Kesze - kusza barázdák  kezeden

elmesélnek mindent csendesen.

mint színpompás kaleidoszkóp mi elrepedt,

lassan rajzolják a képeket.

minden apró egybefonódó rajzolat

tekergő ösvény mely nyomot hagy

követem  sorsvonalaidat

s meglátom múltadat.

Szőke hajfürt libben

szalag bomlik,

megy színű ajkak

fújják szerte - széjjel

tavasz illatú  mezőn

képzelet szülte selyem ernyőket

suhan szél szárnyán tovább.

Könnyek peregnek

sós ízű,mint az óceán.

apró kezek ölelik az  egyetlen

copfos összetört babát

szőlős rétes a nagymama asztalán

ropogós ,dundi, és mézízű ,

búbánatot feledő.

Hangos kacagás

szánkó siklik a friss havon,

sötétkék kabátka fehér sapka,

gurul, és bucskázik lefelé.

megbicsakló lábbal ér  lejtőt,

egy félénken kinyújtott kéz segít,

és piros arc köszönt diák szerelmet.

Selyem suhogás

arcpír ragyogás

orgonaszó búg,

násznép toporog a templomban.

két arany karika csusszan az ujjakra.

fehér fátyol elröppen a szélben,

a jövő boldogságát keresi remélve.

Gyermekek tipegők, aprók

potyogó könnyekkel,

felsebzett térdekkel

anyai vigasztaló simogatás

fájdalmat enyhít hűs borogatás,

békésen alvó angyalarcok,

mosoly és  megnyugvás.

Munka felelősség 

fáradt rohanás,

egyedül az anya kemény harcban áll.

de az  aranysárga húsleves párolog

ott az ünnepi ebéd a hófehér abroszon.

megáll az idő, szép a pillanat

gyermeki ölelést, és mosolyt kap.

Egy lélek az univerzum gyermeke

tenyerében jövője is megírva

éjjel álmait dajkálja még

az elsuhant évekért

kárpótolja a bölcsesség

csak előre nézni elfogadni a sorsodat.

elfogadni mind azt amit az élet ad.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés