A csontvázrendszernek nem csak biomechanikai, hanem védő és vérképző szerepe is van. A csontvázrendszer védőszerepe jól látszik a koponya- medence- és a mellkas csontjainál. A csontokban található szivacsos állománynak a vérképzésben van szerepe. Az emberi szervezetben mintegy 206 különálló, de egymáshoz valamilyen módon, különböző mértékben rögzített csontot találunk. A csontok alakjuk szerint lehetnek: csöves, lapos, köbös, légtartalmúak. A csöves csontok a végtagokban fordulnak elő. Belül üregesek, cső alakúak. A végrészeket szivacsos csontállomány alkotja. A lapos csontok az agykoponya csontjai, a lapockák, a csípőcsontok és a bordák. Két vékony tömör réteg között van a szivacsos állomány, amelyben egész életen át megmarad a vérképző vörös csontvelő. A légtartalmú csontok az orrüreg csontjai között vannak. Hangadáskor a rezonáló teret biztosítják. A csonthártya kívülről borítja a csontot. Két rétegből áll. Külső része laza rostos kötőszövet enyvadó rostjaiból áll. A külső réteg érző idegeket is dúsan tartalmaz, ezért érzékeny a csont ütésre. Belső rétege csontépítő kötőszöveti sejtekből áll, mely a rárakódásos csontnövekedésért felelős, vérerekben gazdag, a csont vastagodását biztosítja. A csonthártya néhol szorosan összefügg a csonttal, máskor könnyen elemelhető róla. A csonthártyától megfosztott csontnak nemcsak a védelme, hanem a sejtjeinek táplálása is megszűnik. Ép csonthártya tudja csak törés esetén az anyaghiányt pótolni. Az embrionális élet második hónapjáig a csontváz helyén laza embrionális kötőszövet van. A második hónap elején indul meg a porcosodás. A második hónap végén kezdődik a csontosodás, mely kb. a 20. életévben fejeződik be. Ez az emberi szervezet növekedésének a befejeződése is. A magzati életben az egyes vázrészeket (a későbbi csontokat) laza kötőszövet kapcsolja össze. A kötőanyag a fejlődés során még jobban tömörülhet vagy felszívódhat és helyén ízületi üreg marad vissza. A csontok között az összeköttetés kétféle lehet: folytonos összeköttetés, megszakított összeköttetés. A folytonos összeköttetéseket aszerint, hogy a csontvégek között milyen összekötő szövetféle van: kötőszövetes, porcos, csontos összekötésekre oszthatjuk Kötőszövetes összeköttetés van az agykoponyát alkotó csontok között, ahol a fogazott szélő csontokat kevés kötőszövet rendkívül szilárdan köti össze. Ezek a helyek a varratok. A kötőszövetes összekötés másik típusában a csontokat szalagok kapcsolják össze. Ilyen a lábszár első végén a sípcsont és a szárkapocs-csont szalagos összekötése. Rostos kötőszövet rögzíti a fogakat a fogmederbe. Porcos összeköttetés van a csigolyák között. Két csigolyát porckorong kapcsol össze egymással. A csontos összeköttetésnél az eredetileg különálló csontok a fejlődés során összenőnek. A medencecsont a csípő-, ülő-, és szeméremcsontból; a keresztcsont őt csigolyából nőtt össze. A megszakított összeköttetések az ízületek. Az embrionális fejlődés során úgy jönnek létre, hogy két szomszédos csont között a kötőanyag felszívódik, így rés keletkezik. Az ízületi üreget ízületi tok zárja körül. Az egymással érintkező csontvégek egyike rendszerint domború, ez az ízületi fej, a másik ennek megfelelően homorú, ez az ízületi vápa. Az ízületi tok zsákszerű kötőszöveti burok, amely a csontvégeket kívülről borítja. Két rétegből áll. A külső rostos,a belső sejtdús. Az ízületi szalagok erősítik az ízületi tokot. A szalagok tömött rostos kötőszövetből állnak. Az ízület járulékos részei: az ízületi korongok pl a térdízületben a karakterisztikusabb illeszkedést is segítik a súrlódás csökkentésén túl, rostosporcos ízvápaajkak a csípő és a vállízületnél mélyítik az ízvápát. Ha a csípőízületvápa örökletes módon gyengébben fejlett, akkor nő a csípőficamra való hajlam. Szűréssel előzik meg, ill. speciális pelenkázással akadályozzák meg a csípőficam kialakulását, a szinoviális hártya az izmoknak és az inaknak a csont feletti elcsúszását segítik. Az ízületek a széthúzó erőkkel szemben nagy ellenállást képesek kifejteni. Az ízületeket osztályozhatjuk forgási