1. Rudolf Gergelyt leigazolta a Blikk
DEBRECEN – Az év igazolását vitte véghez a Blikk. Több csapat csak álmodozik róla, mi büszkén mondhatjuk, hogy leigazoltuk Rudolf Gergelyt (24). A DVSCTEVA válogatott focistája legalább decemberig erősíti szerkesztőségünket. Rudolf több héten át naplót ír lapunkban. Olvasóink kulisszatitkokat tudhatnak meg a Bajnokok Ligájára készülő csapatról.

– Kíváncsian várom, hogy alakulnak a csapat dolgai, és mi mindenről írhatok. Azt garantálom, hogy az olvasók nemcsak az én életembe nyerhetnek bepillantást, hanem abba is, hogyan készül a Loki – kezdte Rudolf.

– Amikor Franciaországban légióskodtam, akkor edzésnaplót vezettem. Több tréninget lejegyeztem, hogy ha pályafutásom befejezése után edzősködni szeretnék, hasznosíthassam ezeket az információkat. De személyes naplót még nem írtam.

Rudolf első jegyzetével a szerdai, Liverpool elleni Bajnokok Ligája-találkozó előtt jelentkezik. Beszámol majd arról, hogyan fogadják a Lokit Angliában, és persze megtudjuk, hogy a combsérüléssel küszködő csatár pályára léphet-e Liverpoolban.

– Óriási élmény lesz Európa egyik legjobb klubja ellen focizni. Nagyon szeretnék játszani. Az elmúlt napokban több kezelésen is voltam, de egyelőre nem edzettem. Hogy ott leszek-e az Anfield Roadon, az csak akkor dől el, ha kiderül, miként bírja a lábam a terhelést – mondta a DVSC-TEVA csatára.

Számára a BL-szereplés igazi ajándék. Pályafutása eddigi legnagyobb élményének tartja a Levszki Szófia elleni hazai mérkőzést, amelyet 2-0-ra megnyertek a debreceniek, és bejutottak a BL-be. Rudolf gólt is szerzett azon a találkozón.

– Nem is tudom elmondani, milyen érzés   v olt , annyira örültem. Úgy gondolom, a csoportunkban a Liverpoolnak, a Lyonnak és a Fiorentinának van vesztenivalója, nem nekünk. Mi nyugodtan léphetünk pályára, élveznünk kell a meccseket. Ugyanakkor pontokat akarunk szerezni. Biztos vagyok benne, hogy a naplómban jó eredményekről is fogok írni – jelentette ki Rudolf.

2.Rudolf: Játszhatok a Lyon ellen

Jó hírrel kezdem beszámolómat: szinte teljesen rendbe jöttem a combsérülésemből. Talán már nem is emlékszik rá mindenki, hogy több mint két hete, a svédek elleni vb-selejtező előtt ért utol a baj, s azóta nem játszhattam. Az elmúlt időszakban rengeteg segítséget kaptam dr. Pánics Gergelytől, a válogatott és dr. Dézsi Zoltántól, a Debrecen orvosától, ők ketten tették a legtöbbet azért, hogy ismét edzhessek. Hétfőn újabb ellenőrzésen vettem részt, s megkaptam a zöld utat. Persze csak fokozatosan kapcsolódom be a közös munkába, de remélem, nem lesz gond, s a jövő keddi Lyon elleni Bajnokok Ligája-találkozón már ott lehetek a pályán.

