Szívemben hosszú tél volt.
Jégvirágba zárt érzékeim
halott kristályként ragyogtak,
nem olvasztotta fel,sem tűz,sem nap.
Fáztam és vártam,nagyon vártam.
Vártam olvadjanak jégvirágszirmaim,
bontsanak rügyet tavaszi álmaim.
Olvadás hozza el tavaszom megújoló ízét,
lelkem húrjainak minden rezdülését.
Tudtam egyszer elhozza,tudtam eljőn.
Eljött hozzám a májusi széllel,
Vágyat hozva a hajnali fénnyel.
Derüs szerelmet szórva,
Érzékeim lágra gyújtva.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés