Balszemmel

Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.

Ami a legfontosabb

A házi orvosok zöme túl van a nyugdíjkorhatáron, s szinte lehetetlen egy megüresedett praxist betölteni. A kezdő orvos a 130 ezer forint bruttót kap, ezért nem csoda, hogy rengetegen mennek külföldre. Egyes orvosi szakmákban már teljes a hiány. A mentőszolgálat számtalan helyen nem képes az előírt időben elvinni a betegeket. Az ápolónők a kis fizetés miatt kénytelenek mellékállásokat vállalni, s hullafáradtan végezni a fő munkájukat. Az egészségügy fejlesztésére nincs pénz, de amíg még nagyobb gond, nincs koncepció. A tisztelt olvasó már betéve tudja ezeket az igazságokat. Az orvosok is tudják. A miniszterelnök is tudja, sőt az illetékes miniszter is, talán még a kormány többi tagja is. Nem mind, de zömük, igen. Még sem történik semmi. Még sem ébred fel senki a kormányból, hogy rövidesen leállhatnak a kórházak, nem lesz mivel és kinek gyógyítani a betegeket. Változásra van szükség. Új szemléletre. A pénz nem minden. Az emberek, a társadalom, a nemzet egészsége fontosabb, mint a tőke haszna. A legfontosabb!

Hamarosan újra választások lesznek Magyarországon. Az agyondicsért, sőt egyedül üdvözítőnek kikiáltott polgári demokrácia kis hazánkban azt jelenti, hogy négyévente egyszer elmehetünk, és szavazhatunk. Nem akárkire, csak azokra, akik már átestek egy előzetes szűrön, azaz egy előzetes szavazáson. Az ajánlócédula, amelye rajta van a neved, a címed, a személyi számod, nem más, mint nyílt szavazás. A Horthy-rendszerben ott áll a csendőr a szavazó asztal mellett. Na, a kopogtató cédula is valami ilyesmi, modern kivitelben. Szóval, választasz valakit, aki, úgymond, képvisel téged a parlamentben. Mindenki végül is nem fér a parlamentbe, ezért kell a képviselő. De mit csinál a képviselő, és mit csinálhatsz te a képviselővel? A képviselő, miután te voltál kedves megválasztani, már függ tőled, ezért azt csinál, amit akar, illetve, amit a pártja mond neki. Ez vagy tetszik neked, vagy nem. Eleinte akár tetszhet is, aztán szépen lassan rájössz, hogy átvertek. Megint átvertek. Erre írsz egy levelet a képviselőnek, akinek a hivatalából kapsz egy szép semmit mondó levelet. Elmehetsz a képviselői fogadóórára, ha egyáltalán odajutsz. Október 23-án kilesheted a képviselődet az ünnepségen, de a sok helyi hatalmasság úgy sem enged a közelébe. Nagyjából ennyi közöd van a képviselőhöz. Ő meg közben megszavaz mindenfajta törvényt, ami neked nem jó, viszont nem szavaz meg olyanokat, amelyek szebbé tennék az életedet. A képviselőnek arra is jut az idejéből, hogy mindenféle felügyelő bizottságban keressen egy kis pénzt, természetesen nem neked, hanem magának. Aztán egy szép napon azt olvasod az újságban, hogy a képviselő úr lopott, netán megvert valakit, esetleg megcsalta a feleségét.  Te itt már nem tehetsz semmit. A te szavadra senki sem kíváncsi. Majd a következő választáson megint, de most nem. A dolog vége az, hogy a parlament tele van korrupt, gyanús emberekkel, akiktől szabadulni kellene, nem újraválasztani őket. De vajon nincs-e más megoldás? Van! Neked kell ellenőrizni a képviselőket! Ha bekapcsolod az internetet, és rámész az állami szervek oldalaira, akkor propagandaanyagok helyett valóságos információt kell kapnod. A kormánynak időről időre szakmai és társadalmi vitákat kell rendeznie. Az internetet valóban interaktívvá kell tenni, vagyis olyanná, hogy te is megírhasd a véleményedet, persze azzal a biztosítékkal, hogy el is olvassák. Az egész akkor fog működni, ha a sor végén áll egy különleges jog, a te jogod arra, hogy a rossz, lejáratódott, korrupt és tolvaj képviselőt visszahívjad a parlamentből, és az önkormányzatokból. Ne ijedj meg, ez még nem új rendszerváltás, még nem szocializmus! „Csak” valami új, valami hasznos, ami tisztességesebbé tehetné közéletünket. A Munkáspárt kezdettől fogva ezt mondja és követeli. Mondjuk, és követeljük együtt!

Lassan, de biztosan haladunk. Mármint a Horthy-rendszer és személy szerint kormányzó urunk tisztára mosásában. Gödöllőn hamarosan megnyitják azt a bunkert, amelyet a Horthy-családnak építettek egy kiadós bombázás esetére. Gödöllőt ugyan sohasem bombázták, és Horthy egyébként sem irányította olyan közvetlenül a hadsereget, mint, mondjuk Churchill, Hitler, vagy Sztálin, de mit számít, nekünk ennyi van. A bunker persze arra jó lesz, hogy a csupasz falakra képeket, térképeket helyezzenek fel. Jó lesz arra, hogy egy pillanatra azt az érzést keltse, hogy egy dicsőséges ország dicsőséges vezetője volt. Ja, és persze, feledtesse, hogy volt fehérterror 1919-ben, volt kommunista üldözés negyedszázadon át, voltak zsidótörvények, és mi voltunk a három millió koldus országa. Talán ez a párhuzam a mával? Talán ezért kell a soha sem használt bunkert kegyhellyé tenni?

Thürmer Gyula