Egy magas, sötét alak állt előtte.
- Szervusz Bellatrix!
A lány eltátotta a száját.
- Honnan tudod... vagyis tudja a nevem?
- Itt csak én kérdezek!
Bellatrix dühbe gurult.
- Ezt mégis hogy képzeli?
- Valahogy.
- És azt szabad tudnom, hogy ki maga?
A varázsló egy darabig fürkészte a lányt, aztán felelt.
- Voldemort.
Bella felnevetett.
- Na ne szórakozzon! Ilyen hülye név nem létezik!
- De igenis létezik! - sziszegte halkan Voldemort. Nem látszott, hogy idegesítette volna a dolog.
- Akkor létezik. - vont vállat Bellatrix. " Francokat létezik! " gondolta.
- Mondom, hogy van ilyen név! Ugyis ez a nevem!
- De hát... honnan tudja, hogy mit gondolok?
- Leglimencia.
- Az mi?
- Egyszer majd megtudod!
- Most akarom tudni! - csattant fel a lány.
- Ne nyavajogj!
Ez a mondat felidézte Bellatrixban Denemet. " Lehet, hogy tényleg nyavajgós vagyok? "
- Nem nyavajgog. - motyogta halkan.
- Helyes.
- Mit akar tőlem?
- Gyere velem!
- Nem!
- De igen!
- Nem!!
- De de!
- Nem! - visította Bellatrix, és hátrálni kezdett.
- Ha nem jössz, annak lesz egy kis következménye!
- Akkor sem!
Voldemort ciccegve megcsóválta a fejét, és felemelte a pálcáját.
- Crucio!
Bellatrix soha nem érzett még ilyen kínt. Úgy érezte, minden csontja lángol, és szétakar robbanni.
Térdre rogyott, aztán a földre roskadt, és vonaglani kezdett.
A fájdalom elmúlt.
- Na, még mindig nem jössz?
Bella felemelte a fejét.
- Nem!
Azzal feltápászkodott, majd elővette, és felemelte a pálcáját.
- Obstraco!
Voldemort teljesen ledöbbent a lányon, így nem tudott védekezni. Az átok teljes erővel találta el, és ő háttal neki csapódott a falnak.
Nagy nehezen felállt.
- Te utolsó kis ribanc!
Bellatrix rémülten futni kezdett a másik irányba.
- Locomotor mortis!
A lány hasra esett a lábbilicselő átoktól. Az egyik térdét csúnyán beverte a kőpadlóba.
- Áúúú... - suttogta.
- Csak nem fájt? - vigyorgott Voldemort.
Bellatrix nem válaszolt, csak elfordította a fejét.
- Hagyj békén!
- Miért tenném?
- Mert!
- Nem! - sziszegte a varázsló, és megfogta a lány karját.
Bella visítozni kezdett... majd a következő pillanatban az ágyán ébredt.
Szobatársai ott álltak körülötte.
- Mi a baj? - kéredezte rémülten Julia.
- Semmi... semmi, csak rosszat álmodtam.
- Ezt meg hol szerezted? - mutatott az egyik lány, Narcissa, az ő térdén lévő horzsolásra.
Bellatrix elkerekedett szemmel nézte, aztán gyorsan rávágta.
- Öhm... bevertem az éjjeliszekrénybe.
- Aha. Akkor nincs gond?
- Nincs.
- Oké. - azzal otthagyták.
" Ilyen nincs! " - gondolta magában - " Nem! Nem lehettem ott! Hiszen végig itt feküdtem az ágyon... Vagy mégse?"
Előkotorta a naplót a párnája alól, és írni kezdett.
" Tom! Képzeld! Álmomban megjelent egy furcsa alak, és harcoltam vele!"
" Valóban? Hogy hívták?"
Bella pennája elindult a lap felé, de félúton megállt. "Tényleg! Hogy is hívták a pasast? Valamilyen Vol-lal kezdődött. Volde...Volde... mort. Igen! Ez volt a neve!"
Azzal leírta.
" Hát ilyen névről még nem hallottam."
" Én se."
" De hát csak álmodtad! Akkor semmi gond!"
Bella szívesen leírta volna, hogy mit is gondol, de úgy döntött, mégse teszi.
Denem írása helyén egy másik jelent meg.
" Még valami?"
A lány sóhajtott egyet, majd válaszolt.
" Nem... Semmi más. Öhm... akkor most nem is írok többet. "
Azzal az éjjeliszekrényébe dugta a naplót, és újra elaludt...