Minden terv szerint halad

  A vacsora után végre saját szememmel is láthattam a már oly sokszor hallott klubhelyiséget. Draco mindig nagyon sokat mesélt a suliról azelőtt, de főleg erről a helyről beszélt. Mikor megláttam, megértettem miért. Pincehelyiség ellenére nagyon kényelmes volt. A színek harmonizáltak egy vérbeli mardekáros ízlésével, illetve otthoni szobájával. Mindig is imádtam a zöld-ezüst összeállítást. A kandalló fénye betöltötte a nem is olyan kicsi szobát, hátborzongatóan világítva meg azt. A bőrfotelok, és kanapék antik hatása kellemes melegséggel töltötte el szívem. A valaha valószínűleg fekete bútorok most kopottas barna színben csalogattak, hogy próbáljam ki őket, így le is zuttyantam egybe a kandalló elé.

A legtöbb diák fáradtan baktatott az ágya irányába, de én csak nyugodtan ülve bámultam a tűzbe, mikor valaki mellém ült.

-         Azt hiszem, meg fogom tudni szokni ezt a sulit – mondta vigyorogva az öcsém.

-         Tetszik?

-         Naná. Neked nem, tesó?

-         De. Nagyon szép. Dracót nem láttad?

-         Na mi van? Csak nem megint…?

-         Nem. Csak kérdezni akarok tőle valamit.

-         Felment a szobájába. Örülök, hogy mire ide kerültünk, itt is bevezették a külön szobákat a diákoknak.

-         Mivel sokkal kevesebb lett a tanuló, meg lehetett oldani, de igen, én is örülök neki. Mindjárt jövök. Megkérdezem melyik lesz a szobánk.

-         Jó. Megvárlak itt.

Miután tájékozódtam, melyik a keresett személy szobája, bekopogtam és az engedélyt megkapva, beléptem.

-         Nem gondoltam volna, hogy önként bejössz a szobámba.

-         Ne poénkodj! Azt akartam megkérdezni, hol fogunk aludni.

-         Hát, sajnos csak egy üres szoba volt, így te kénytelen leszel velem aludni, vagy lent a kanapén.

-         Akkor megyek a kanapéra – jelentettem ki rögtön.

-         Amúgy komolyan mondtam, szóval gondold meg!

-         Komolyan nincs elég szoba?

-         A gondnok beteg, így nem volt ideje kitakarítani még egy szobát, de azt mondta, egy héten belül meglesz az is. Elnézéseteket kérik, de mióta az igazgató meghalt, minden a fejetetejére állt, és…

-         Jól van, értettem. Akkor az öcsémmel alszom.

-         Jaj ne már! Maradj itt, kérlek! Akkor ígérem békén hagylak egy darabig a kérdéseimmel.

-         Ez már zsarolás.

-         Na?

-         Még meggondolom. Most gyere és mutasd meg az öcsémnek a szobáját!

-         Előbb válaszolj!

-         Hogy te milyen makacs vagy.

-         Tudom. Szóval itt alszol, amíg nem lesz kész a szobád?

-         Legyen. De ha hozzám mersz érni, leégetem a kezed.

-         Majd kiderül…

Miután az öcsém elfoglalta szobáját, elvittem tőle a fontosabb cuccaimat, mivel mindkettőnk bőröndjeit abba a szobába pakolták. Anubist, a kneazlémat az öcsémnél hagytam, nála jobban elfért.

Hálóinget vettem fel, kiengedtem a hajam és visszamentem Draco szobájába.

-         Már el is felejtettem, milyen jól nézel ki így.

-         Megígérted, hogy nem fogsz…

-         Azt nem ígértem meg, hogy beszélni nem fogok. Gyere ide!

Odaléptem az ágy széléhez, amin ült, mire ő felállt. Az arca pár centire volt az enyémtől. Átkarolt, amitől még inkább csökkent a távolság.

-         Draco, megígérted.

-         Keresztbe volt téve az ujjam.

Megemelt, az ágy felé fordított és óvatosan rádöntött. Keze egyre feljebb siklott a hálóingem alatt, mire én lelöktem magamról.

-         Mi a baj? Ne mondd, hogy te nem akarod!

-         Pedig nem akarom. És mivel megszegted az ígéreted, megyek az öcsémhez aludni.

-         Jaj, ne cirkuszolj már! Ígérem, nem fordul elő többet! Tényleg. Csak maradj itt, jó? Mindenkinek jár második lehetőség.

