Utunk során nem adódott semmi galiba, így kényelmesen odaértünk a puccos szállodában tartott sajtótájékoztatóra. A csapattagok a szokásos formaságok után átvették a Meteora eladott példányaiért járó platinalemezt.
Az énekes és a dobos meglepôen kedvesen válaszolgatott kollégáink (kicsit sem) frappáns kérdéseire. Az egyetlen értékelhetô, Chesternek szegezett szösszenet a "Mire ébredsz?" volt, mire a frontember kedélyes-mosolyogva kibökte: "Általában a turnémenedzserem hívására." Szerencsére mi is szóhoz jutottunk. A BRAVO kérdésére Rob elmondta, hogy a Breaking The Habit a kedvenc számuk az albumról, mert ez a dal készült el elôször. Chestert elsôként arról faggattuk, mit szól ahhoz, hogy a magyar lányok megôrülnek érte. A frontember lazán csak annyit üzent, hogy köszöni szépen. A legmókásabb feleletet utolsó kérdésünkre ("A kisfiad szereti a Linkin Park zenéjét?") adta az énekes: "Megkérdeztem, hogy tetszik-e neki, de nem válaszolt, mert még nem tud beszélni. Van egy érdekes sztori: pár hónapos korában sírt valamiért, de amikor meghallott minket, egybôl megnyugodott. Késôbb egyenesen odament és rátapadt a tévére! Szerintem biztos, hogy zenész lesz, remélem, egyszer majd ô is a színpadon fogja nyomni!"
Olvashattatok már nálunk élô LP-fellépésrôl (BRAVO 2001/25.). Azóta eltelt majd' két év, Chesterék eladtak jó néhány millió lemezt, és számos helyen adtak telt házas koncertet - érzôdött is, hogy profibbak lettek. A T-Mobile Arénában 15 000 ember várt már jó ideje, amikor Chesterék belecsaptak; az intro után a Meteora albumot nyitó Don't Say, majd a Somewhere I Belong következett. Sajnos nem csak az ôrjöngéstôl nem lehetett tisztán hallani a számokat, a hangzás is lehetett volna tökéletesebb. A hangulat viszont nagyon rendben volt, ami leginkább a slágerek (Faint, Crawling, In The End, valamint a ráadásban a One Step Closer) megszólalásakor hágott a tetôfokára. A begipszelt kez u˝ énekesnek (akinek korábban egy jókora eséstôl eltört a keze) bedobtak egy plüssmacit, amit az énekes egy ideig magánál tartott. Ennek a játék tulajdonosa (feltehetôen egy lány ;-) bizonyára rettentôen örült. A frontember beleüvöltötte a mikrofonba, hogy ez a legkomolyabb bulijuk idáig. Erre csak azt tudjuk mondani, hogy nálunk még nem voltak, innen is felszólítjuk ôket, hogy tessék eljönni Magyarországra!
A koncert után egy közeli büfében úgynevezett US hot doggal csillapítottuk éhségünket. A kifli helyett zsömlét kaptunk, amiben virsli helyett fôtt kolbász volt, ezenkívül a mustár és ketchup mellett némi bónusz káposzta. Hogy is jön ez ide? Úgy summázhatjuk a LP prágai fellépését, mint a helyi hot dog-élményt: különleges volt, de nem az igazi...