NÉITH

Szaisz város istennője. Kultusza a Nílus-delta nyugati részén és Líbiában keletkezett és később egész Egyiptomban elterjedt, a XXVI. (szaiszi) dinasztia korában (i. e. 7-6. században) érte el tetőfokát. Nő alakjában ábrázolták, Alsó-Egyiptom koronájával a fejént, gyakran két kiskrokodilt szoptatva. Jelvénye a pajzs és két, keresztben tartott nyíl. Elephantiné szigetén és Létopoliszban (ahol kiszorította Nebtuu helyi istennőt) Hnum feleségének tartották. Néha Hathorral azonosult. Néithben egyidejüleg egyesült a férfi és a női elv, demiurgoszként tisztelték. Ő teremtette meg az emberek és az istenek ivadékát. Így nevezték: "Hatalmas Néith - Amauntet, az istenek anyja, aki megszülted Rát-tauit, a Napot szülő hatalams Ihetet", "apák apja és anyák anyja", Néith egyik jelzője: "utak megnyitója" (nyugat felé). A legősibb korban harci és vadászistennő, mint a víz és a tenger istennője, Szobek krokodilisten és általában minden krokodil anyja. Kapcsolatban áll a halottkultusszal (Néith a "balzsamozóház feje"), a szarkofágokon együtt ábrázolták Ízisszel, Nebethuttal és Szelkettel. Mágikus erőt tulajdonítottak neki: betegeket gyógyít, elűzi a gonosz erőket, ezért gyakran a fekhely fejrészén is ábrázolták. Hérodotosz Athénéval azonosította (II. 59).