liberalista egyetemen - új vonatkoztatási csoportot fogadják el. LEWIN (1947): csoportdinamika bevezetése - ma reklámszakemberek alkalmazzák szokások megváltoztatása Csoportnorma A csoporton belül kialakult, mindenki által elfogadott és követett megállapodások, kollektív elvárások, követelmények. Általában íratlan szabályok, olyan általános érvényű elvárások, amelyeket a kollektíva egésze támaszt az egyes tagokkal szemben. A normák a csoportban maradás feltételeként funkcionálnak. A normák csoportnyomásként működnek. A jó csoport nemcsak elvárja, hanem ellenőrzi is a normák betartását. A csoportnormák megtartása lehet: - magas fejlettségi szinten a normák interiorizálódnak - a tagok magukévá teszik azokat - kevésbé fejlett csoport tagjait a kényszerűség sarkallja a követelmények megtartására A normák teljesítését, ha a megtartását a büntetéstől való félelem készteti, csoportfegyelemnek nevezzük, ami egyezik a behódolással. A csoport elvárja tagjaitól, hogy megfelelően viselkedjenek, ennek érdekében nyomást gyakorolnak egymásra. Ezek a szabályok alkotják a csoportnorma- és értékrendszerét. Bizonyos normák kialakítása és tiszteletben tartása csoport létezésének elengedhetetlen feltétele. Konformizmus Olyan alkalmazkodó viselkedést értünk alatta, amely nem csorbítja az egyén személyiségét, nem igényli a környezeti elvárások szolgai teljesítését. Lényege a kettős igény rugalmas alkalmazkodó viselkedéssel való kielégítése. Az egyénnek a csoport elvárásokhoz való alkalmazkodását is értjük ezen. Az, hogy kit és mikor tartanak konformistának végső soron az adott helyzettől, ill. a minősítéstől függ. A konformitás nem függ az intelligenciától, viszont a kreativitásnak nagy a hatása rá. A konformisták az eredetiséget igénylő feladatokat rosszabb hatásfokkal oldják meg, a nonkonformisták viszont tapintatlanok, ingerlékenyek, vakmerőbbek, követelődzők. Deviancia - deviáció- eltérés, elhajlás - csoportnormáktól eltérő, szabályokat be nem tartó viselkedés - kielégítése nem egyértelmű: egy személy viselkedhet a társadalmi normákkal szemben nonkonformistaként, saját csoportján belül pedig teljesen alkalmazkodó - általában a romboló szándékra használják a deviáns viselkedést