Valaha réges rég...
Mikor a nap is arról álmodott..
Angyalok között táncolt..
S álmában látott két kicsinyke..
Gyermeket,kik a zöld ruhába bújt..
Mezőn édesen játszadoztak..
Virágot tűztek egymás hajába,
Gyermekláncfűből,koronát füztek..
Kergetőztek boldogan..
Álmaik gondtalan mezején.
Álmaimban mindig arra gondoltam..
Két gyermeket szeretnék..
De eggyel ajándékozott meg..
A Teremtő,
Melyet boldogan hoztam a világra,
Dédelgettem,s neveltem óvtam Őt.
Egyszercsak csoda történt..
Utamba sodort a szél,
Egy igaz Brátnőt..
S Vele együtt..
Ajándékba kaptam..
Egy kincset még...
Ma már két Kincsem van..
Egyiket Krisztának hívják..
Ki a szemem előtt nőtt fel.
A másik kincsem,
Kit nemrég magamhoz ölelhettem..
Mesinek hívják Őt.
Ma már két lányom van..
Imádom Őket..
Gondolatban mindig,
Mindketten itt vagytok Velem..
S hallom csicsergő hangotok..
Ahogy rajongtok..
S imádjátok Ti egymást..
Úgy,mintha igazi testvérek lennétek.
Mindig azt kivánom,
Maradjatok mindig szeretetben..
Hisz még óvni,félteni,nevelni kell Titeket.

Még egy szó....

Kincseim! Imádlak Titeket!