Egyébként éppen a kezelések miatt nem mentem a legutóbbi bajnokira, amelyet 2-1-re nyertünk meg a Fradi ellen, azt a meccset a Telki Edzőközpontban néztem végig. Jól játszottunk, rászolgáltunk a három pontra. Az biztos, nagy terhelésnek vagyunk kitéve, de azokkal értek egyet, akik örülnek a heti két meccsnek. Én is azt vallom, hogy a mérkőzések jelentik a legjobb edzést. Szokatlan ez a ritmus, de eddig jól helytálltunk, sem a bajnokságban, sem a BL-ben nem vallottunk szégyent. Ugyan még pénteken is van egy bajnokink, Kaposvárra utazunk, de már várom a Lyon elleni meccset. Számomra ez azért különleges, mert játszottam a francia bajnokságban, s csereként szóhoz jutottam egy Nancy- Lyon bajnoki összecsapáson. Az igazi az lett volna, ha betalálok az ellenfél kapujába, de az akkori kapus, Grégory Coupet bravúrral mentett. Ám ami késik, nem múlik...

3.Mindegy, ki lövi a gólt, csak nyerjünk!
Élénken emlékszem arra a bajnokira, 2006. január 14. nem volt olyan régen. Igaz, csak a második félidőben álltam be a Nancyba, de nagy élmény volt  az  akkori  címvédő  ellen futballozni. Mondom ezt annak ellenére, hogy otthon kaptunk ki 2-0-ra. Nekem is volt egy helyzetem, de Coupet bravúrral hárított. Ő már nincs a csapatban, de az akkoriak közül két hátvéd, Clerc, valamint Cris és a csatár Govou még a lyoniakat erősíti. Hallom, a francia tévések előszedték a három évvel ezelőtti felvételeket, s a mostani beharangozó kapcsán le is vetítették. Igyekszem megszerezni ezt az anyagot, mert szép emléke pályafutásomnak.

Ha már Franciaország, akkor szeretnék kitérni egy velem kapcsolatos furcsaságra. Sokan kérdezgetnek, mikor lettem francia állampolgár, mert az interneten ezt lehet olvasni. Ezúton is üzenem, ugyan nyolc évig éltem kint, de eszem ágába sem jutott felvenni a kettős állampolgárságot. Büszkén vallom, hogy magyar vagyok.

A visszatérő kérdések közé tartozik az is, hogy az Olympique ellen vállalom-e a játékot, teljesen rendbe jöttem-e a combsérülésemből. Ha rajtam múlik, az első perctől kezdve a pályán leszek. Amennyiben sikerül ugyanolyan 2-0-s diadalt elérni, mint legutóbbi pesti fellépésünkön a Levszki Szófia ellen, már elégedett leszek. S még az sem zavar majd, ha ezúttal nem én lövöm az egyik gólt.


4.Tanulnunk kell ebből a vereségből
Nagyon szerettem volna végig a pályán lenni az Olympique Lyon elleni Bajnokok Ligája-meccsen, de meg kellett értenem az edzőnk, Herczeg András döntését, hogy csak a kispadra ültetett le, hiszen több mint egy hónapja nem játszottam semmilyen mérkőzésen, s edzeni is alig tudtam. Bandi bá' ugyanakkor már a kezdés előtt jelezte, ne aggódjak, nem csak tolmácsként számít rám, csereként szóhoz jutok.

Valamennyien tudtuk, hogy a francia ellenféllel meggyűlik a bajunk, de arra senki nem számított, hogy még fél óra sem telik el, s már három góllal vezetnek a vendégek. Utána szóltak is, kezdjek erőteljesebben melegíteni, mert a szünet után beállok. Örültem volna, ha legalább szépíteni tudunk, akadtak is helyzeteink, de a gól nem jött össze.

A kapufát eltaláltam, meg volt egy léc alá tartó lövésem is, azt meg a kapus hárította. Azt nem állítom, hogy elégedett vagyok, hiszen kaptunk egy négyest, de szerintem minden tőlem telhetőt megtettem, úgyhogy szégyenkezésre nincs okom. Az meg külön öröm, hogy a lábam jól bírta a terhelést, most aztán már tényleg kijelenthetem, hogy felépültem ebből a kellemetlen combsérülésből. Remélem, legközelebb már nem csak egy félidőt töltök a játéktéren.

A meccs után még sokáig nyilatkozgattunk, későn indultunk a Puskás stadionból, így aztán hajnal háromra értünk vissza az autóbusszal Debrecenbe, s én még mentem tovább Nyíregyházára. Az úton sokat beszélgettünk, érthetően senki nem volt jó hangulatban, hosszasan elemeztük a történteket. Biztos vagyok benne, mindenki igyekszik leszűrni a tanulságokat.


5.Rudolf: Beteg vagyok, de játszani akarok

Az ágyban fekve, teát kortyolgatva írom a naplómat. Egy hónapja megfázással, légcsőhuruttal küszködöm, s mivel folyamatosan meccsek vannak, nem pihentem ki a náthámat.

Az elmúlt két hétben a válogatottnál jártam. A portugálok ellen nem tudtam játszani, annyira rosszul voltam. Dániában viszont pályára léphettem, boldog voltam, hogy győzelemmel zártuk a sorozatot, az persze fáj, hogy nem sikerült kijutnunk a vb-re. Annak szintén örültem, hogy debreceni csapattársam, Varga József is játszott. Tehetséges, ügyes labdarúgó, aki megérdemelte a lehetőséget. Ha a Lokival edzőtáborozunk, akkor mindig egy szobában alszunk, nagyon jó barátok vagyunk. Remélem, a válogatottnál is hosszú ideig szobatársak leszünk.

A debreceni vezetők odafigyelnek arra, hogy mire van szükségünk. Mivel szerepeltem a válogatottban, nem kellett pályára lépnem a Vasas ellen. Ez azért is volt jó, mert csütörtök reggel hatkor keltem Koppenhágában, majd a repülő- és autóút után délután háromra értem haza Nyíregyházára. Az edzéseket persze nem hagytam ki, igaz, csak könnyített munkát végeztem. Azért bízom benne, kedden, a Fiorentina elleni Bajnokok Ligája-csoporttalálkozón futballozhatok.

6.Rudolf karanténban
Rudolf betegsége miatt azonban a debreceni vezetők úgy döntöttek, hogy elővigyázatosságból a csatár egyedül legyen.

BUDAPEST - Búcsút mondott egymásnak Rudolf Gergely (24) és Varga József (21). A két jó barát persze nem veszett össze. A DVSC-TEVA labdarúgói mindössze külön szobába költöztek a lapzártánk után kezdődött, Fiorentina elleni Bajnokok Ligája-mérkőzés előtti felkészülés során. Rudolf és Varga nemcsak a Lokinál, hanem a válogatottnál is minden összetartáson egy szobában alszik. Rudolf betegsége miatt azonban a debreceni vezetők úgy döntöttek, hogy elővigyázatosságból a csatár egyedül legyen, ne fertőzze meg egyik csapattársát sem.

- Három hete küszködöm a betegséggel - kesergett Rudolf Gergely. - Vírusos légcsőhurut-gyulladásom van. Fáj a torkom, köhögök. Sajnos már annyira rosszul voltam, hogy antibiotikumot is fel kellett írnia nekem Nagy Tibor főorvosnak. A gyógyszer és a sok pihenés segített. A mérkőzés előtti napon már együtt edzettem a csapattársaimmal. Rudolfnak klubja mellett a válogatottban is helyt kellett állnia, így nem csoda, ha nem tudta kifeküdni a betegséget.

A támadónak az sem tett jót, hogy a nemzeti csapattal Portugáliában 30 Celsiusfokban edzett, majd néhány nappal később, Dániában hideg, télies időben futballozott. A labdarúgó a hétfő esti edzésen is odafi gyelt az egészségére, már a gyakorlás elején sapkát húzott.


- Hideg volt nagyon, ezért elővigyázatosságból inkább felvettem a sapkát. Most amúgy is ügyelek arra, hogy kellőképpen felöltözzek. Szeretnék már túlesni a betegségen, és újból rendszeresen játszani. Hét végén sokat pihentem, ki sem tettem a lábam otthonról. A menyasszonyom, Zsófi ápolt, sok mézes teát főzött nekem - mesélte Rudolf, aki a Fiorentina meccs előtti estén már sokkal jobban érezte magát. A csatár jó esélyt látott arra, hogy pályára lépjen csapata harmadik Bajnokok Ligája-meccsén. A válogatott futballista a Liverpool elleni találkozót a lelátóról nézte végig sérülés miatt, és a Lyon ellen is csak a második félidőben lépett pályára combizomhúzódása miatt.

7.Rudolf ígéri, Firenzében is meglepi Freyt

Óriási elszántsággal léptem pályára a Fiorentina ellen. Végre sem sérülés, sem betegség nem hátráltatott abban, hogy kezdőként fussak ki egy Bajnokok Ligája-mérkőzésre. A játékoskijáróban kicsit zrikáltam Sébastian Freyt, a vendégek francia kapusát. Mondtam neki, hogy betalálok a kapujába. Kissé meglepődött, hogy a magyar csapatból valaki franciául szólt hozzá, és jót nevetett a kijelentésemen. Nem sokkal később nem volt ilyen jókedvű...

Boldog voltam, hogy 3-1-es olasz vezetésnél sikerült gólt szereznem. Nagy elismerés, hogy a nemzetközi szövetség honlapja szerint én lőttem a játéknap gólját. Meg kell valljam, nekem is tetszett. Ahogy a hálóba ért a labda, rohantam a szurkolókhoz. Fantasztikus élmény volt hazai pályán, negyvenegyezer ember előtt ünnepelni. Ez az érzés megfizethetetlen. A drukkerek a meccs lefújása után is kitettek magukért. Kár, hogy nem tudtunk nagyobb örömet szerezni nekik.

Az öltözőbe menet Frey odajött hozzám és gratulált. „Hogy tudtál ekkora gólt lőni nekem?", kérdezte, majd próbált rám ijeszteni, hogy Firenzében nagy verést kapunk. Mondtam neki, készüljön fel a legrosszabbra. Ott leszek én is, és újból gólt lövök.

8.A közös vacsora jót tett Rudolféknak
Én azon sportolók közé tartozom, akik utálják, ha vesztesként kell levonulniuk a pályáról. A Videoton elleni vereség a csapattársaimmal együtt engem is megviselt. Hogy jobb legyen a hangulatunk, kedden elmentünk vacsorázni a srácokkal.

A csapatépítő tréningen nemcsak mi, játékosok, hanem a vezetők is részt vettek. Többször volt már példa közös kikapcsolódásra, nemrég golfozni is voltunk. Az este kellemesen telt, a lelki sebeink is begyógyultak. Korábban is volt arra példa, hogy  elveszítettünk  mérkőzést, és biztosan ezután is lesz ilyen.

Abban bízom, hogy ezen a hétvégén nem kell átélnünk kellemetlen pillanatokat. Ezt a naplót még az Újpest elleni rangadó előtt írtam, és bízom benne, hogy mire megjelennek ezek a sorok, elégedetten tekintek vissza a találkozóra. Már csak azért is pontokat kell szereznünk, mert több mérkőzésünk elmaradt, s a mi csapatunk még tizenegy mérkőzést játszik ebben a szezonban.

A három Bajnokok Ligája-derbi mellett Magyar Kupa-mérkőzések és hat bajnoki találkozó vár ránk, úgyhogy nehéz sorozat közben vagyunk. A lila-fehérek jól szerepelnek a bajnokságban,  remek  futballistáik vannak, de úgy érzem, hogy a mi együttesünkben több olyan labdarúgó játszik, aki megállja a helyét nemzetközi szinten is. Éppen ezért úgy gondolom, jövő tavasszal a DVSC-TEVA lesz a befutó az NB I-ben, és mi szerezzük meg az aranyérmet.