Az élet útjai kifürkészhetetlenek.

  Születünk,mert megfogantunk.
Kisgyermekként élünk vidáman.
Olykor követünk el,hibákat.
Szüleink megdorgálnak,
Mosolygunk vagy sírunk olykor,
De nem vesszük komolyan,
Az intő szót.
Élvezzük a mindennapok,
Csodáit.
Játszunk álmaink gondolataival.
Álombaringató csodamesét olvas
Édesanyánk.
S mi mély,nyugodt álomba merülünk,
Reggel felébredünk,
Apró ablakunkhoz lépünk,
Látjuk a zöld,sárga,vagy épp Hófehérbe öltözött természetet.
Kiszaladunk,hóembert építünk.

  Lassan felcseperedünk,
Megváltozik életünk.
Szerelmesek leszünk,
Már mással nézzük a természet Csodáit.
Megházasodunk,s születnek Gyermekeink.
Mi olvasunk mesét Nekik,
S ők merülnek mély álomba.
S álmodják tovább,édes álmaink.
Mi hosszasan nézzük,őrizzük álmaik,
Ha éjjel felriadnak,vigasztaljuk,
Ha betegek,ápoljuk,
S életünk végéig szeretjük őket.
Hisz ezért vagyunk,
Nem Ők kérték,
Mi akartuk,hogy szülessenek.
Adjunk hát meg Nekik,
Minden örömöt,melyet Mi kaptunk,
Sőt,annál többet.

  Szivünk életünk során
Úgy érezzük,többször kettétörik.
Csalódnunk kell abban,
Kit legjobban szerettünk.
Túlélőnek kell lennünk,
Ha megcsaltak lettünk,
Ha gyermekeink,fájó tekintete mered Ránk.
S azt kérdezik;miért?
Hogyan tovább?
Túl kell élni belső,tépő fájdalommal Gyászunkat,
Hisz gyermekeink,elvesztették
A Nagypapát.
De tudniuk kell,
Szivünkben örökké él tovább.
S ő fentről néz,s vigyáz Ránk.
Most mellette kell lennünk,
Kit legjobban szerettünk,
Mégis csalódtunk.
El kell gondolkodnunk,
Megbocsájtunk,hisz Ő gyermekeink Anyja,vagy végleg
Eltávolodunk Tőle.
S gondoljunk arra,
Gyermekeinknek hogy lenne jó.
Ma úgy érezzük,elsodort az ár,
S egy ismeretlen világban ébredünk.
A munkánk sem az már,mint rég.
Azt kérdezzük;
Mi történt?Felfordult a világ?
Miért épp most,miért épp Velünk Történik mindez?

  Gondjainktól álmatlan éjszakán,
Kinyitjuk a gyerekszoba ajtaját...
Óvatosan leülünk,s eszünkbe jut,
Édes álmukat nézve,
Miattuk bármire képesek vagyunk,
Csak soha ne szenvedjenek,
S ne legyenek álmatlan éjszakák.
Ekkor állj fel,pihenj le,álmodj,
Holnapra meglátod
Egy gyönyörű napra ébredsz,
S már tudod,jól döntesz.
Mert gyermekeid nézve,
Új erőre kaptál,
S megoldasz mindent.
Mert őszintén szereted Őket.
S Ők viszont szeretnek Téged.

  A kettétört szív is összeforr,
Igaz a seb örökre megmarad,
De most erre ne gondolj.
Indulj hát utadon,
Mely simább,mint tegnap volt.

  Fogadd szeretettel,s mély együttérzéssel,amellyel Én ajándékoztam e sorokat Neked.(Icu)