-         Elegem van belőled Malfoy.

Persze nem hagyott felállni, visszarántott.

-         Eddig szépen kértelek. Ne akard, hogy másképp bírjalak maradásra!

-         Jellemző, hogy csak fenyegetőzni, meg zsarolni tudsz. Na jó éjt!

Bebújtam a takaró alá és hátat fordítottam neki, mire ő átölelt.

-         Tisztára, mint egy pióca.

-         De azért szeretsz?

-         Oh, persze. Mint macska a vizet.

-         Gonosz vagy.

-         Tudom.

-         Jó végre megint veled aludni.

Válaszképp szembefordultam vele és adtam egy puszit a szájára, majd hozzábújtam.

-         Úgy látom neked is hasonló a véleményed. Akkor jó éjt!

Pár percig még cirógatta az arcomat, majd mindketten elaludtunk.

  Másnap reggel hosszasan ébredeztem, miközben ő öltözött. Elnéztem izmos mellkasát, hasát. Mikor meglátta, hogy őt nézem, mosolyogva felvett egy inget. Nem gombolta be, inkább odajött hozzám és leült.

-         Jó reggelt! – törtem meg a csendet.

-         Jó reggelt Virágocskám!

-         De rég szólítottál így.

-         Te nem öltözöl?

-         Még nem.

-         Zavar a jelenlétem?

-         Egy kicsit.

-         Így jártál. Na akkor menj arrébb!

Beljebb csúsztam, mire ő mellém feküdt.

-         Hé, ruhástól ne mássz az ágyba!

-         Ez az én ágyam. Ha meg zavar rajtam a ruha, vedd le rólam!

-         Jaj, de imádom a humorod.

-         Én meg téged.

Hozzávágtam egy párnát, ő visszavágott, majd percek alatt leamortizáltuk a szobát, mindent tollpihe borított.

-         Te kezdted, te raksz rendet! – nézett végig a szobáján.

-         Nem csak én csináltam, úgyhogy segítesz!

-         Na jó, majd segítek egy picit. De hol is tartottam?! Ja igen.

Mivel párna nem igazán maradt éppen, így jobb híján elkezdett csikizni.

Játékunkat egy kopogás szakította félbe, majd a tesóm feje jelent meg az ajtóban.

-         Mit csináltok?

-         Játszunk.

-         Ilyen hangosan?

-         Csikizett – nyafogtam kislányos hangon

-         Oh, te szegény. Öltözettek, mert még elkésünk.

Azzal ki is ment. Draco kissé zilált kinézettel kikászálódott az ágyból, majd engem is kiráncigált onnan. Helyreigazította kócossá vált haját, és megállt velem szemben, a még mindig begombolatlan ingére mutatva.

-         Esetleg segítenél?

-         Tudtommal nem vagyok az anyád, hogy öltöztesselek. Különben is elég nagyfiú vagy már, hogy begombold magadnak.

Kezdett csúnyán nézni.

-         Sebes az ujjam.

-         Hol nyúlkáltál?

-         Nem ott, ahol szerettem volna. – jelent meg ismét arcán a kaján vigyor.

Összemosolyogtunk. Begombolgattam az inget rajta, gondolatban pedig egy hasonló emléken merengtem. A segítségemért kaptam egy puszit, majd magamra hagyott, hogy öltözhessek.

  Reggelinél megkaptuk az órarendet. Jobb volt, mint az előző sulimban, meg voltam a beosztással is elégedve. Draco már kevésbé.

-         Már megint a griffendél. Hát ez nem lehet igaz. Még szerencse, hogy ez az utolsó év. Nem bírnám ki, ha akár csak még egy évvel tovább kéne Potterék fejét bámulnom bájitaltanon.

-         Jut eszembe, tegnap este beszéltem Potterrel.

-         És?

-         Ne fintorogj! Mondjuk úgy, kibékültem vele. Már majdnem barátok vagyunk.

-         Majdnem? Na azért ne ess túlzásokba! Nem hiányzik, hogy a barátnőm Ragyásfejjel barátkozzon.

-         Nem vagyok a barátnőd…

-         Még.

-         Már. És mondtam, hogy csak majdnem vagyunk barátok. Ennyi nekem is épp elég.

-         Nagyon helyes. Ha befejezted a reggelit, mehetünk?

-         Befejeztem, mehetünk. – Azzal felálltunk az asztaltól és elindultunk órára.