Balszemmel

Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.

Apa

Vásárhelyi János a bicskei Kossuth Zsuzsa Gyermekotthon igazgatója. Száz gyermek élete, jövője van rábízva. Olyan gyermekeké, akik ebben a társadalomban már senkinek sem kellenek. Vásárhelyi János nem politizál, csak a tényeket sorolja. Soha ennyi kábítószeres, alkoholista, lelki sérült gyermek nem került a gyermekvédelmi intézményekbe, mint az elmúlt 10-15 évben. Nem politizál, de neki kell megoldást találni arra, hogy miként lehet egy gyereket napi 725 forintból ötször megetetni. Ennyit szán ugyanis a magyar állam egy gyermekre. Nem politizál, de sok évtizedes tapasztalatai alapján vallja: a családi pótlék elosztásánál tekintettel kellene lenni a családok jövedelmi viszonyaira. A gazdagoknál ez a pár ezer forint nem oszt, nem szoroz, a szegény családoknál viszont életet menthet. Vásárhelyi János nem politizál. Úszik az árral szemben. Tisztességre igyekszik nevelni gyerekeit egy alapvetően tisztességtelen világban. A becsületes munka szeretetét oltja be növendékeibe, bár tudja, hogy az otthon kapuin kívül sokukra, félelmetesen sokukra a munkanélküliség vár. Vásárhelyi János nem politizál, de tudja, hogy sok gyerek számára ez a bicskei intézet az utolsó esély a menekülésre. Nem mindenkinek sikerül, de minden megmentett gyermek erősíti a hitet, hogy érdemes ember módjára élni, sőt csak így érdemes. Gyermekei János bácsinak szólítják, vagy egyszerűen csak így: Apa.

Közellenségek

 „A romák gyilkosai az ország első számú közellenségei közé tartoznak.” – nyilatkozta Bajnai miniszterelnök a múlt héten. Bajnai vagy imádja az ilyen hangzatos kijelentéseket, vagy a beszédírója engedi el ennyire a fantáziáját. Vagy mindkettő.  Bajnai is tudta, hogy a költői szöveg ilyen lazán nem megy el. Főleg nem a rendőrök előtt nem, akik jogi végzettségük és rendőri tapasztalatuk alapján nem igen tudják értelmezni a közellenség fogalmát. Szóval, ifjú miniszterelnökünknek meg kellett magyaráznia. Nos, szerinte a romák gyilkosai „romákat gyilkoltak, de az egész köztársaság békéjét veszélyeztették”, ezért hát őket megilleti a közellenség minősítés. Álljunk meg egy pillanatra! A cigányok gyilkosait el kell fogni! Nincs vita! Arról sem lehet vita, hogy minden gyilkost el kell fogni, legyen az cigány, magyar vagy akárki! Nem azért kell elfogni, mert társadalmunk kisebb vagy nagyobb közössége felháborodik a gyilkosság miatt, hanem mert ez a törvény, s törvény csak egy van. Bajnai szavai mögött a félelem áll. Félnek a cigánylázadásoktól, félnek a saját tehetetlenségüktől, és különösen félnek a képmutató Európai Unió reagálásától. A kormány, nem képes a cigányság tényleges gondjait kezelni. Nem tud, és nem is akar munkát adni nekik, és a taníttatásukat sem tudja megoldani. A kormány ezért segélyt osztogat. A kormány nem tudja kezelni a cigánylázadásokat, mert nincs az a rendőr, aki kezet emelne a cigányra. Pedig joga van rá, ha bűncselekmény történik. De még sem teszi, mert az állam nem áll mögötte. A rendőr elő se meri venni a pisztolyát, mert hónapokig járhat a katonai ügyészségre, és még örülhet, ha ennyivel megússza. A kormány, ahelyett, hogy mindenütt és mindenkivel szemben érvényt szerezne a törvénynek, lovat ad a kisebbség alá. A magyar társadalom békéjét már nem kell megbontani, az már régen nem létezik.  Miniszterelnök úr észrevehetné végre, hogy a magyar és a cigánygyerekek együttes oktatása, vagy ahogyan kormány-magyarul mondják, integrált oktatása legfeljebb szép cél, de az erre irányuló erőfeszítések lépten, nyomon csődöt mondanak.  Miniszterelnök úr tudhatná, hogy számos településen a magyar szülök zöme a szomszéd városok iskoláiba viszi el a gyerekét. Lakóhelyi integráció, együttes élés már régen nincs. Menjen el miniszterelnök úr, mondjuk, az ózdi cigánygettóba. Ma már eladhatatlan az olyan falusi ház, ahol cigányszomszédok vannak. Még kocsmába is más-más helyre járnak a magyarok és a cigányok. Van persze még egy-két intézmény, ahol nem lehet válogatni. Ilyen a rendelőintézet, a kórház, vagy mondjuk, a rendőrség. Bajnai úr helyében én mást tennék. Kimondanám, hogy a cigányság ügye nem emberi jogi probléma, hanem a kapitalizmus által igen élessé tett társadalmi gond. Nem köpködnék vissza a szocializmusra, hanem elismerném, hogy a magyar társadalom e régi problémáját a szocializmus emberi módon kezelni tudta, ha nem is volt képes teljesen megoldani. Kimondanám, hogy a cigányságnak munkahelyet kell teremteni és a taníttatását kell biztosítani. És még valami: Miniszterelnök úr helyében nagy ívben nem törődnék azzal, hogy az Amnesty International, meg különböző lilaködbe burkolózó jogvédők miket mondanak, viszont elmennék Brüsszelbe, és megértetném az Európai Unió uraival, hogy adjanak pénzt, sok pénzt a probléma megoldására. Jobban járnak, ha most adnak pénzt, mert később pénzzel sem lehet majd megoldani. Ezt tenném, de nem vagyok a miniszterelnök helyében. Ez nem jó, de legalább kimondhatom: az igazi megoldás cigánynak is, magyarnak is, ha elzavarjuk a kapitalistákat, és megdöntjük a tőke uralmát.

Thürmer Gyula