Kifutottam a Kastélyból, majd a Tiltott Rengetegben foyltattam utamat. A szél néha megrezegtette a fák lombjait, s ez félelmet keltett bennem. Fél órán át csak futottam.Végül nem bírtam tovább és lefeküdtem a földre. Nem tudtam, merre fogok menni. Azt sem, mit fogok csinálni. Csak gyűlöltem azokta, akik nem voltak hozzám őszinték. Fáradt voltam már és kimerült, csak bámultam a csilalgos eget, és közben gondolkodtam. Telihold volt. Ezzel először nem is foglalkoztam, csak miután egy férfarkas felüvöltött tőlem kb 200 méterre. Azonnal felálltam és körülnéztem. Egy ősz szakállú, idős ember állt mellettem. Igen, Dumbledore professzor volt az. Sokáig csak szótlanul néztük egymástNem tudtam, mit gondoljak. Végül a Roxfort felé vettük utunkat.Sokáig hallgattunk. Aztán megszólalt:

- Sajnálom, hogy csak most tudtad meg .

Ránéztem, majd a földet bámultam tovább.

-Mondja meg őszintén, hogy miért követ?

-Hmm...-eltűnődött-Nem tudom, hogy Voldemort kit fog választani majd. És nem is akartam, hogy hogy megtudja te és a testvéreid honlétét.

-Na és ők miért nincsenek a Roxfortban?

-Az túl feltűnő lenne. És a többi igazgatóban is megbízok, ők is a Főnix-Rendje tagjai. Így volt a legjobb. De most, miután a Mágiaügyi Minisztérium is elismeri, hogy Voldemort visszatért, jobban odafigyelünk rátok.Ezért követlek.

-Na és miért titkol el ilyen dolgokat előlem?

-Nem akarom, hogy elmondd Voldemortnak.

-Miért mondanám el?-szóltam fennhangon.

-Talán kényszerítene...nem tudom.

Majd hallgatás következett. Hosszú hallgatás...Miután megérkeztünk a Kastélyba, Dumbledore professzor visszaküldött a hálókörletembe. Éjfél is lehetett már. Szombat volt, tehát nem kellett másnap órára mennem.  Benyitottam a szobámba. 3 társam még olvasott.

-Hát ti meg mi a fenének vagytok fenn?-mondtam fáradtan

-Téged vártunk. Tifanny hozott egy kis Lángnyelv Whiskyt. Gondoltam, érdekel.-s ezzel mindannyian lerakták a könyveiket, és Lys egy üveget vett elő a párnája alól.

-Hova kerültem én?! Na jó, rakjatok fel egy jó CD-tMa egy kicsit lazítok.

-Tehát nem árulsz el minket?-kérdezte Lys.

-Nem, de mikor árultalak be?

-Prefi vagy. Belőled kinézi az ember.

-Kösz- azzal meghúztam az üveget.Ezalatt a Nightwish: Away ment.

-Ez a kedvenc számom.

-Remek,Hannah, szólj nekik-azzal Hannah kiment, és 2 perc múlva 6 embert hozott át.Köztük Dracot is. Kezükben különböző szeszesitallal.

Háhh-nevettem fel, majd ahogy mondani szokták, "alkoholba folytottam bánatom". Az éjszaka többi részére nem is emlékeztem.

Hétfőn a reggeli asztalnál Dumbledore professzor levelet kapott, és mint később megtudtam, elhagyta a Kastély területét. Első óra bájitaltan volt. Elég fáradt voltam, és olyan ügyetlen, hogy levertem egy főzetet. Délután büntetőmunkára kellett mennem. Nagyon rosszul éreztem magam emiatt. Sose voltam még büntetőmunkán.Pedig nem is én voltam a hibás, Draco jött nekem. A Tiltott Rengetegnél vártam Piton professzort, majd mikor megjött, bementünk. Sokat beszélgettünk a vérfarkasokról, kelpikről, és mád különleges lényekről. Már 1 órája mehettünk, amikor egy ismerős helyre érkeztünk. Idáig futottam péntek este. Itt talált meg Dumbledore professzor.De most nem ő állt ott, hanem egy fekete talárt viselő magas boszorkány.Csuklyáját a fejébe húzta.Megjelenése félelmet kelthetett az emberekben, csak bennem nem.

-Üdv, Shadow- hangja hallatára megborzongtam- Régen találkoztunk. Majd mintha a távolba látna, beleszippantott a levegőbe.-Menni kell-mondta.

Perselus-s fejével biccentett tanárom felé.Piton professzor megfordult, még csak rám se nézett. Többet nem is láttam. Végignéztem, ahogy elmegy. Majd a boszorkány egy zsupszkulcsot nyújtott át nekem.

-Gyere ide, bízhatsz bennem- kacsintott egyet, majd megérintettem. Még sosem éreztem ilyet. De csak rövid ideig tartott, majd egy sötét szobában találtam magam.

-Rose Shadow-suttogta valaki a hátam mögött. Megfordultam. A szobában egy sötét alak körvonala bontakozott ki egypár vörös szempárral. Ő volt az, akitől Dumbledore professzor annyira meg akart óvni. Voldemort Nagyúr állt előttem. Megláttam mögötte 2 lányt, mindegyikfekete hajat, és sötét szemet viselt, mint én. Végül bevillant az, amit az igazgatóm mondott. Ők voltak a testvéreim. A jóslat beteljesedni készülődött.....