tengelyük szerint. egytengelyű ízület: - hengerse ízület: ilyen a felkarcsont és a singcsont közti ízület, valamint az ujjpercek közötti ízületek. forgóízület: a második nyakcsigolya fognyúlványán végez fogómozgást az első nyakcsigolya és a fej. kéttengelyű ízületek két síkban történő mozgást biztosítanak A tojásízület: a nyakszirtcsont és az első nyakcsigolya között van ilyen. Az egyik tengely mentén bólintás történik. A másik tengely mentén a fej ejnye-ejnye mozgatása. A soktengelyű vagy szabad ízületeknek gömbfelszíne van. A váll és a csípőízület tökéletes gömbízület. Nyeregízületre kétirányú elmozdulás jellemző. A mozgásszervrendszer aktív részét a harántcsíkolt izmok alkotják. Az izmok inakkal kapcsolódnak a csontokhoz. Az izom legszélesebb része az izomhas. Az izom alakjuk szerint lehetnek orsó-, vagy lapos lemez alakúak. Orsó alakúak a végtagokon találhatók, lapos lemez alakúak a törzsön, ahol inas lemezben folytatódnak. Minden izom nyugalmi hosszában tudja a legnagyobb erőt kifejteni. A túlságosan nyújtott vagy megrövidült helyzetben levő izmoknak csökken az erőkifejtése. Részletes csont és ízülettan. Az ember vázrendszere: Koponya agykoponya: nyakszirtcsont, falcsont, homlokcsont, halántékcsont, ékcsont arckoponya: állkapocscsont, felső állcsont, járomcsont, orrcsont Törzs: gerincoszlop: nyaki, háti, ágyéki, kereszttáji, farokcsonti bordák: 12 pár szegycsont Végtagok, függesztőöv: kéz: vállöv, felkarcsont, alkarcsont, kéztőcsont, kézközépcsont, kézujjpercek láb: medenceöv: - keresztcsont medencecsont: csípőcsont ülőcsont szeméremcsont combcsont térdkalácscsont lábszárcsont (sípcsont, szárkapocscsont lábtőcsontok lábközépcsontok lábujjpercek Tartáshibák: Tartáshibákat okozhat a hanyag tartás, huzamos ülés rossz padban, kötőszöveti gyengeség, túlterhelés, vitaminhiány (angolkór), kellő mozgás hiánya. Napjaink nagy veszélye, hogy a felgyorsult növekedéssel nem társul a fokozott mozgás. Így a növekvő csontozatot gyengébb szalag- és izomrendszer nem tudja megfelelően tartani. A helytelen tartásnak négy típusát szokás megkülönböztetni: 1.A lapos hátgerinc görbületei laposabbak a normálisnál. Csökkentebb a háti kifózis és az ágyéki lordósis egyaránt, az eredmény “egyenes” gerinc. 2.Fokozott kifo-lordotikus hát az előzőnek ellentéte. A normálisnál kifejezettebb a háti kifozis és az ágyéki lordosis. Túlzott hanyag tartás. 3.Domború hátnál a háti kifózis nagyobb, kiterjed az ágyéki gerincre is. Szinte az egész törzsön egyetlen ívű görbület látható. 4.Nyerges hát esetében a háti kifózis normális, az ágyéki lordosis fokozott. A tartáshibák már magukban hordják a gerincferdülés csíráját. Ez utóbbi már komoly probléma. Orvosi segítség, illetve gyógytorna szükséges a gerincferdülés megállításához. Első fázisában a gerinc egyik szakaszán – általában a héti szakaszon – jobbra vagy balra ívszerűen meggörbül, de a csigolyák a függőleges tengely mentén is elfordulnak. Ennek következtében a bordákat is elfordítják. Bordapúp jöhet létre. Második fázisában a görbület alatt vagy felett ellenkező irányú kiegészítő görbület jöhet létre. Ezeket a deformitásokat scoliosisoknak nevezzük. Megelőzés gyermekeknél az arányos kétoldali terhelés (hátitáska), a lazítás elkerülése. A mozgásszervrendszer komplex funkcionális értelmezése A működési anatómiai szemszögéből nézve a gyermekek mozgásánál is ún. “izomhúrok”, “izomláncok” alakulnak ki. A koordináció egyre javul, ennek eredményeként zökkenőmentesebb, esztétikusabb a mozgás. A magas fokú koordinációt az idegrendszer és a mozgásszervrendszer nagyfokú összhangja biztosítja. Pótolhatatlan ennekfejlesztése tánccal, sporttal, játékkal kisiskolás korban A járás során az alsó végtagok ritmikus mozgása az elsődleges, de részt vesz a mozgásban a törzs, a felső végtag, sőt a fej is. A járás ismétlődő kis mozgásszakaszokból áll, ezért nevezzük ciklikus mozgásnak. A járás alapegysége a lépés. A lépésnek az egyi végtag saroktámasztól saroktámaszig tartó mozgás periódusát nevezzük. A lépés szakaszai: támaszkodási szakasz lengési szakasz.