Szepes Mária műveiből

* * *

 

A Fény mágiája

Fényszutrák

 

KÉRDEZZ ÖNMAGADTÓL

– FELELJ ÖNMAGADNAK

 

Aki csodákban él, mindent elér.

Realista. Nem lohol árnyakért.

Odatart, ahol örök a Fény

 

A „Homo Sapiens” a múlté. Segítesz-e Uránusz Vízöntő-operációjának, hogy benned is végbemenjen új lényed születése, transzcendens érzékszerveid felélesztése, amelyek minden egyéni és földi kataklizma fölé emelnek?



Tapasztaltad-e már, hogy minden gondolatod testet ölt, megvalósul, ha mágikus kívánságod Fénye és akarata gyúl ki mögötte?



A transzcendens Fénnyel és feszültséggel telített, űrbedobott kívánságnak teremtő ereje van. Miért nem gyakorlod e mágikus törvényt?



A létben nem jelenhet meg olyan élőlény, amely valami önmagánál nagyobb célpont felé ne sietne. Te milyen cél felé tartasz?



Tudod-e hogy amint felparázslik és tudatossá válik benned halhatatlanságod tűzmagja, az benső újjászületésed tapasztalását jelenti?



A varázsszavak hatóereje a magasabb kiterjedésekből áramló, egész lényedet átható sugárzásukban nyilvánulnak meg. Érezted-e már az Örök Fény Lézerének e minden anyaggá sűrűsödött akadályon átható érintését? Az érzéseidben? A gondolataidban? Eszmevilágod szárnyalásában?



Megbizonyosodtál-e róla hogy halhatatlan vagy és nem először születtél a Földre?



Mit tartasz jelen életed vezérmotívumának?



Van-e mértéked és szűrőd hozzá, hogy a rosszat a jótól, a valótlant a valótól, a sarlatánt a beavatott bölcstől megkülönböztesd?



Rájöttél-e már, mit jelent a hindu filozófia Isteni Énekének, a Bhagavad-Gitának a figyelmeztetése: „A cselekvés jógájánál magasabb rendű a megkülönböztetés jógája”?



Szerelmedet nem mindig viszonozza az, aki a lángot felgyújtotta benned. A szeretet azonban, ha önzetlen és igaz, mindig visszatükrözi a teremtő Logoszt, ahogy a hegyek ismétlik a kiáltó hangot. Felhangzott-e már benned a Szeretet Fénycsendülésének hívása?



A Jóság a természet legtisztább, leghatalmasabb gyökérhangja, amely vigasztal, ad, békét teremt és soha sem rombol. Adtál-e már a benned rejlő Jóságból teljesen önzetlenül úgy, hogy semmi viszonzást nem vártál érte?



Próbáld eltüntetni a káprázatfalat saját szorongásos képzeteid és mulandóságodon túlra sejtő örök önmagad között. Gyakorolod-e már súlyos képzetrétegek alá temetett szellemi vénáid felfakasztását? Hogyan?



Tudod-e, hogy mai jellemed, kötéseid hiányai, traumái, szorongásai, tehetségei, sikerei vagy sikertelenségei – előző életeid eddig meg tett útjának végösszege?



Az extatikus öröm a lélek kenyere. A halhatatlan remény a szellem Iható Aranya. Táplálod-e velük magasabb testeidet a testi szükségleteid kielégítése mellett?



Megfeledkezhetsz-e róla, hogy lelki immunrendszered erejében, vagy gyöngeségében gyökeredzik valamennyi betegséged, egészséged, sorsod alakulása, sikered vagy kudarcod?



Soha se felejtsd el: a szellemi tevékenységed hidat épít örök kiterjedések és az ember között. Aktív alkotó gondolataid, teremtő képzeleted felnyitja a halandók bölcső és sír közé börtönzött zárlatát. Tanulod-e az ilyen sürgős mentőszolgálat fontos szabályait?



Véletlen nincs. Ha sorsod urai valakivel összehoztak, mit gondolsz, mi volt a céljuk vele?



Mi a szereped abban, ha egy emberi kapcsolatod elmérgeződik? Morális és szellemi elkötelezettségeddel összhangban mi a tennivalód e konfliktusban?



Minden embernek vannak gyöngeségei. Neked is. Miért vetsz mégis követ néha azokra, akik nem rosszabbak, nem jobbak nálad, hibáik legfeljebb más módon nyilvánulnak meg?



Elemezted-e már korai és későbbi gyermek-, kamasz-, ifjúkorod rövidebb-hosszabb korszakainak tartalmát, fellobbanó, azután kihunyó ambícióit, csalódásait, tilalmait és megnyíló lehetőségeit? Gondoltál-e arra, vajon nem az előző életeid szerepei, levetett jelmezei, visszfénye tükröződött bennük úgy, ahogy az embrió éli át anyja méhében az anyag fejlődésének minden fázisát?



Tanár akartál lenni? Vajon nem azért-e, hogy először a magadban rejlő infantilis, felelőtlen, tudatlan gyermeket fölneveld?



Zenész akartál lenni? Nem azért-e, hogy füled képessé váljék a Logosz ibolyántúli, infravörös, kozmikus ultrahangját, a „Legyen!” teremtő jelentőségnek értelmét meg tudjad hallani?



Festő akartál lenni? Vajon nem magasabb tudatod kíván-e bevezetni vele a szimbólumok nyelvébe, amely a lét háromsíkú valóságát tartalmazza? Az álmok képnyelven beszélnek. Tudod-e, hogy a festőt az ősi Egyiptomban „Sinecknek”, Megelevenítőnek nevezték, mert akit vagy amit lefestett, azt megkötötte??? és életre keltette?



Arról nyilván tudsz, hogy az írás ősformája a mágikus kép. Foglalkozol-e álmaiddal azzal a bizonyossággal, hogy azok saját képraktáradból kiemelt világnyelven beszélnek hozzád? Tanulod-e a sorsod kulcsait tartalmazó nyelv üzeneteinek megfejtését?



A festőművész a vásznán kívül hozza létre alkotását. A szobrász kőből fejti ki remekműveit. Miért felejted el néha, hogy a teremtő, alkotó benned dolgozik sorsvésővel, tüzes színeket osztó ecsettel, csiszolókoronggal, s művének te vagy a Príma Matériája, nyersanyaga, alkímiai tégelye, amely szenvedések parazsán nyugszik. Miért lázadsz az ellen, hogy isteni remekművet formál belőled, s a széttört tégelyből szárnyas titánforma röppen fel, akinek lényében a Bölcsek Köve szikrázik?



Tudod-e, hogy a realitás mulandó tárgyai mind magukban rejtik lelki-szellemi céljuk jelbeszédét és eszközeit? Elegendő szívósságot, erőt veszel-e vissza hétköznapjaid relatív idejéből, hogy e halhatatlan üzeneteket megfejtsd és gyakorlattá tedd életed minden percében?



Író szerettél volna lenni? Ugye nem vonod kétségbe, hogy mindaz, ami körülvesz, és saját életed is, félbehagyott történet, olyan rejtvény, amelyeket még nem tudtál megfejteni? Nem volna-e a legfontosabb dolgod, hogy egy írásműben saját léted rébuszának értelmét keresd, s a cselekmény Ariadne-fonalát követve megtaláld végre halhatatlan otthonodat?



Színész szerettél volna lenni? Nem tagadhatod önmagad előtt, hogy a saját szerepeidet kívánod végigjátszani, esténként mindazt kiélni, amire kíváncsi vagy. Érzed-e a leküzdhetetlen ingert rá, hogy e szerepekben örülni, sírni, dühöngeni, intrikálni, koldulni, koronát viselni, fiatal, gyönyörű, vén és bölcs álarcokat cserélni, újra és újra feltámadni tudj, hogy maszkjaidtól, jelmezeidtől megszabadulj végül?



Pap szerettél volna lenni? Talán sok a vezekelni valód és névtelen bűntudatod olyan tettekért, amelyek emlékét a tudattalanodban áthoztad a jelen inkarnációdba? Nem sikerült reverendát vagy apácaköntöst öltened? Akkor miért prédikálnád másnak azt, amit nem puritán, fanatikus, önsanyargató, védett elvonultságban, hanem a nyüzsgő világ brutális konfliktusai, kísértései között neked kell helyes módon megvalósítanod?



Orvosnak készültél? Kétséges lehet-e, hogy előbb a saját lelkedet kell meggyógyítanod ahhoz, hogy mások testét, lelkét sikeresen kezeld.



Pszichológiát tanultál? Képesítésed is van róla? Hogyan lehetnél embertársaidnak gyógyítója, ha a saját tudattalanodban lappangó ösztön-lényeket sem ismered, amelyeken keresztül pácienseid szenvedély vírusai megfertőzhetnek?



A prostitúció egyben szerelem-elvonó kúra. Tisztában vagy vele, hogy szolgálatait potenciazavaros, gátlásos, vagy szadista, sokszor csúf, perverz nárcisták veszik igénybe, akik magányosan onanizálnak ott egy személytelen kéjtárggyal és olyan dolgokat művelnek, amelyeket sem a feleségükkel, sem a szerelmükkel nem mernek megtenni?



Emlékeztetni szeretnélek rá, hogy csak az önmaga fölé emelkedő ember léphet ki a világ erkölcsi, gazdasági és ökológiai kataklizmájából, de saját karmája – sorsa – bilincseiből is. Megvan-e a szándékod a szüntelen tanulás, fanatizmus és egzaltáció nélküli megismerés elnyerésére? Főként van-e kitartásod hozzá?



Lehet-e tökéletes teremtője e tökéletlen, önmagát pusztító földi létformának és a saját életét végveszélybe sodró halandóknak?

Töprengtél-e már rajta, hogy nincs két egy forma ujjlenyomat és két teljesen egyforma ember sem? Vajon ugyanígy van-e két tökéletesen egyforma Istenkép a hívők elképzeléseiben?



Igaz-e, amit az ősi hagyomány tanít, hogy Isten, Teremtő vagy istenek megjelenési formáit az emberi képzelet alkotja meg, de a víziókban az örök tűzmag egyetlen és azonosak egymással?



Szerinted az ősi népek miért nem féltek a haláltól?



Mi a különbség hit és tudás, egzaltált képzelődés és a magasabb valóság felismerése között?



Vajon azért juttatták-e kezedbe a szellem alkímiájának receptjeit, hogy elsősorban másokon, vagy magadon próbáld ki őket?



Mit gondolsz, mi a helyesebb, ha embertársaid egyéniségében a hibákat, ütközőpontokat keresed, vagy az, miképpen tudod megérteni őket, s amennyire jellemük befogadja, megpróbálsz összehangolódni velük a saját törvényeik szerint?



Lehetséges-e, hogy fontos emberekkel, akik taszítanak vagy vonzanak, sorsod alakulására nagy hatást gyakorolnak, először találkozol? Miféle üzenetet vagy figyelmeztetést hordoznak részedre mélymúltad életsorozataiból, vagy esetleg tükörként mutatják meg jellemed titkos deformációit?



Tudod-e miért vannak neked csak kötelességeid s a nálad éretlenebbnek, tudatlanabbnak jogai?



Miért nem keresel kapcsolatot zseniális álom-éneddel? Hányszor figyelmeztetett már veszélyekre és mutatta meg fontos tennivalóidat? Nem értheted meg őt addig, míg nem ismered a képnyelvet. Miért nem tanulod meg a szimbólumok világnyelvét?

Sokszor érzed ébren és álmodban, hogy a láthatatlan Fény sugárzása hatalmasabb minden látható, múló formánál. Miért zárkózol el a világosság aranyló, gyógyító, kimeríthetetlen kincseitől?



Miért kellene hinned bármit is, amit tudni lehet?



Milyen visszatérő álmaid vannak?



Voltak-e már déjŕ vu (ez már volt egyszer) élményeid, mikor valamely idegen városban vagy országban egyszerre olyan intenzitással ismertél rá mindenre ott, hogy pontosan tudtad, melyik útja hová vezet, sőt a házak bizalmas titkai is megélt valóságként jelentek meg benned?



Találkoztál-e olyan emberrel vagy emberekkel, akikre hirtelen ráismertél, noha ebben az inkarnációdban soha sem ismerted őket.



Álmodban jártál-e olyan tájakon s örvendezve találkoztál-e olyan hozzátartozóiddal, akiknek a jelenedben a közelükbe sem kerültél?



Volt-e sorozat-élményed álmodban, féléberen, vagy különös átzökkenéssel egy vízióban, mikor több alakban, jelmezben, ismeretlenül-ismerős környezetben láttad magad?



Gyermek- és ifjúkorodnak az előző életeidből feltörő reflexei hány éves korodban értek véget? Mikor vette át az uralmat sorsod fölött a jelen inkarnációd vezérmotívuma? Tizennyolc, húsz, huszonegy évesen? Miért nem elemzed e fontos folyamatot s azt, mikor érkeztél el fejlődésed továbbépítése küszöbéhez, képességeid kibontakoztatásának elindításához?



Tapasztaltad-e már, hogy ami könnyű, erőfeszítés nélkül véghezvihető számodra, az nem igazi értéke sorsodnak, mert már tudod. Átélted. Nem tanulsz újat belőle. Hajlandó vagy már elfogadni azt, hogy ami nehéz, fájdalmas erőfeszítéseket kíván, egyedül attól nőnek lelki izmaid?



Megpróbáltatásaidban gondolsz-e a mentális alkímia törvényére? Arra, hogy minden átalakulás a katarzis tisztítótüzében megy végbe?



Van-e tömegmegváltás, vagy csak az individualizált egyén juthat el a misztériumig? Miért?



Tudsz-e szeretni anélkül, hogy birtokolnál?



Miért mondta Jézus Krisztus, hogy: „Aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt és aki odaadja az ő életét énérettem, megmenti azt”?



Miért mondta Jézus Krisztus, hogy: „Senki sem mehet az Atyához, hanemha Énáltalam”? Mit értett az „én” alatt?



„Mikor a földön eluralkodik a gonoszság és igazságtalanság, időről-időre megjelenek Én.” Miért figyelmeztette erre a keleti filozófia tanítványait a Bhagavad-Gitá, az Isteni Ének?



A külső vallás pótszere a belsőnek. Miért gondolod, hogy csak másoktól kaphatod meg az igazságot, amely saját lelkedben, szellemedben él?