A szoba falait régi képek díszítették, és a fekete és vörös szín dominált. Még ilyen sötétben is láttam, hogy a Sötét Nagyúr fürkészi az arcomat. Én mozdulni sem mertem. talán a félelem tette. Vagy a kiszámíthatatlan jövő. A jóslat volt az oka mindennek. De ezen nem rágódtam olyan sokat. Végül én törtem meg először a csendet.

-Miért hoztak ide?-vontam kérdőre, a testvéreimmel nem is törődve.

Tudod te szt nagyon jól. Dumbledore elmondta neked. –suttogta- De gondolom, nem mindent.Bemutatom a testvéreidet: Lucy és Lara. –A lányok beccentettek felém, majd én is ugyanezt tettem. Féregfark megmutatja a szobátokat. Majd köddé vált, és csak a hangja visszahangzott a fülemben még sokáig. Féregfark egy rongyos polót viselt szakadt, feketenadrággal, és egypár cipővel. Elsőre olyan benyomást keltett, mint egy házimanó nagyobb kiszerelésben. Talpnyaló volt, mint halálfalótársai. Akkor még ezt gondoltam.

-Hova ment?-Kérdezte Lara.

-Uram elment Dumbledore –ért. Uram készített egy csapdát számára-s nevetett.

-micsoda?!?!-Kiáltottam. –Na de mindegy. Voldemort nem tudja megölni őt.

-Még nem akarja megölni. Hisz nem tudja, hova rejtette el Harry Pottert.

-Azt sose fogja elmondani.

-Majd meglátjuk, de most kérem, kövessenek.

A szobából egy folyosó nyílott, amely nyírkos volt.

-Mindenkinek külön szobája lesz- s rámutatott 3 jobb oldali ajtóra, amelyek kitárultak – A pálcájukat természetesen nem vihetik magukkal- ezzel mindhármunk pálcája kirepült talárunk zsebéből, és a kezében landolt. Majd zsebre vágta. –Ha óhajtanak valamit, kérem, csak szóljanak értem. Miután elment, észrevettem egy csigalépcsőt a folyosó végén, amely a földszintre vezet.

-Melyik szobát választjátok?- kérdezte Lucy.

-Te belenyugszol abba, hogy valaki elrabolt minket, és Voldemort egy csapdát készített Dumbledore ellen, ráadásul még fűtés sincs. És hol vannak a cuccaink? Meg mi lesz a sulival, és  ... ?

Fejezd már be! Mit pánikolsz?- szóltam közbe.-Nem valaki rabolt el minket, hanem Bellatrix Lestrange. És ha benézel a szobába, láthatod a cuccaidat. Gondolom, Féregfark rakta oda.Én inkább a pálcáink miatt aggódnék.

- Őszintén szólva, örülök, hogy itt vagyunk. Holnap 3 dogám lenne. –Mondta Lucy, és bement a hozzá közelebb eső szobába.

- Meg fogok őrülni itt . Gyűlölöm a bezártságot, és az egyedüllétet.

- Akkor gyere át a szobámba beszélgetni. Úgyis meg akarlak ismerni.

- Rendben, enyém a középső szoba- És besuhant a szobába. Még most is magam előtt látom sűrű fekete hajának lobogását, szemében a csillogást, és azt a vad tüzet, amelyet csak a halál olthat ki. Aztán este sokat beszélgettünk. A barátnőm lett. Az első olyan, akinek mindent el mertem mondani. Megbíztam benne, és ez kölcsönös volt. Reggel, közel 5 óra alvás után egy ismerős hang ütötte meg a fülemet. Dumbledore volt az. Kimentem a helységből és a lépcsőnél hallgatóztam.

- Nincs semmi értelme, Tom- hangja szelíd és halk volt.- Belőlem nem szedsz ki semmit.

- Azt majd meglátjuk. –szólt Voldemort, és kinyitott egy ajtót, közel a lépcsőhöz. Lánccsörrenést hallottam, és az ajtó becsukódott. Valakinek az árnyéka a falra rajzolódott. Ideje volt visszamenni a szobámba. Visszafeküdtem az ágyamba, és úgy tettem, mintha aludnék. Halk kopogás törte meg a csendet.

-Gyere - szóltam .  Féregfark volt az, reggelivel a kezében.

- Nem vagyok éhes.

- Értettem. Bocsásson, meg, de mennem kell.

- Hova sietsz ennyire?

- Az csak uramra és rám tartozik. - mondta, és elment. Pontosabban elrohant. Tudtam, hogy elmennem a házból. Fél órát vártam, majd felöltöztem, és lementem a lépcsőn, hogy megmentsem Dumbledore - t.

Az előszobába kerültem. Még nem voltam biztos benne, hogy elmentek, ezért nem hívogattam Dumbledore professzort. 6 ajtó nyílott a teremből. Mindegyiket végigjártam, de sehol sem találtam senkit. Már majdnem feladtam, amikor meghallottam Dumbledore kiáltását. Észrevehette, hogy lent vagyok.

A lépcső alatt egy ajtó volt. Bementem rajta. A professzor meg volt kötözve, és csak pálcával lehetett levenni. Ami persze nem volt. És azt sem tudtam, hol tartja Féregfark. Felszaladtam Larához, hátha van ötlete. De nem tudott segíteni. Végül Lucyhez fordultunk.

- 1 éve elveszett a pálcám-mondta- és újat kértem, és kaptam is. Aztán úgy 3 hónapja megtaláltam, így most 2 van.   Csakhogy Féregfark ezt nem tudta.

- Remek .-mondtam -Most pedig menjünk le, és szabadítsuk ki őt!

. –Én nem megyek, nem akarok lebukni. - mondta Lucy.

- Gondolom, te sem jösz, Lara?- Kérdeztem

- Ezt meg honnan veszed?

-Menjünk!

A pálcával könnyen ki tudtuk szabadítani, csak a megfelelő varázsigét kellett megtalálni.

- Köszönöm, lányok!- mondta a professzor. –Most pedig menjünk, mert bármelyik percben itt lehet Voldemort.

- Csak nem engem szólít valaki?- Ilyedten megfordultam. A terem másik végében ott állt a Sötét Nagyúr. Rámnézett, és azt mondta: Nagyot csalódtam benned. Pedig azt hittem, hogy te leszel az.Mondja el nekik Dumbledore, mondja el mos!

Dumbledore átnyújtott nekem egy levelet. Fürkészve néztem az arcát, de az nem árult el semmit.

-Menjetek fel- ordította Voldemort.

Larával fölrohantunk az emeletre, és bementünk a szobámba. Rövid idő múlva egy kiáltást hallottunk. Tudtam, mi az. A halál, az élet végleges megszűnése. Az egész olyan szörnyű volt. Sose hittem volna, hogy meghal. És azt a sikolyt amíg élem, hallani fogom. Így kezdődött minden. Végül kezembe temettem arcom, és sírtam. Talán miattam halt meg. Még élhetett volna. És a java még ezután jött: kinyitottam a levelet. Nem emlékszem rá, hogy pontosan mit tartalmazott a levél. De a lényeg a következő.

Voldemort az apánk….